Posts filed under 201303

Diákfotók - Különös perspektívák

Bornemiszás diákok meghökkentő fotói. Ahogy még sosem láttuk.  

Ezt a képet Csürke Benjámin egy elsuhanó autóról és egy gyengén megvilágított aluljáróról készítette. 

Boxutca Ladjánszki Máté készítette ezt a fotót a Hungaroringen. Nézd meg a többi képét is, a http://mladjanszki.wix.com/photos oldalon! 

Kőszobrok Tar Eduárd fényképe a Halászbástyáról. Ki gondolta volna, hogy ilyen marcona férfiak őrzik? Nézz utána a többi fotóinak is a https://www.facebook.com/eddietar’ oldalon

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Diákfotó.

Száz éve született Robert Capa

Budapesten jött a világra, 1913. október 22-én, Friedmann Endre Ernő néven. A szülei asszimilált zsidók, és szabók voltak, két fiúk volt rajta kívül. Kisfiúként nagyon csintalannak, ugyanakkor rendkívül kitartónak és együttérzőnek tartották. A mások megértésére való törekvés egész életében jellemezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, majd külföldre költözött: megfordult Bécsben, Prágában, majd Berlinben is. Itt újságírást tanult egy főiskolán, de hamarosan abba kellett hagynia tanulmányait, zsidó származása miatt. Visszatért ugyan Budapestre, de az itt is növekvő antiszemitizmus miatt hamarosan Párizsba emigrált. 

A fotózás eleinte csupán hobbi volt számára. Magyar barátai korábban cápának becézték, így Párizsban felvette a Robert Capa nevet, amitől azt remélte, hozzásegíti majd néhány megrendeléshez – most már nem csupán újságíróként, hanem fotósként is. Nem kellett sokat várnia: egy magazin megbízásából hamarosan haditudósítóként vehetett részt 1936-ban a spanyol polgárháborúban. Ekkor készült el “A milicista halála” néven ismertté vált képe, amely világhírűvé tette. A kép megjelenése nagy vihart kavart az akkori sajtó körében. Sokan azt állították – és néhányan a mai napig állítják -, hogy a képet megrendezték. 

Két évvel később a kínai-japán háború eseményeit örökítette meg, a második világháború kitörését követően pedig, 1943-tól Észak-Afrikában, Szicíliában, Tunéziában és Normandiában tűnt fel fényképezőgépével - és zsebében egy-egy doboz cigarettával és cukorkával, melyekből gyakran megkínálta a társait -,  az utóbbi helyen az egyetlen fotósként. Mikor visszatért Angliába, és leadta a filmtekercseket, a laborban dolgozó asszisztens annyira szerette volna látni a képeket, hogy az előhívás után magasabb hőfokon próbálta megszárítani őket. Néhány képet kivéve – amik szintén károsodtak: elmosódottak lettek -, az összes megsemmisült. Végül a magazin publikálta a képeket, egy bosszantó aláírással: “kissé elmosódva”. Capa zokon vette ezt a magyarázatot, de később ezt a címet adta önéletrajzának. A néhány megmaradt, megrendítő kép ihlette a Ryan közlegény megmentése című film nyitójelenetét. 

1947-ben fotóügynökséget alapított, a következő évben pedig Magyarországra látogatott, hogy itt is megörökítse a háború nyomait. 

Később az izraeli harcokat fotózta, az állam megalakulása idején. 

Személyisége tökéletes újságíróvá és riporterré tette: energikus, kalandra szomjas és bátor volt, valamint kiváló mesélő, ezen kívül szívós, és kitartó, ha valahova el akart jutni. Párizsban magas szintre fejlesztette túlélőképességét, egy ideig csupán cukros vizen élt – később ennek a tűrőképességnek is hasznát vette. Jó kapcsolatteremtő képessége volt, és a fényképezés művészetéhez szükséges adottságokkal is rendelkezett. Úgy tudott jelen lenni a helyszíneken, hogy nem vált az események cselekvő szereplőjévé; csupán megfigyelt, és megörökített mindent, amit látott, és úgy érezte, fontos, hogy mások is lássák. Úgy érezte, ha az áldozatokat megmutatja másoknak, éreztetheti velük, hogy nincsenek egyedül, van, aki törődik a sorsukkal. Munkájához való hozzáállását több interjúban is így fogalmazta meg:  „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Ő pedig nem csupán fizikailag, érzelmileg is igyekezett ezt megvalósítani. 

1954-ben halt meg, május 25-én. Egy fotókiállítás megszervezése miatt volt Indokínában, illetve hogy a francia gyarmati harcokról tudósítson egy magazin számára, mikor egy taposóaknára lépett. 

Posted on January 16, 2015 and filed under Történelem, 201303, Horváth Bianka.

Mi történik gimi után?

 

Rajnai Rebeka :  Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ’Divat- és textiltervezés’ MA szak, Larinne blog szerkesztője
Először a Budapesti Kommunikációs Főiskola kézműves-öltözék szakára jártam, itt szereztem meg a BA diplomámat. Nagyon szerettem ezt a szakot, és csak ajánlani tudom. A MOME BA szakjaira rettentő nehéz bekerülni, főleg első próbálkozásra, így kerültem én is a BKF-re, amit egy csöppet sem bánok. Mint a legtöbb kislányt, már engem is gyerekkoromtól fogva érdekelt a divattervezés. Először nem tartottam magam elég tehetségesnek ahhoz, hogy egy ilyen iskolába jelentkezzek, de azért gondoltam, hogy megpróbálom, és sikerült.

A blogomat még 2009-ben indítottam, először csak hobbiból, hogy megosszam az emberekkel azt a sok szépséget, ami az utamba kerül, de most már sokkal tudatosabban írom. Azóta rengeteg szakmabeli emberrel megismerkedtem, illetve hívtak meg különböző bemutatóra és rendezvényre. Így kerültem be az Elle magazin egyik számába. Aki ezen, vagy hasonló művészeti területen szeretne dolgozni, annak nagyon fontos aktívan jelen lenni az interneten.


