Posts filed under Horváth Bianka

Száz éve született Robert Capa

Budapesten jött a világra, 1913. október 22-én, Friedmann Endre Ernő néven. A szülei asszimilált zsidók, és szabók voltak, két fiúk volt rajta kívül. Kisfiúként nagyon csintalannak, ugyanakkor rendkívül kitartónak és együttérzőnek tartották. A mások megértésére való törekvés egész életében jellemezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, majd külföldre költözött: megfordult Bécsben, Prágában, majd Berlinben is. Itt újságírást tanult egy főiskolán, de hamarosan abba kellett hagynia tanulmányait, zsidó származása miatt. Visszatért ugyan Budapestre, de az itt is növekvő antiszemitizmus miatt hamarosan Párizsba emigrált. 

A fotózás eleinte csupán hobbi volt számára. Magyar barátai korábban cápának becézték, így Párizsban felvette a Robert Capa nevet, amitől azt remélte, hozzásegíti majd néhány megrendeléshez – most már nem csupán újságíróként, hanem fotósként is. Nem kellett sokat várnia: egy magazin megbízásából hamarosan haditudósítóként vehetett részt 1936-ban a spanyol polgárháborúban. Ekkor készült el “A milicista halála” néven ismertté vált képe, amely világhírűvé tette. A kép megjelenése nagy vihart kavart az akkori sajtó körében. Sokan azt állították – és néhányan a mai napig állítják -, hogy a képet megrendezték. 

Két évvel később a kínai-japán háború eseményeit örökítette meg, a második világháború kitörését követően pedig, 1943-tól Észak-Afrikában, Szicíliában, Tunéziában és Normandiában tűnt fel fényképezőgépével - és zsebében egy-egy doboz cigarettával és cukorkával, melyekből gyakran megkínálta a társait -,  az utóbbi helyen az egyetlen fotósként. Mikor visszatért Angliába, és leadta a filmtekercseket, a laborban dolgozó asszisztens annyira szerette volna látni a képeket, hogy az előhívás után magasabb hőfokon próbálta megszárítani őket. Néhány képet kivéve – amik szintén károsodtak: elmosódottak lettek -, az összes megsemmisült. Végül a magazin publikálta a képeket, egy bosszantó aláírással: “kissé elmosódva”. Capa zokon vette ezt a magyarázatot, de később ezt a címet adta önéletrajzának. A néhány megmaradt, megrendítő kép ihlette a Ryan közlegény megmentése című film nyitójelenetét. 

1947-ben fotóügynökséget alapított, a következő évben pedig Magyarországra látogatott, hogy itt is megörökítse a háború nyomait. 

Később az izraeli harcokat fotózta, az állam megalakulása idején. 

Személyisége tökéletes újságíróvá és riporterré tette: energikus, kalandra szomjas és bátor volt, valamint kiváló mesélő, ezen kívül szívós, és kitartó, ha valahova el akart jutni. Párizsban magas szintre fejlesztette túlélőképességét, egy ideig csupán cukros vizen élt – később ennek a tűrőképességnek is hasznát vette. Jó kapcsolatteremtő képessége volt, és a fényképezés művészetéhez szükséges adottságokkal is rendelkezett. Úgy tudott jelen lenni a helyszíneken, hogy nem vált az események cselekvő szereplőjévé; csupán megfigyelt, és megörökített mindent, amit látott, és úgy érezte, fontos, hogy mások is lássák. Úgy érezte, ha az áldozatokat megmutatja másoknak, éreztetheti velük, hogy nincsenek egyedül, van, aki törődik a sorsukkal. Munkájához való hozzáállását több interjúban is így fogalmazta meg:  „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Ő pedig nem csupán fizikailag, érzelmileg is igyekezett ezt megvalósítani. 

1954-ben halt meg, május 25-én. Egy fotókiállítás megszervezése miatt volt Indokínában, illetve hogy a francia gyarmati harcokról tudósítson egy magazin számára, mikor egy taposóaknára lépett. 

Posted on January 16, 2015 and filed under Történelem, 201303, Horváth Bianka.

50 éve született Martin Luther King

Egy fél évszázad. Ennyi idő múlt el azóta, hogy John F. Kennedy elnököt meggyilkolták, hogy az American Express Angliában is bevezette a hitelkárták használatát, hogy a San Francisco közelében működő börtönlétesítmény, az Alcatraz bezárt, hogy Agatha Christie "Temetni veszélyes" című könyve megjelent. Szintén ötven év telt el Martin Luther King talán leghíresebb beszéde óta, melyet a Lincoln emlékmű lépcsőiről tartott a 250.000-es tömeg előtt.

Az akkori Amerika déli részén nagyon erőteljes volt a faji elkülönítés. Bár már kis híján száz éve eltörölték a rabszolgaságot, a feketéket továbbra is másodrendű emberekként kezelték. Külön részen kellett utazniuk a buszokon, külön kellett enniük az étkezdékben, külön mosdót kellet használniuk, el voltak különítve az iskolákban, a színházakban...

Martin Luther King nem csupán azért harcolt a rasszizmus ellen, mert az ő környezetét is támadások érték, hanem mert úgy gondolta, hogy ez sérti Isten akaratát. Mindig hangsúlyozta az erőszakmentességet, és úgy vélte, csak békés úton lehet diadalt aratni, és elérni a teljes egyenjogúságot.

King első nagy sikerét egy 382 napon át tartó buszbojkott hozta meg, melynek eredményeképpen a szövetségi bíróság eltörölte a buszokon alkalmazott elkülönítést. Ezt követően részt vett a fekete szavazók összeírásában a nagyobb déli városokban, mint a Southern Christian Leadership Conference elnöke. Tüntetéseket szervezett országszerte, és több ezer beszédet tartott. Tárgyalásokat folytatott Kennedyvel, és Lyndon B. Johnson későbbi elnök kampányában is részt vett.

1963-ban, a washingtoni menetet követően hangzott el a "Van egy álmom" címen ismertté vált beszéde, melyben azt állította, ez az időpont nem a vég, hanem a kezdet. Hangsúlyozta, hogy méltósággal és fegyelemmel kell felvenni a harcot az igazságtalanság ellen, nem pedig fizikai erőszakkal. A beszéd szövege ma már tananyag az amerikai iskolákban.

Ez volt a polgárjogi mozgalom tetőpontja. Egy évvel később megszületett a törvény a faji megkülönböztetés eltörléséről. Nem sokkal ezt követően a Time Magazin az év emberének választotta, és hamarosan átvette a Nobel-békedíjat is.

De nem mindenki támogatta az ő törekvéseit. Fehérek-feketék egyaránt azzal vádolták, hogy túl kockázatosak az általa szervezett demonstrációk, ahol veszélynek vannak kitéve a résztvevő gyermekek. Húsznál is több alkalommal tartóztatták le, megpróbálták felrobbantani a házát, egyszer még a templomot is megrohamozták, ahol prédikált.

Halála sem természetes módon következett be: egy orgyilkos golyója végzett vele Memphisben, ahova egy helyi sztrájk ügyében utazott.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Történelem, Horváth Bianka.