Posts filed under Könyv

Csak az ember olvas

Felmérések szerint a tizenévesek szövegértési képessége jelentősen romlott az utóbbi években.  Sokan emlegetik, hogy a képi kommunikáció egyre inkább átveszi a betű szerepét. A szókincs további romlását a hozzáállásunkkal tudjuk leginkább korrigálni. 

  ,,Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” (Mark Twain) 

A jó agyműködés és az éles elme létfontosságú ahhoz, hogy értéket képviseljünk. Ehhez agyunk folyamatos edzésére van szükségünk, és az olvasás az egyik legalkalmasabb tevékenység agyműködésünk formában tartásához.

     Ez az „edzésforma” hasznosabb, mint a filmnézés vagy a zenehallgatás, hiszen a két utóbbi tevékenység során az információk tálcán érkeznek agyunkba, ellenben olvasás közben agyunk mindig a megfelelő információk után kutat, rákényszerül arra, hogy koncentráljon, és igyekszik megfejteni a tökéletes jelentést. A könyvben mi vagyunk a rendezők. Minél többet olvasunk, elménk egyre élesebbé és frissebbé válik, emellett a képzelőerőnk, fantáziánk is fejlődik. 

         ,,Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, mit olvas.” (Vavyan Fable)

Fontos, hogy értelmezd, amit olvasol. Ha van számodra értelmetlen szó a sorok között, akkor azt keresd ki a szótárban, mert ha nem érted meg a mondanivaló lényegét, elveszítheted az érdeklődésed, és nem lesz kedved tovább olvasni a szöveget.

              ,,Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.”(Vavyan Fable)

A könyvek jótékony és káros hatással is lehetnek az emberre, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg mit is veszünk ki a könyvtárból. A mondattá kovácsolt betűk nagymértékben befolyásolhatják az érzelmeinket, az értelmünket, sőt a világnézetünket is. 

Rendkívül jó érzelem, értelem és világnézet formáló könyv például a Biblia. Amire figyel az ember, az mindig változtatja. Emiatt minél többet olvassuk az Igét, annál jobban fogunk hasonlítani Istenre.

  Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől. (Efézus 3:4)

Úgyhogy olvasásra fel!


-A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket. (Móra Ferenc)

- Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek.

- Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet.

(Clairvaux-i Szent Bernát)

- Az afroamerikai rabszolgáknak évszázadokon át rendkívül kemény ellenállást kellett leküzdeniük, hogy olvasni tanulhassanak. Akit először kaptak azon, hogy írni vagy olvasni tanul, azt szíjjal verték el, akit másodszor, azt kilencfarkú macskával korbácsolták meg, akit pedig harmadszor, annak levágták a mutatóujja utolsó percét. Délen általános szokás volt, hogy az ültetvényesek felakasztották azt a rabszolgát, aki olvasásra próbálta tanítani a többieket. Innen is látszik, hogy a rabszolgatartók mélységesen hittek az írott szó hatalmában.

-„Gyakran hallottam, amint úrnőm fennhangon olvassa a Bibliát (...), ez felébresztette kíváncsiságomat az olvasás titka iránt és felkeltette bennem a tanulás vágyát.” (Frederick Douglas amerikai író, aki rabszolgának született, és az abolicionista mozgalom egyik legékesebben szóló képviselője lett)

-„A könyvek eloszlatják a tudatlanságot, minden tisztességesen megregulázott állam oltalmazóját és őrzőjét.” (Voltaire írta „Az olvasás szörnyű veszélyeiről” című szatirikus röpiratában)

- Az első tényleges cenzori testületnek - az Egyesült Államok történetében- a „Bűnök Elfojtásának Társasága” nevet adták.

- A pápaszem feltalálása előtt legalább minden negyedik olvasó csak akkor tudta megfejteni a szöveget, ha öklömnyi betűkkel írták.

- Az első töredékeiben fennmaradt ábécéskönyv címe: „A keresztyéni tudománynak fundamentuma. Rövid és hosszan való kérdésekbe befoglaltatott, a magyar (írás) olvasásnak módjával egyetemben. A gyermekecskéknek és egyéb együgyű keresztyéneknek épülésére. Kolozsvárban, MDLIII.”