Petrőcz Jordán, Elte bölcsészettudományi kar, történelem szak, 2. éves
Annak ellenére, hogy a közhangulat azt sugallja, hogy nincs sok értelme a bölcsész tudományoknak, sokkal több a lehetőség az itt megszerzett tudás felhasználására, mint azt sokan gondolják. Rendkívül univerzális ebből a szempontból az itt átvehető tudás és tapasztalat. Van, ahogy mások példájából is látom, ami szikrát gyújthat akár egy jó üzleti ötlethez is, míg mások számára a humán szakirány lesz életre szóló elhívatás. A történelem szakon például a legtöbb tanártól nem egy megrágott gondolatsort kapunk. Megadják nekünk a szabadságot, hogy a tényeket átgondolva más álláspontot válasszunk, mint ők. Szívesen veszik azt is, ha kritikus felvetéseket teszünk az adott teóriához. Ugyanakkor azt is elvárják, hogy kész érvekkel álljon elő az ember, ha valamit megkérdőjelez. Akik komolyabban érdeklődnek a történelem iránt, itt részletesen elmélyülhetnek egy adott témában. Akik szeretnek nyelvet tanulni és abban profi szintre jutni, azoknak temérdek lehetőség nyílik, hiszen szinte minden nyelvet tanítanak, rendkívül magas szinten. És azok számára, akik tanítani szeretnének, iskolában, gimnáziumban vagy egyetemen, a bölcsészkar kiváló lehetőségeket nyújt. 

Horváth Máté: Corvinus Egyetem, Gazdaság informatika szak
Gimnáziumban nem tudtam eldönteni, hogy merre menjek. Azt tudtam, hogy informatikához kötődő dologgal szeretnék foglalkozni. Szülői inspirációra megnéztem a Corvinuson a gazdaság-informatikus szakot. Ez a szak egy olyan jellegű informatikai tudást nyújt, ami ki van bővítve gazdasági látókörrel. Mikor üzleti szférával találkozol megérted a nyelvüket, annyira, hogy megfelelő informatikát tudjál nekik biztosítani. Mi egy hidat képzünk az informatikusok és a közgazdászok között. Maga az egyetem az ország talán legszabadabb légkörű, talán a legliberálisabb egyeteme. A diákélet rendkívül pezsgő. Sok a neves szakkollégium és a diákszervezet. Mindegyik szervezet része a bulizás, de változó, hogy mennyire tolerálják, ha nem veszel részt benne. A Corvinust olyanoknak ajánlanám, akinek van valamilyen szintű gazdasági affinitása, és úgy érzi, hogy van vezetői ambíciója. Olyan sok szak van az egyetemen, hogy azon belül már teljesen egyén függő, hogy mit választasz.  

Surjányi Dávid: ELTE Jogi Kar
A gimnázium utolsó előtti évében sikerült eldöntenem, hogy jogra megyek. Fel kellett mérnem, hogy megéri-e ez nekem, akarok-e ilyesmivel foglalkozni, és mikor rájöttem, hogy nagyon sok érdekes és fontos irányba lehet jogi ismeretekkel elindulni, akkor ráálltam a tanulásra. Ha valaki jogra akar jönni, érdemes minden korábbi lemaradást behozni, és előre szokni a nagy mennyiségű tanulást. Ugyanis elhihetitek azt, amit én nem hittem el annak idején: az egész érettségi könnyebb, mint a jogon egy vizsgaidőszak. A ELTE jogi karának gyenge pontja, hogy személytelen tömegoktatás zajlik - alig van tanár, aki hajlandó leszállni a diákok szintjére, hogy mentorként támogassa őket. De azért így is akadnak oktatók, akikkel jól jársz, ha rájuk lelsz. Önképző körök, szakkollégiumok és tudományos diákkörök működnek az egyetemen. Jómagam is része vagyok egy önképző körnek (immár egyesületnek), de ez heti szintű időbefektetést igényel. Az ELTE diploma a legnagyobb presztízsű a magyar jogászi életben, éppen ezért meg kell érte dolgozni. Bekerülni sem könnyű, bennmaradni még nehezebb. De a szorgalmat és kegyelmet párosítva csak jó sülhet ki belőle!

Kartali Kitti: Szent István Egyetem, Állatorvosi Kar, Állatorvosi Szak
Már gyerek koromban is nagyon szerettem az állatokat, de az nem tudatosult bennem, hogy velük szeretnék foglalkozni. Mikor a gimnáziumban tagozat választásra került sor, nem tudtam dönteni. Sokan mondták, hogy menjek általánosra, mert onnan bármi lehetek, de addig nem volt békességem, amíg át nem írattam magam biosz-kémiára. Gimnázium alatt már tudtam, hogy állatorvos szeretnék lenni, mert egyszer egy ismerősömnél megnéztem, hogy pontosan mit csinálnak, és rájöttem, hogy nekem való. Az első évem mámoros volt, aztán egyre jobban kezdtem belelátni az egyetem rosszabb dolgaiba is. Nem tud mindenki praxisban elhelyezkedni, van, aki élelmiszer higiénikus lesz. Ez az egyetem egész más, mint a többi, sokkal magának valóbb, zártabb. Nehéz szavakkal leírni. Néha úgy érzem, hogy a gravitáció is másképp működik. Csak annak ajánlom az egyetemet, aki elhívatottságból állatorvosira szeretne menni.

Vári Sándor: NKE-RTK Gazdaságvédelmi Nyomozó Szak
Én eredetileg közgazdász pályára készültem, de az utolsó évben megváltoztak a továbbtanulási lehetőségek, ezért más szakirányok, szakok felé is nyitnom kellett, így került első helyre a Rendőrtiszti Főiskola, a mai NKE-RTK. A sport eredményeim kiemelkedőek voltak, mellyel a fizikai alkalmassági nem jelentett gondot, emellett a pontszámaim is meg voltak a kiválasztott gazdaságvédelmi szakra, melyen belül a bűnügy mellett a közgazdaságra is nagy hangsúly van fektetve. A képzés alatt és a végzést követően az egyéb szakok mellett a nyomozáson belül is lehet specializálódni különböző területekre, például bűnügyi (pl. életellenes, vagyonellenes, gyermek-, ifjúsági bűncselekmények), gazdaságvédelmi (korrupció, pénzhamisítás) és pénzügyi, ami többek között adócsalással is foglalkozik. Ez az iskola speciális, mivel egy alapkiképzéssel kezdődik, amely egy fizikai, alaki és főleg mentális kiképzés, mint a katonaságnál. A szakaszok ez alatt hamar összeszoknak, egység és összetartás alakul ki, mert ha valaki elront vagy elhibáz valamit, akkor mindenki büntetést kap. A 3 éves képzés alatt az átlagostól eltérő mind fizikailag, mind tematikailag összetettebb testnevelés óráink vannak. Tanulunk önvédelmet, bilincselési,fogási, elvezetési technikákat, illetve más tantárgy keretein belül természetesen lövészetet is. A rendőrség biztos munkahelyet, egzisztencia kialakítási lehetőséget kínál, mindenkinek biztosítva van az elhelyezése a cégnél, amelyről szerződésünk is van. Én csak ajánlanitudom ezt az iskolát azoknak, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól.

