Posts filed under 201302

Tartine de beurre confiture de framboise mártással

Fél vekni teljes kiörlésű kenyér
Tetszés szerinti vajmennyiség a kikenéshez
60g friss confiture de framboise (javasolt - a szokástól eltérően - jó minőséget venni)
2 friss eperlevél főleg díszítés gyanánt

1 Mindenekelőtt átgondoljuk, hogy konyhai tapasztalataink elégnek bizonyulnak-e majd, hogy egyáltalán egy Tartine de beurre-t elkészítsünk - nemhogy még a confiture de framboise mártással is megbolondítsuk jövendőbeli kulináris remekművünket. 

2 Ha az egyes lépést nyugodtan végigcsináltuk, és alkalmasnak érezzük magunkat a konyhai bravúrra, akkor vegyük elő a kenyerünket. A következő műveletet csak akkor hajtsuk végre ha már elmúltunk 16 évesek és lehetőleg van segédmotoros forgalmi engedélyünk. Tehát lassú, nyugodt, de mégis erőteljes mozdulatokkal kivitelezzük a kenyér több panelre való szeletelését. 

3 Ezután kutassuk fel, hogy konyhánk zegzugos polcai közt, melyik a legjobb mínőségű vaj. Én csak a Beurre á la Provence-ot javaslom. A rendlkezésünkre álló vajjal - lefogadom hogy csak margarin volt otthon - hosszan elnyúló mozdulatokkal, 10-15 mm-es vastagságban lepjük el a kenyérszeleteket, egyesével. 

4 Az ínyenceknek csak ezután jön a java! A confiture de framboise (lehet készen is venni) felhasználásával tegyük még különlegessebbé, a már most is felülmúlhatatlanul mesteri remekművünket. A mártást tetszés szerint lehet a tartine de beurre-re vagy mellé tálalni. A díszítést se felejtsük el!    

Variáció: a confiture de framboise mártást helyetesíthetjük ízlés szerint a földön található szinte bármely ehető dologgal. 

Fél fogadra sem lesz elég

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Petrőcz Rafael, Frappáns.

50 éve született Martin Luther King

Egy fél évszázad. Ennyi idő múlt el azóta, hogy John F. Kennedy elnököt meggyilkolták, hogy az American Express Angliában is bevezette a hitelkárták használatát, hogy a San Francisco közelében működő börtönlétesítmény, az Alcatraz bezárt, hogy Agatha Christie "Temetni veszélyes" című könyve megjelent. Szintén ötven év telt el Martin Luther King talán leghíresebb beszéde óta, melyet a Lincoln emlékmű lépcsőiről tartott a 250.000-es tömeg előtt.

Az akkori Amerika déli részén nagyon erőteljes volt a faji elkülönítés. Bár már kis híján száz éve eltörölték a rabszolgaságot, a feketéket továbbra is másodrendű emberekként kezelték. Külön részen kellett utazniuk a buszokon, külön kellett enniük az étkezdékben, külön mosdót kellet használniuk, el voltak különítve az iskolákban, a színházakban...

Martin Luther King nem csupán azért harcolt a rasszizmus ellen, mert az ő környezetét is támadások érték, hanem mert úgy gondolta, hogy ez sérti Isten akaratát. Mindig hangsúlyozta az erőszakmentességet, és úgy vélte, csak békés úton lehet diadalt aratni, és elérni a teljes egyenjogúságot.

King első nagy sikerét egy 382 napon át tartó buszbojkott hozta meg, melynek eredményeképpen a szövetségi bíróság eltörölte a buszokon alkalmazott elkülönítést. Ezt követően részt vett a fekete szavazók összeírásában a nagyobb déli városokban, mint a Southern Christian Leadership Conference elnöke. Tüntetéseket szervezett országszerte, és több ezer beszédet tartott. Tárgyalásokat folytatott Kennedyvel, és Lyndon B. Johnson későbbi elnök kampányában is részt vett.