Posted on January 16, 2015 and filed under Könyv, Eggendorfer Noémi, 201303, Vracsarity Dóra.

Élet és sors

Az Élet és sors tökéletes olvasmány azok számára, akik ha könyvet vesznek a kezükbe, olyat választanak, ami terjedelmes, izgalmas, megrendítő és elgondolkodtató valamint valós történelmi eseményeket dolgoz fel, elképzelt (lehetséges) emberi sorsokon keresztül.

„A XX. Század Háború és békéje” Ezekkel a szavakkal csalogatták a vásárókat a könyvesboltkokba a 2012-es év karácsonyi időszakában, mikor a regény megjelenésre került hazánkban. Valójában, aki olvasta a Háború és békét, vagy a kritikákat, az tudja, hogy ez egy ügyes reklámfogás, ugyanis a két könyv között az egyetlen megegyező dolog, hogy a történések háborús időben játszódnak, és a szereplők más más módon megsínylik a háború okozta veszteségeket (családtagokat vesztenek el, nehéz döntéseket kell hozniuk, rádöbbennek, hogy a halál és a félelem olyan tettekre késztetik őket, amit békeidőben elítéltek volna). Míg a Tolsztoj írta Háború és béke a napoleoni háborúban játszódik, addig Grosszman Élet és sorsa a II.világháború alatti oroszországi élettel foglalkozik, a kezdetekbe visszatekintve egészen a háború végéig kísérheti végig az olvasó egy család - és az ő széles ismeretségi körének- sorsát.  

A történetet izgalmassabbá teszi, hogy a könyv úgy kezdődik, mintha harminc oldalanként különböző egymáshoz nem kapcsolódó emberekről szólna. Azonban belemerülve a történetekbe, kirajzolódik egy hatalmas családfa, melynek a tagjai tudósok, tisztek, átlagemberek, oroszok, zsidók, jók és rosszak.

Az olvasó a könyv vége felé minden egyes szereplőt megismer és megszeret, és rájön arra, hogy a könyv címe, nem a Háború és béke címre hajaz, hanem rámutat arra, hogy a sztálini rendszerben, nem volt választása senkinek, hanem élte az ÉLETÉT és elszenvedte a SORSÁT. Ha valaki ember akart maradni, annak szembe kellett néznie a kegyetlenséggel, vagy meghasonlott önmagával. Ily módon mutatja be Grosszman, miképp változott meg a világ a XIX.századról a XX.-ra. 


Vaszilij Grosszman (1905-1964)

A 20.század elején született orosz író sok mindent megtapasztalt rövid élete folyamán. Az 1917-es forradalmat, kamaszként a polgárháborút, a hadikommunizmust. A II. világháború elején jelentkezett haditudósítónak, élményeiről temérdek tudósítást írt a Krasznaja Zvezda című újságnak. Grosszman értelmiségi, asszimilált, vallástalan zsidó családból származott. Az I. világháború előtt anyjával két évet élt Svájcban és ott járt iskolába. Moszkvai egytemi évei alatt már írogatott. 1929-től vegyészmérnök volt a Don-medence bányáiban. 1933-tól már csak az irodalomnak élt, '37-ben tagja lett az Írószövetségnek. Párthű szovjet íróból vált az igazságot leleplező, szovjetellenes íróvá. 1943 végén kezdte összeállítani Ilja Ehrenburggal a Fekete könyvet,mely a zsidók tömeges kiirtásáról tartalmaz részleteket. A treblinkai táborról írt beszámolóját dokumentumanyagként felhasználták a nürnbergi perben is. Édesanyját 1941-ben lőtték közös gödörsírba a náci németek. Grosszman részben neki állít emléket az 1960-ban elkészült Élet és Sors című regényével, mely csak jóval később Nyugaton jelenhetett meg először. Első házasságából egy kislánya volt, második házasságában felnevelte felesége Olga Gruber gyerekeit. Az igaz ügyért című művét szovjetellenesnek minősítették. Grosszman a letartóztatástól félve kiköltözött egy eldugott tanyára barátjához. Alighanem Sztálin halála mentette meg a börtöntől. 59 éves korában betegségben hunyt el. "

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Legény Zsófia, Könyv.