Szilágyi Annamária
Általános iskola óta motoszkált bennem a gondolat, hogy orvosira jelentkezzek, ám nem szerettem volna magamat hamar elkötelezni, így sokáig nyitott maradtam más területekre is. Végül csupán végzősként döntöttem el, hogy az ide fogok jelentkezni. Meglepőnek tűnhet, ám én mégis azt gondolom, hogy az orvosi diplomával rengeteg különböző helyen lehet elhelyezkedni. A hallgatók legnagyobb százaléka, a klinikumban, tehát beteg ellátással fog foglalkozni. Már önmagában ez is nagy variációs lehetőséget hordoz, hiszen egészen más egy szívsebész és egy bőrgyógyász munkája. Ezen felül izgalmas kutatási lehetőségek is vannak, illetve többen a gazdasági szektorban, például gyógyszergyáraknál helyezkednek el.  Rengeteg külföldi hallgatóval találkozunk az egyetemen, hiszen a világ számos országából érkeznek ide tanulni Ázsiától Amerikáig. Amit én kifejezetten szeretek, hogy a nagynak mondható évfolyam kisebb 15-20 fős csoportokra van osztva, akikkel minden gyakorlatunk együtt van. Így idővel nagyon jó közösségek alakulhatnak ki, így jó hangulatban telnek a közös órák és segíthetjük egymást a tanulásban is. A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének segítségével lehetőség van arra, hogy a  kötelező nyári gyakorlatokat külföldön, szinte a világ bármely pontján végezzük el. Ezeken túl én tagja vagyok a Hallgatói Önkormányzatnak, ahol rendezvények szervezése mellett fontos szerepet kap a hallgatói érdekek képviselete az oktatók felé. 

 
Posted on January 16, 2015 and filed under Továbbtanulás, 201303, Pogácsás Vera.

Inspiráció - interjú Üveges Bálinttal és Sárával

Miért örültök, hogy a Bornemiszába járhattatok?

Bálint: Ha az ember keresztény családba születik is, a megtéréséről saját maga hozza meg a döntést, és ennek van egy folyamata. Ha már rájött arra, hogy meg akar térni, akkor a keresztény iskola jó terepet biztosít a megerősödésre. Keresztény iskolában kisebb az esélye annak, hogy az ember rossz társaságba keveredik. Nekem a legnagyobb segítség az volt, hogy a keresztény közegben sikerült olyan kapcsolatrendszert kialakítanom, ami ebből a szempontból is védelmet biztosított. Talán ez az iskola egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon sok maradandó barátot lehet szerezni. Kialakulhat egy olyan stabil keresztény kapcsolatrendszer, ami évek múlva is biztosítja, hogy az ember otthon érezze magát Magyarországon és a gyülekezetben is.

Sára: Főleg a gimnázium alatt tartom fontosnak ezt a védelmet, mivel a gyerekek identitása a szüleikhez kötődik, az ő véleményük határozza meg a személyiségét. Addig elég, hogy hiteles kereszténységet lát otthon, mikor viszont tinédzser lesz, elkezd mindent megkérdőjelezni, elkezdi érdekelni mások véleménye, az, hogy a kortársai mit mondanak róla. Nekem sokat számított, hogy láttam mindig hiteles példákat, voltak velem egyidős fiatalok, diákok, akiknél láttam, hogy működik a kereszténység. Ezért tudtam én is úgy indulni, hogy „akkor nekem is menni fog”. Sőt, a tanárok is hitelesen képviselték, amiről beszéltek. A világi iskolában ütköznek a világnézetek, így nagyon sok csoporttársam elmondta, hogy gimiben elnyomták őket. Vagy, mert jó tanulók, vagy, mert előtte külföldön éltek; mindenkit valamiért hátrány ért. Nekem a suliban magától értetődő volt, hogy keresztény vagyok, és ezt nem kell szégyellnem, és ezért amikor kikerültem az egyetemre, akkor is ilyen magától értetődőnek tudtam kezelni .Ezért tudtam magabiztosan nekivágni az egyetemnek: tudtam, hogy nagyon sokan vannak akik, ha nem is itt az egyetemen, de hozzám hasonlóan keresztények, és ez adott egy stabilitást. A csoporttársaim sokszor megdöbbentek, hogy milyen sok barátom van, hogy mennyire erősen képes kötődni az ember az igaz barátokhoz. Amikor beszélgettünk, kiderült, hogy nekik csak 1-2 közeli barátjuk van és azokkal is hol összevesznek, hol kibékülnek. 

Hogyan vált egyértelművé, hogy merre mentek tovább?

Bálint: Azt gondolom, hogy ebben is, mint mindenben, elsősorban a Szent Szellem vezetését kell kérni. Azonban fontos, hogy emellett az ember aktívan keressen.  Például, ha vannak gimis korban olyan ismerősök, akik már felsőoktatási intézményben tanulnak, tőlük lehet kérdezgetni. Érdemes kipróbálni a szóba jöhető lehetőségeket, beülni órákra, megnézni milyenek a tanárok, végigsétálni a folyosón, megnézni milyen emberek járnak oda. Ez tud adni egy olyan végső benyomást, ami alapján tudunk dönteni. Én is elmentem egy ismerősömmel az adott egyetem nyílt napjára, és végighallgattam a szokásos tájékozatót, majd az alapján választottam szakot. Haza is mentem volna, de az ismerősöm szólt, hogy szerinte még van egy rész. Ott hangzott el igazából, ami személyre szabott volt és végül egy teljesen más szakra jelentkeztem, mint amire a nyílt nap előtt szerettem volna. Sokszor úgy tűnik mintha véletleneken múlna, de én hiszem, hogy Isten keze benne van abban a folyamatban, ahogy az ember végül meghozza a döntéseit, csak meg kell tanulni együttműködni vele.