1963-ban, a washingtoni menetet követően hangzott el a "Van egy álmom" címen ismertté vált beszéde, melyben azt állította, ez az időpont nem a vég, hanem a kezdet. Hangsúlyozta, hogy méltósággal és fegyelemmel kell felvenni a harcot az igazságtalanság ellen, nem pedig fizikai erőszakkal. A beszéd szövege ma már tananyag az amerikai iskolákban.

Ez volt a polgárjogi mozgalom tetőpontja. Egy évvel később megszületett a törvény a faji megkülönböztetés eltörléséről. Nem sokkal ezt követően a Time Magazin az év emberének választotta, és hamarosan átvette a Nobel-békedíjat is.

De nem mindenki támogatta az ő törekvéseit. Fehérek-feketék egyaránt azzal vádolták, hogy túl kockázatosak az általa szervezett demonstrációk, ahol veszélynek vannak kitéve a résztvevő gyermekek. Húsznál is több alkalommal tartóztatták le, megpróbálták felrobbantani a házát, egyszer még a templomot is megrohamozták, ahol prédikált.

Halála sem természetes módon következett be: egy orgyilkos golyója végzett vele Memphisben, ahova egy helyi sztrájk ügyében utazott.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Történelem, Horváth Bianka.

Urald az időd!

„Uralni az időt: elérhetetlen álom, a tudományos fantasztikus könyvek, esetleg a tudományos fantázia világába illő téma.” (Marek Gitlin)

Te is érezted már úgy, hogy lehetetlenség az előtted elefántként tornyosuló teendők halmait mind elvégezni? De mivel mégis muszáj volt, neki álltál. Este tizenegykor. Esetleg ez szokásoddá is vált, és azóta a presszókávé éltet? Ha a válasz igen, akkor jó hírem van számodra, ez a cikk pont neked szól. Az időbeosztást előbb-utóbb úgyis meg kell tanulni, és hidd el, könnyebb előbb, amíg csak a saját teendőidet kell kézben tartanod, míg utóbb, amikor esetleg már egy egész családét. A következő pontokban az időbeosztás alappilléreiről olvashatsz.

1. Találd meg az IDŐFALÓT! Mi a te időfalód?
Az internet? Közösségi oldalak? Esetleg a tükör? A lényeg, hogy megtaláld, hol folyik ki kezeid közül az idő, majd betömd az ott keletkezett időrést.

2. Vezess LISTÁT– légy szervezett!
„Akinek rövid az esze, legyen notesze” rendkívül bölcs elv alapján felhívnám a figyelmet a listaírásra. Történjen az akár telefonban, akár színes POST-IT-eken, igen hasznos. Miután felsoroltad az aktuális teendőid, tedd őket fontossági sorrendbe az alapján, hogy mikorra kell, hogy elkészüljön, illetve melyik mekkora jelentőségű, és mennyi időt vesz igénybe. Majd kezdj hozzá! Érdemes közöttük rövidebb szünetet tartani, amíg az agy raktároz és felfrissül. Ezt a legeredményesebben úgy érheted el, hogy más jellegű tevékenységet iktatsz be változtatásképp. (Például, ha eddig az elmédet erősen igénybevevő feladattal foglalkoztál, most válts, és nézz fizikai tevékenység után: ha eddig matekoztál, most rakj rendet a szobádban).

3. KONCENTRÁLJ!
Iktass ki minden zavarótényezőt, vagy vonulj el ingerszegény környezetbe, mivel csend és nyugalom nélkül nehéz az adott feladatra koncentrálni. Kapcsold ki a számítógépet, halkítsd le a telefonod, és mindent, amire szükséged lehet (tea, csoki formájába tömörült muníció) készíts a közeledbe, és határozd el magad, hogy fel nem állsz, míg be nem fejezted.

4. Tanulj meg NEMET mondani!
Meg kell tanulni nemet mondani, már csak azért is, hogy az általunk elvégzett munka minősége ne csökkenjen, ne összecsapva kelljen valamit a kezünkből kiadnunk, hanem a tőlünk telhető legjobbat nyújtva. A „kevesebb néha több” nem csak a sminkelésre igaz, hanem a plusz feladatok elvállalására is. Ezenkívül ne felejtsük el, hogy lehet, hogy mások is szeretnének környezetünkben érvényesülni, adjunk esélyt nekik.