Sára: Mivel humán érdeklődésű vagyok, elég sokáig gondolkodtam a jogon, mégis éreztem, hogy nem nekem való. Egyszer Corvinusosok előadást tartottak az egyetemükről a Bornemiszában. Bár azt hittem, hogy ott csak közgazdasági képzés van, mégis beültem. Akkor tudtam meg, hogy a közgázon van társadalomtudományi kar is. Elkezdtem utánanézni. Azért imádkoztam, hogy amikor bemegyek nyílt napokra, az Úr éreztesse, ha ott vagyok, ahol Ő látni akar. Nem kell arra várni, hogy megnyíljon az ég, ezt érzi belül az ember. Volt olyan egyetem ahol éreztem, hogy nem tudnék tanulni, vagy vizsgázni, de mikor bementem a közgazdasági egyetemre tudtam, hogy ott a helyem. Ott dőlt el véglegesen. Az Úr mindannyiunknak eltervezett egy pályát. Ennek a nyomait már fiatalon föl tudjuk fedezni. Abban az irányban kell tapogatózni, amerre visz a nyomvonal, amire tehetséget adott Isten, ami felé vonzódást érzel. Nem csak azt kell nézni, hogy mennyit lehet keresni azon a területen, mert lehet, hogy 100-ból 99 ember nem tud abból nagy pénzt csinálni, amire az Úr téged elhívott, de te fogsz tudni. Természetesen fontos a józanság is, hogy versenyképes tudást szerezzünk meg, főleg, ha családalapításban gondolkodunk.

Olyan volt az egyetem, mint amilyenre számítottatok?

Bálint: Megmondom őszintén én egy kicsit féltem attól, hogy mivel nem vettem részt a gólyatáborban, kiközösítenek, és az első hetekben volt is egy ilyen hangulat. Sokszor azonban nem is azok az emberek gondolják ezt, akik részt vettek benne, hanem van egy ilyen szellemiség az egyetemeken. Ezt az általános hangulatot a felsőbb évesek és az úgynevezett partyarcok generálják:„csak az a jó fej, csak az tud érvényesülni,aki az összes hülyeséget megcsinálja”. Az is igaz, hogy az első hetekben ők már ismerik egymást, de teljes kifutásában nézve, egyáltalán nem azok érvényesültek, akik anno a gólyatáborban a leghangosabbak voltak. Sőt, sokan közülük, végül le se diplomáznak. Ezen az első szakaszon túl kell lépni és az Úr fog adni olyan kapcsolatokat, akikkel az ember tud együtt dolgozni. Akkor fogod megtalálni ezeket az értékes embereket az egyetemen, ha te is megtartod a saját értékeidet. Például, ha van értelmes véleményed a politikáról, a közéletről, az eseményekről, ki tudsz alakítani jó kapcsolatokat ezek mentén.

Sára: A Bornemisza egy jó értelemben vett burok. Ez alatt azt értem, hogy egyrészről ad egy hatalmas védelmet, amiben lehetőségünk van megerősödni a hitben és karakterünkben is, de másrészről el is fedi az ember gyengeségeit. Keresztény közegben mindenki, aki nem lázadó igyekszik jó keresztényként viselkedni, de ha csak azért veszi fel ezt a magatartásformát, hogy a környezetének megfeleljen, akkor világi közegben a külső nyomás miatt a világi magatartást fogja követni. Amúgy én sem tapasztaltam semmi hátrányt abból, hogy nem voltam gólyatáborban. Amikor első nap körbevittek a suliban, egyből odamentem emberekhez, elkezdtünk beszélgetni, és máris kiderült, hogy nagyon sokan szintén nem voltak, mert belázasodtak, nem volt kedvük, nyaraltak stb. Tehát nem igaz, hogy oda mindenki elmegy, aki nem keresztény. Ezután meg úgyis jönnek az órák, amikor már teljesíteni is kell, nem csak arcoskodni, és elkezdenek megmutatkozni az eredmények. Nagyon érdemes kezdeményezőnek lenni, hogyha például vannak jó jegyzeteid, el kell küldeni másoknak, így felfigyelnek, hogy „ő az, akinek tök jó jegyzetei vannak, mellé ülök”. Így még több emberrel, több társasággal is meg lehet ismerkedni, mint a gólyatáborban, és inkább az intelligens, tanulós emberekkel lehet kiépíteni a kapcsolatot, ami vizsgaidőszakban különösen hasznos. Bár az egyetemen amúgy sem a barátságokért adják a diplomát, hanem a teljesítményért.

Hogyan fogadták, hogy keresztények vagytok?

Természetesen nem tagadtuk le, hogy keresztények vagyunk, de nem is tetováltuk magunkra. Tudták rólunk, hogy a Hit Gyülekezetébe járunk, de nem tettünk egyből mindenkinek bizonyságot. Eleinte leginkább az életmintával tudtunk jó bizonyságok lenni. Az nem jó stratégia, mikor valaki először úgy lép be az ajtón, hogy „térjetek meg, mert elkárhoztok!”, aztán átesik a cipőfűzőjén, mert nem veszik komolyan. Először fej pozícióba kell kerülni, hitelesnek kell lenni ahhoz, hogy figyeljenek arra, amit mondunk. Amikor később fokozatosan kiderül az emberről, hogy jó fej, egészséges kapcsolatai vannak, ügyes, normális életet él, intelligens, az órákon figyel, jó jegyzetei vannak, jól teljesít, stb. Akkor hiteles tud lenni. Ha már vannak személyes kapcsolatok és már nyitottak az emberek, akkor lehet bizonyságot tenni, az élet hozza a lehetőségeket. Nagyköveteknek kell lennünk, mert ha tudják, hogy keresztények vagyunk és a gyülekezetbe járunk, akkor a mi viselkedésünket vetítik ki az egész gyülekezetre és a kereszténységre. Igaz, hogy ez sok munkát és fegyelmezettséget igényel, de nagyon megéri, ezt több volt Bornemiszás is tanúsíthatja. A Corvinusos gyülisek bizonyságára már megtért egy srác, aki azóta is stabilan jár a gyülekezetbe. Vannak sokan akikkel diplomázás után is tartjuk a kapcsolatot, érdeklődnek, mert látják, hogy működik a kereszténység. 

Mit tanácsoltok a jelenlegi Bornemiszásoknak?

A nyelveket olyan fontosnak tartjuk, hogy mást nem is mondunk. Érdemes két „szokványos” nyelv mellett valamilyen extrát is elsajátítani a gimnáziumi évek alatt. Óriási előny származik a jó nyelvtudásból szinte minden munkaterületen.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Bornemisza, Interjú, Vracsarity Noémi.

Csak az ember olvas

Felmérések szerint a tizenévesek szövegértési képessége jelentősen romlott az utóbbi években.  Sokan emlegetik, hogy a képi kommunikáció egyre inkább átveszi a betű szerepét. A szókincs további romlását a hozzáállásunkkal tudjuk leginkább korrigálni. 

  ,,Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” (Mark Twain) 

A jó agyműködés és az éles elme létfontosságú ahhoz, hogy értéket képviseljünk. Ehhez agyunk folyamatos edzésére van szükségünk, és az olvasás az egyik legalkalmasabb tevékenység agyműködésünk formában tartásához.

     Ez az „edzésforma” hasznosabb, mint a filmnézés vagy a zenehallgatás, hiszen a két utóbbi tevékenység során az információk tálcán érkeznek agyunkba, ellenben olvasás közben agyunk mindig a megfelelő információk után kutat, rákényszerül arra, hogy koncentráljon, és igyekszik megfejteni a tökéletes jelentést. A könyvben mi vagyunk a rendezők. Minél többet olvasunk, elménk egyre élesebbé és frissebbé válik, emellett a képzelőerőnk, fantáziánk is fejlődik. 

         ,,Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, mit olvas.” (Vavyan Fable)

Fontos, hogy értelmezd, amit olvasol. Ha van számodra értelmetlen szó a sorok között, akkor azt keresd ki a szótárban, mert ha nem érted meg a mondanivaló lényegét, elveszítheted az érdeklődésed, és nem lesz kedved tovább olvasni a szöveget.

              ,,Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.”(Vavyan Fable)

A könyvek jótékony és káros hatással is lehetnek az emberre, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg mit is veszünk ki a könyvtárból. A mondattá kovácsolt betűk nagymértékben befolyásolhatják az érzelmeinket, az értelmünket, sőt a világnézetünket is. 

Rendkívül jó érzelem, értelem és világnézet formáló könyv például a Biblia. Amire figyel az ember, az mindig változtatja. Emiatt minél többet olvassuk az Igét, annál jobban fogunk hasonlítani Istenre.

  Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől. (Efézus 3:4)

Úgyhogy olvasásra fel!


-A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket. (Móra Ferenc)

- Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek.

- Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet.

(Clairvaux-i Szent Bernát)

- Az afroamerikai rabszolgáknak évszázadokon át rendkívül kemény ellenállást kellett leküzdeniük, hogy olvasni tanulhassanak. Akit először kaptak azon, hogy írni vagy olvasni tanul, azt szíjjal verték el, akit másodszor, azt kilencfarkú macskával korbácsolták meg, akit pedig harmadszor, annak levágták a mutatóujja utolsó percét. Délen általános szokás volt, hogy az ültetvényesek felakasztották azt a rabszolgát, aki olvasásra próbálta tanítani a többieket. Innen is látszik, hogy a rabszolgatartók mélységesen hittek az írott szó hatalmában.

-„Gyakran hallottam, amint úrnőm fennhangon olvassa a Bibliát (...), ez felébresztette kíváncsiságomat az olvasás titka iránt és felkeltette bennem a tanulás vágyát.” (Frederick Douglas amerikai író, aki rabszolgának született, és az abolicionista mozgalom egyik legékesebben szóló képviselője lett)

-„A könyvek eloszlatják a tudatlanságot, minden tisztességesen megregulázott állam oltalmazóját és őrzőjét.” (Voltaire írta „Az olvasás szörnyű veszélyeiről” című szatirikus röpiratában)

- Az első tényleges cenzori testületnek - az Egyesült Államok történetében- a „Bűnök Elfojtásának Társasága” nevet adták.

- A pápaszem feltalálása előtt legalább minden negyedik olvasó csak akkor tudta megfejteni a szöveget, ha öklömnyi betűkkel írták.

- Az első töredékeiben fennmaradt ábécéskönyv címe: „A keresztyéni tudománynak fundamentuma. Rövid és hosszan való kérdésekbe befoglaltatott, a magyar (írás) olvasásnak módjával egyetemben. A gyermekecskéknek és egyéb együgyű keresztyéneknek épülésére. Kolozsvárban, MDLIII.”

Posted on January 16, 2015 and filed under Könyv, Eggendorfer Noémi, 201303, Vracsarity Dóra.

Élet és sors

Az Élet és sors tökéletes olvasmány azok számára, akik ha könyvet vesznek a kezükbe, olyat választanak, ami terjedelmes, izgalmas, megrendítő és elgondolkodtató valamint valós történelmi eseményeket dolgoz fel, elképzelt (lehetséges) emberi sorsokon keresztül.

„A XX. Század Háború és békéje” Ezekkel a szavakkal csalogatták a vásárókat a könyvesboltkokba a 2012-es év karácsonyi időszakában, mikor a regény megjelenésre került hazánkban. Valójában, aki olvasta a Háború és békét, vagy a kritikákat, az tudja, hogy ez egy ügyes reklámfogás, ugyanis a két könyv között az egyetlen megegyező dolog, hogy a történések háborús időben játszódnak, és a szereplők más más módon megsínylik a háború okozta veszteségeket (családtagokat vesztenek el, nehéz döntéseket kell hozniuk, rádöbbennek, hogy a halál és a félelem olyan tettekre késztetik őket, amit békeidőben elítéltek volna). Míg a Tolsztoj írta Háború és béke a napoleoni háborúban játszódik, addig Grosszman Élet és sorsa a II.világháború alatti oroszországi élettel foglalkozik, a kezdetekbe visszatekintve egészen a háború végéig kísérheti végig az olvasó egy család - és az ő széles ismeretségi körének- sorsát.  

A történetet izgalmassabbá teszi, hogy a könyv úgy kezdődik, mintha harminc oldalanként különböző egymáshoz nem kapcsolódó emberekről szólna. Azonban belemerülve a történetekbe, kirajzolódik egy hatalmas családfa, melynek a tagjai tudósok, tisztek, átlagemberek, oroszok, zsidók, jók és rosszak.

Az olvasó a könyv vége felé minden egyes szereplőt megismer és megszeret, és rájön arra, hogy a könyv címe, nem a Háború és béke címre hajaz, hanem rámutat arra, hogy a sztálini rendszerben, nem volt választása senkinek, hanem élte az ÉLETÉT és elszenvedte a SORSÁT. Ha valaki ember akart maradni, annak szembe kellett néznie a kegyetlenséggel, vagy meghasonlott önmagával. Ily módon mutatja be Grosszman, miképp változott meg a világ a XIX.századról a XX.-ra. 