5. ALUDJ napi 8 órát!
Elárulok egy titkot, amit nagyon sokan nem tudnak. Ha nem alszol legalább 8 ÓRÁT, akkor semmit nem ér, amit aznap este kín keservesen tanultál, mivel legalább 8 óra szükséges ahhoz, hogy az agyad által befogadott információ a rövid távú memóriádból a hosszú távúba kerüljön. Tehát ha reggel is emlékezni szeretnél a tananyagra, akkor inkább kevesebb ideig tanulj, és aludj eleget; így sokkal hatékonyabb lehetsz. Esetleg kipróbálhatod a klasszikus módszert is, tedd a könyvet éjszakára a párnád alá, hátha az éjszaka leple alatt besurran a fejedbe… Csodák igenis vannak!

Ha az 5 szempont alapján összeszedettebbé válsz, megízlelheted a szabadidő édes ízét, amit szintén meg kell tanulni hasznosan eltölteni. A sportolás karbantartja a testet, kitisztítja az agyat, könnyebb koncentrálni, és a felgyülemlett stresszt is levezeti. Hasonló jó hatású a zene, ami azon felül, hogy „az ember lelkét gazdagítja”, az agy különböző területeit fejleszti.

Az idő pénz. Tanuld meg beosztani! Sok sikert, elszántságot, határozottságot és szabadidőt kíván: Szungyi Virág

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Érdekesség, Szungyi Virág.

Én, a hidrogén

iStock_000006776504_Medium.jpg

Kezdettől fogva vagyok. Már én sem emlékszem a pontos születési dátumomra, csak onnantól emlékszem, amikor már sokan voltunk. Egy oxigén volt a fejünk és ketten éltünk vele. Rajtunk kívül még rengeteg ilyen trió volt, együtt egész tengert alkottunk. Sötét volt, és Isten Szelleme lebegett fölöttünk.

Aztán egyszer csak hatalmas dörgést, morajlást hallottunk: „Legyen világosság!” Innentől már beindult minden, másnap áthelyezett minket Isten, mi a „mennyezet fölött való vizek” elnevezésű csoportban voltunk. Ott is dolgoztam vagy 1600 évet.

Ekkor azt a parancsot kaptuk, hogy öntözzünk egy kicsit. Ez eltartott úgy jó 40 napig. Én már az első hét végén lepotyogtam. 150 napot voltunk lent együtt azokkal, akik még a teremtéskor maradtak lent, beborítottuk az egész föld színét.

Majd akkora szél lett, hogy a banda nagy része porlasztódott, majd felhőkké gyűltek össze. Én a triómmal lent maradtam és pár másik alakkal feltöltöttük a mai Galileai-tenger medencéjét. Körülbelül 300 évet töltöttünk ott. Ez alatt nem egyszer párologtunk el, de szerencsére mindig még a környéken kicsapódtunk és lehullottunk, így maradhattunk Galileában, amit onnan felülről is megcsodáltunk felhőként.

Egy nap, mikor éppen folyékony halmazállapotban kavarogtunk a tóban, beszippantott az áramlat és elkezdtünk lefolyni a Jordánon. Miközben nagyban folydogáltunk, éppen Szodoma mellett, egyszerre hatalmas adag kén és tűzben izzó vas bomba zúdult le. A hirtelen hőmérséklet következtében gázneművé változott a halmazállapotunk, de még aznap este nagy esőként visszahullottunk. A feltöltött medence, ami a városok helyén maradt, egy nagy tenger lett tele sóval. Mi speciel egy nagy nőalakú só képződményt oldottunk, persze nem egyedül. Itt, ebben a sós tengerben rengeteget dolgoztunk mint hidrátburkok. Végül egy nagy szélviharban porlasztódva, majd visszahullva újra visszakerültünk a Galileai-tengerbe.