Vaszilij Grosszman (1905-1964)

A 20.század elején született orosz író sok mindent megtapasztalt rövid élete folyamán. Az 1917-es forradalmat, kamaszként a polgárháborút, a hadikommunizmust. A II. világháború elején jelentkezett haditudósítónak, élményeiről temérdek tudósítást írt a Krasznaja Zvezda című újságnak. Grosszman értelmiségi, asszimilált, vallástalan zsidó családból származott. Az I. világháború előtt anyjával két évet élt Svájcban és ott járt iskolába. Moszkvai egytemi évei alatt már írogatott. 1929-től vegyészmérnök volt a Don-medence bányáiban. 1933-tól már csak az irodalomnak élt, '37-ben tagja lett az Írószövetségnek. Párthű szovjet íróból vált az igazságot leleplező, szovjetellenes íróvá. 1943 végén kezdte összeállítani Ilja Ehrenburggal a Fekete könyvet,mely a zsidók tömeges kiirtásáról tartalmaz részleteket. A treblinkai táborról írt beszámolóját dokumentumanyagként felhasználták a nürnbergi perben is. Édesanyját 1941-ben lőtték közös gödörsírba a náci németek. Grosszman részben neki állít emléket az 1960-ban elkészült Élet és Sors című regényével, mely csak jóval később Nyugaton jelenhetett meg először. Első házasságából egy kislánya volt, második házasságában felnevelte felesége Olga Gruber gyerekeit. Az igaz ügyért című művét szovjetellenesnek minősítették. Grosszman a letartóztatástól félve kiköltözött egy eldugott tanyára barátjához. Alighanem Sztálin halála mentette meg a börtöntől. 59 éves korában betegségben hunyt el. "

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Legény Zsófia, Könyv.

The Friends of Israel

 

Szeptember 24.-én került ismét megrendezésre a Jerusalem March néven ismert népszerű felvonulás, melynek idén 60 ezer résztvevője volt. Az Izraelben évente megszervezett rendezvényt, a Sukkot ünnep fénypontjának is tartják. Ezen a napon a világ minden tájáról érkeznek zarándokok, hogy ily módon támogassák Izrael népét. Az idei Izraeli út keretében a Hit Gyülekezete is képviseltette magát (egyedüli magyarként) a felvonuláson. A 94 fős magyar csoport mellett szerepeltek helyi és nemzetközi delegációk, katonák, táncosok és utcai előadók is.

A 6km hosszú útszakasz kiindulópontja a Sacher Park volt, innen haladt tovább a menet a Hillel és a King David Street-en keresztül az Old Train Station-ig.

A felvonulás történetének kiindulópontja viszont egészen 1955-ig nyúlik vissza, amikor is egy 4 napos rendezvény keretében 200 IDF katona és 70 civil indult útnak, hogy a Zakariás 14:16-ban megírt jövőbeli esemény előhírnökei legyenek. A résztvevők száma az idők haladtával egyre csak duzzadt, míg 1966-ban elérte a 15 ezret. A heves őszi esőzés és a költségvetési problémák miatt a felvonulás 1973-ban elmaradt, de a rákövetkező évben újból megszervezték viszont csak 1 naposra. 

Az idei meneten a magyar delegáció egységes kalocsai mintás pólóval, magyar és izraeli zászlókkal, néptánccal, zenei kísérettel és hitgyülekezetés ballonokkal tette még színesebbé az amúgy is fergeteges hangulatú utcai karnevált. A parádéra jóformán az egész város kiözönlött, és hatalmas éljenezéssel fogadták az éppen soron következő csoportot. A kordonok mögül nem maradtak el a „We Love You” feliratok a  „Sziasztok” köszönések és az „I was in Vaci Street” jellegű hozzászólások sem. 

A közel 3 órás karnevál során Jeruzsálemet eksztatikus öröm és a különféle nemzeti zászlók tömkelege terítette be. Akik részt vettek rajta soha nem fogják elfelejteni, hogy Jeruzsálem 3 órán keresztül mondta azt, hogy „I Love You”.

Írta: Csermák Debora

 
Posted on January 16, 2015 and filed under Csermák Debora, Bornemisza, 201303.

Akiért egy egész iskola közbenjárt

 

Ács Borbála saját gyógyulásának történetét meséli el. A most 12.-es tanuló megkönnyebbülten tekint vissza az egy évvel ezelőtti zűrös kis „kalandjára”. Talán sokan emlékeznek még a sok imát kérő sms-re, a tornateremben tartott imaalkalmakra és a pillanatra, amikor az iskola egy emberként lélegezhetett fel Bori gyógyulásának híre hallatán. És bár Bori meggyógyult kérdések tömkelegét hagyta maga után. Milyen betegség támadta meg Borit?  Hogyan gyógyult meg? Ezekre és még sok más kérdésre kapunk egy rövid kis interjúban választ.

Hogyan kezdődött a betegséged? Addig semmiien ilyesféle problémád nem volt?

Alapjáraton én nem vagyok beteges típus. Soha nem voltam kórházban előtte. Ez is úgy indult, hogy elkezdődött az iskola szeptemberben és én még jártam két-három napot. Az első hét csütörtökén nagyon fáradtnak éreztem magamat, másnap már magas lázra ébredtem. Megvizsgáltak, de csak egy kis vírusnak tudták be az egészet. Ahogy mentek a napok, a lázam nem csökkent, hanem 39- 40 fokon stagnált, és semmi nem használt. Hétfőre már felállni is alig bírtam, úgy kimerültem. Elmentünk orvoshoz, de a barátnőmnek és anyukámnak kellett kivonszolnia a házból annyira nem volt erőm semmire. 

Ekkor már befektettek a kórházba?

Az orvos annyit mondott, hogy biztos csak kiszáradtam, de azért menjünk be a gyerekosztályra. Az orvosok próbálták megmérni a pulzusomat és a vérnyomásomat, de semmi nem volt mérhető, olyan alacsony volt. Dobálták el a műszereket, mert azt hitték, hogy elromlottak. Fájlaltam a vesémet, mivel csak 16 éves voltam nem vittek el az intenzív osztályra, de éjszakára bent tartottak a kórházban. Anyukám végig bent maradt velem, hogy megvárja az eredményeket. Sem vizeletmintát sem vért nem tudtam adni. Megtalálták a vénámat és nem jött vér belőle. De végül meg tudtak vizsgálni, és az eredmények azt mutatták, hogy a CK szintje, ami az izmokat alkotja, nekem 60000-es magasságban volt. 

Mi a normális?

Olyan 100-150, ha eléri az 1000-et, ott már nagyon nagy baj van. Tehát csoda, hogy életben voltam. A vesém leállt, gyorsan felküldtek Pestre. Az izmom folyamatosan bomlott le, de a keratin termelődött és így folyamatosan puffadtam föl. 10 kilóval több voltam, mint szoktam. A mentőre még egy órát kellett várnunk. Felkerültem az egyes számú gyerekklinikára. Ott megállapították, hogy már nagyon nagy baj van. Innentől nekem teljes filmszakadás volt.

Kómába kerültél?

Nem kómába, csak mesterséges kómába. Egy bizonyos szertől tudtak ebben az állapotban tartani, hogy ne érezzek fájdalmat. Így voltam két hétig. 

Mi volt az alapprobléma?

Ezt máig nem tudják az orvosok, vírusra gondolnak, és szerencsétlen véletlenekre. A vesém leállt, és lélegezni sem tudtam volna, ha nem tesznek fel lélegeztető gépre. Nem nagyon adtak esélyt, hogy megérem a reggelt. Hatványozottan életveszélyes állapotban voltam. Az egyik orvos felhívta a barátját, aki egy neves specialista, hogy vizsgáljon meg. Másnap átszállítottak a felnőtt intenzív osztályra. Ott napokon keresztül küzdöttek az életemért, mindent megtettek, ami emberileg lehetséges. A szüleimnek itt lett világos, hogy itt már csak Isten tud segíteni. Ruff Tibor és Nagy József lelkészek bejöttek, hogy imádkozzanak értem. Másnap az orvosok találtak egy szakirodalomban egy tanulmányt, amiben írtak egy gyógyszerről, ami lehet, hogy tud használni. Ez a gyógyszer napi egymillióba került. A kórház gyorsított eljárással elválasztott pénzt a kutatásaiktól, hogy megkaphassam a gyógyszert. Nagyon hálás vagyok a kórház alkalmazottjaiért, hiszen tényleg emberfeletti módon küzdöttek értem. Ez a gyógyszer indította el a CK szint csökkenését. 

Mennyi volt ez ekkor? 

Ekkor már 600 000-nél tartott. Az egész világon nem mértek nagyobb CK értéket, az enyém volt a legnagyobb. Több napig kaptam ezt a gyógyszert, és így ez az érték napról napra feleződött. Még hetekig folyamatos volt az életveszély. Két hét után elkezdtek felébresztgetni. A vállizomzatom teljesen lebomlott, éppen hogy a szememet tudtam mozgatni.

Kommunikálni sem tudtál?

Beszélni a lélegeztető cső miatt nem tudtam. Nem volt hangom, így maximum tátogni tudtam. Hosszas alvásból való felébresztés után az ember még napokig nagyon bágyadt. Ha álmodtam valamit, arra azt hittem, hogy megtörténik, ami megtörtént, arra azt hittem, hogy álmodtam. Így még az ébresztgetés napjai is elhomályosulnak. Nagy veszély volt még az is, hogy a betegség után semmilyen fogyatékosságot se szenvedjek. Lehetséges volt, hogy nem tudok teljes életet élni, de már pár héttel az ébresztés után kiderült, hogy nincs nagy baj.

Tudtál arról, hogy milyen komoly dolgok történtek veled?

Abszolút nem. Fokozatosan tudtam meg mindent. Úgy gondoltam a felébresztés után, hogy egy hét múlva majd megyek iskolába, akkor még nem tudtam, hogy az is csoda, hogy egy év múlva boldogan iskolába járhatok. Nagyon veszélyes helyzetben voltam még akkor is. 

Volt halálfélelmed?

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy soha nem éltem meg a halálfélelmet. Soha fel sem merült bennem, hogy nem fogok meggyógyulni, és ez biztosan Isten kegyelme volt. Sok mindent csak hónapok múlva értettem meg, hogy milyen súlyos volt az állapotom. Mikor kicserélték a lélegeztető gépemet, el tudtam kezdeni enni. A kórház dolgozói nagyon szerettek, nagyon hálás vagyok, hogy ilyen emberek közé kerültem.  Az egyik ápoló hölgynek, aki a legtöbbet foglalkozott velem, a most született kisbabájának a második neve utánam Borka lett. Vele még most is jóban vagyok, ő volt a második anyukám. 

Mi történt miután stabilizálódott az állapotod?

Rehabilitáció. A hosszas fekvés után meg kellett tanulnom ülni. Kezdetekben 8-10 ember kellett minden nap, hogy kiültessenek egy székbe. Ez nagyon kifárasztott. Majdnem 3 hónapot voltam az intenzíven, onnan rehabilitációs kórházba, ahol 6 hónapot töltöttem. Szép lassan megtanultam újra járni. Napközben folyamatosan tornáztunk, hétvégén haza mehettem. Az egyik legjobb kórház az országban, de a légkör nem volt annyira felhőtlen, mint az intenzíven. Innen ki akartam jutni, bár már látogathattak a barátaim.

 100%-os a felépülésed?

Elvileg nem, csak én ezt nem veszem tudomásul. Van egy kis idegsérülés a lábamban, ami folyamatosan javul. 

Sok szeretetet kaptál az iskolából a betegség közben?

Nagyon. Segítettek a tanárok is, hogy ne kelljen osztályt ismételnem. Nagyon hálás vagyok nekik is. Nyáron letettem a vizsgákat. Sokan segítettek feldolgozni az eseményeket, és nem tudom eléggé megköszönni a keresztényeknek, hogy ennyit imádkoztak értem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szintű összefogás volt, hogy a Bornemiszások együtt imádkoztak értem. Ez számomra ma is felfoghatatlan, mindenkinek hálás vagyok ezért a rengeteg közbenjárásért és szeretetért! Az osztályomért külön hálás vagyok, hogy ennyire kiálltak értem.  A szüleimet pedig mindig csodálni fogom azért a kitartásért és hitért, amit produkáltak ezekben az időkben. Csodaként élem meg, ami történt.


 
Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Interjú, Megtérés és Hit, Pogácsás Vera.

Iszlám

I.sz. 570 körül született Mohamed, az iszlám vallás megalapítója. Tehetős csládba született, ám korán árvasára jutott. Kereskedőként kereste a kenyerét, ennél fogva nagyon sokat utazott. Utazásai során egyre többször látogatta meg a Híra-hegyet, ahol állítása szerint többször is megjelent neki Gábriel arkangyal, hogy ismertesse vele Isten szavait. Összesen 114 fejezetet (szúrát) gyűjtött össze, amelyek összességét Koránnak nevezzük. Mohamed követőinek száma egyre nőtt. Ők muzulmánoknak nevezték magukat. Mohamed gyakran szenvedett rohamoktól, látomásoktól. Ezeket a rohamokat először felesége és közvetlen környezete tartotta isteni kinyilatkoztatásnak, és az iszlám hagyomány szerint Gábriel angyal is ilyen rohamok közepette jelent meg Mohamednek. (Gal 1:8 „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.”) Mekkában kezdetben nagyon elutasították, kiközösítették a régi istenek elhagyása miatt, de ő mindvégig ragaszkodott látomásaihoz. 622-ben Mohamed és követői Medinába menekültek. Ezt nevezik hidzsrának, ami kivonulást jelent. Az iszlám történelmében több hidzsra is ismert, de ez a Mekkából Medinába történő kivonulás a legjelentősebb, innen számítják a muzulmán időszámítást.

Mohamed a medinai tartózkodása alatt alakította ki vallási rendszerét.

 

Az iszlám öt oszlopa
Ezt a kifejezést az iszlám öt fő parancsolatára értik. Ezt minden muzulmánnak meg kell tartania.

Hitvallás
„Egyetlen Isten létezik, Allah, és az ő prófétája Mohamed.” A müezzinből (magas torony, ahonnan imára hívják az embereket) is ezt éneklik. A jeruzsálemi Szikla mecsetre az van kiírva arabul, hogy „Istennek niincs fia”. Az iszlám Jézust úgy tartja számon, mint Allah egyik prófétáját a sok közül. Amerikában emiatt egyre elfogadottabb egy Nigériában kialakult szinkretista mozgalom, az úgynevezett „kriszlám” (Krisztus+Iszlám). Ez elfogadja a Bibliát és a Koránt is szent könyvként, és azt hirdeti, hogy a kereszténység és az iszlám tulajdonképpen ugyanazt az istent imádják. Fontos figyelembe venni, hogy az iszlám szerint Istennek nincs fia, a kereszténység szerint viszont van, így nem lehetséges, hogy a kereszténység és az iszlám között ilyenfajta hasonlóság lenne. Érdemes meggondolni, hogy a Bibliában azt mondja Jézus, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján 14:6) Jézus Mohamedet nem említi, a muzulmánok pedig Mohamed életmódját, tanításait (az ő útját) követik.

Ima
A muzulmánoknak naponta ötször kell imádkozniuk: hajnalban, délben, kora délután, alkonyatkor és éjszaka, mindig az előírt időben. Minden esetben a mekkai Kába-szentély felé kell fordulniuk, és így ismételgetni az imádságokat, a földre borulva. (Ján 4:20-24 Ez szerintem illene ide, de kikérném a tanácsod. +Ef 5:20)

Alamizsna
Hagyományosan a vagyonuk 2,5%-át kell eladakozniuk a szegényebbek részére, egy megadott napon, de ezen felül ha szeretnének, akkor adakozhatnak többet is.

Böjt
Háromféle csoportba sorolhatók az iszlám böjtök:

- Rituális böjt
- Engesztelés céljából, mert elmulasztott valamilyen parancsolatot

- Aszketikus böjt

A legismertebb böjt a ramadán hónapjában tartott böjt. Ez alatt az idő alatt különösen ügyelniük kell a híveknek, hogy ne kövessenek el bűnt, és nem ehetnek és nem ihatnak napkeltétől napnyugtáig. Ez a böjt minden muzulmán számára kötelező, csak a kisgyermekek, az idősek, és a terhes asszonyok, meg a betegek kaphatnak „felmentést”, viszont ha valaki valamilyen okból kihagy egy böjtöt, akkor azt később pótolnia kell.

Ézs 58:5-14

Mekkai zarándoklat

Minden egészséges muszlimnak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. Ez a zarándoklat minden évben egy bizonyos hónapra tevődik. A zarándoklatot nem csak a férfiaktól, hanem a nőktől is elvárják.

Ehhez a zarándoklathoz több szertartás és hagyomány kötődik. Például a zarándokoknak hétszer meg kell kerülniük a Kába-szentélyt (ez sajnos nem omlik le, mint Jerikó falai), és jelképesen meg kell kövezniük a Sátánt.

Főbb irányzatok

Az iszlámon belül két fő iráyzat létezik, a síita (kb 10%) és a szunnita (kb 90%). Egy harmadik irányzat a háridzsiták (kb 1%) a síiták közül szakadtak ki. A két fő irányzat hitének alapja a Korán, viszont a szunna (Mohamed életének leírása) hitelességéről eltérő nézeteket vallanak. Mindkét irányzat más-más részeit tartja hitelesnek. A síiták nem csupán Mohamedet tartják tévedhetetlennek, hanem a lányát is, és az őt követő tizenkét imámot is. A síiták imámnak Mohamed leszármazottait tartják, a szunniták a mecsetben az imát vezető, vallási életben tapasztalt személyt nevezik imámnak. A síiták naponta csak háromszor imádkoznak, míg a szunniták ötször. A síiták 12 imámot fogadnak el, és hitük szerint a tizenkettedik imám, a „mahdi” (megváltó) fog visszatérni, hogy az egész világot meghódítsa az iszlám számára. A szunniták és a síiták közötti ellentétek gyakran torkollnak erőszakos akciókba. Gyakoriak a robbantásos merényletek, a lövöldözések, gyilkosságok. 

Dzsihád

Eredeti jelentése „küzdelem/törekvés Isten útján”. Az iszlámban többféle dzsihád létezik. Van egy úgynevezett „belső dzsihád”, amely egy muzulmán saját rossz tulajdonságaival és gonoszságával vívott harcát jelenti, és van a „külső dzsihád”, amely a nem muzulmán hitű emberek muzulmán hitre való térítését jelenti békés, vagy akár erőszakos módszerrel. A muzulmán világnézet két részre osztja a világot, azokra a területekre ahol érvényesül a saría (muzulmán törvénykönyv) és az iszlám gyakorolja a hatalmat, és azokra a területekre, ahol a „hitetlenek” élnek. Ezekre a „hitetlenek” által lakott területekre meghódítandó célpontként tekint az iszlám. A hagyományaik szerint addig kell folytatni a dzsihádot amíg az egész világon a muszlim hit és jogrendszer nem uralkodik. Az iszlám világban erőteljesen hódít a mártírkultusz. Sok szélsőséges vallási vezető buzdítja híveit a „szent háború”-ban való részvételre, olyan módon, hogy kövessenek el merényletet a „hitetlenek” ellen, amelyben akár életüket is feláldozzák. Ezeknek a merényleteknek legtöbbször civilek esnek áldozatul. Felfogásuk szerint az ilyen merénylők túlvilágra költözésükkör Allah különleges kegyelmét élvezhetik. Sokat hangsúlyozzák, különböző iszlám szervezetek, hogy az iszlám nem erőszakos vallás, hanem a béke vallása, és csak a szélsőségesek követnek el merényleteket, ugyanakkor megfigyelhető, hogy sokuk egyetemet, főiskolát végzett, és egyre gyakoribb, hogy a középosztálybeli, illetve a jómódú családok gyermekei is bevállalják az öngyilkos merényletet, abban a reményben, hogy a túlvilágon még jobb soruk lesz. Nagy meglepetés vár rájuk.

Posted on January 16, 2015 and filed under Vallások, Király Dániel, 201303.