Körülbelül 4000 éve forgunk a nagy körforgásban Izrael térségében. Közben rengeteg nagy esemény történt velünk, csak néhányat kiemelek: Volt, hogy a Jordánban folydogálva egyszerre nem tudtunk tovább menni, egymásra halmozódtunk Ádám városánál, amint később megtudtam, azért, mert lejjebb átkelt Izrael népe. Akkor is ott voltunk, amikor Elizeus csapata fát vágott és beesett a fejsze a vízbe. A próféta utána dobott egy fát, és az hozta fel. Ezt mi teljesen érthetetlennek tartottuk, de hát Isten csodáit nem lehet megmagyarázni. Később volt még egy emlékezetes eset, amikor éppen tombolt a tenger, de egy hajóról kiszólt valaki, és lenyugodtunk.

Manapság már az öntözőcsövekben folydogálunk, amit a zsidó mezőgazdaság egyik legnagyobb erősségének tartok. A csöveken keresztül eljutunk a gyökerektől a gyümölcsökig, életben tartva a termelést és a fogyasztókat is azzal, ami Közel-Kelet legnagyobb kincse: a víz.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Mikecz Barnabás, Bornemisza.

Szcientológia

„Ha egy kis pénzt akarsz csinálni, írj könyvet! Ha egy csomó pénzt akarsz csinálni, alapíts vallást!”

Réges-régen -75 millió évvel ezelőtt, egy nem is olyan messzi galaxisban, élt egy Xenu névre hallgató, gonosz galaktikus uralkodó. Xenura volt bízva galaxisunk egy része. 76 bolygót irányított (köztük szeretett Föld bolygónkat), amelyeken átlagosan 178 milliárd ember lakott. Ez nagyon sok, és ezt a galaktikus uralkodó is így gondolta, ezért a népirtást választotta megoldásnak. A rábízott terület felett a „hitehagyottak” segítségével teljesen átvette a hatalmat a „Hűséges Hivatal”-tól, és megkezdte diktatórikus uralkodását. Pszichiáterek(!) segítségével több millió embert hivattott be jövedelem adó vizsgálatra(!), ahol erőszakkal bénító injekciót adtak nekik. Ezután a mozgásképtelenné vált embereket olyan űrrepülőkre rakta, amelyek ugyanúgy néznek ki, mint az USA-ban az 50-es években haszált DC-3-asok. Az összes uralma alatt levő bolygóról a Földre hozta őket, ahol vulkánok mellé fektette őket, majd hidrogénbombával felrobbantotta őket. A testük elpusztult, de a thetánok (az emberek lelke), nem pusztult el, hanem ezek csoportokba verődtek és belemásztak azokba az emberekbe akiknek még volt testük.

ÁLLÍTÓLAG. Ez a mese a szcientológia történelemnézetének szerves részét képezi. Szerintük ezek a „thetánok” ma is bennünk élnek, és az emberek csak az ő módszereikkel tudnak megszabadulni ezektől a lényektől. Ezt a történetet pedig, csak a külön beavatottaknak mondják el, akik rengeteg pénzt fizettek azért, hogy szintet léphessenek a szcientológia hierarchia rendszerében. (Persze az internet korában nincs szükség arra, hogy beavatott legyél, elég, ha be tudsz gépelni valamit a google -be/-ba). A kerettörténetük nagyon hasonlít egy sablonos csillagok háborúja utánzathoz. Talán nem véletlen, hiszen L. Ron Hubbard a szcientológia kitalálója vallásalapító tevékenysége előtt sci-fi íróként kereste kenyerét.

Mivel ezzel a foglalkozással nem igazán találta meg a mindennapi betevőjét, így a 40-es években kitalált egy életmód rendszert, amit dianetikának nevezett el, és nem túl szerény véleménye szerint ezzel gyógyíthatóak különböző gyógyíthatatlan betegségek, valamint ezen gyakorlatok végzésével kikergethetjük magunkból a „thetánokat”, tovább élhetünk stb. Kezdetben pszichológusoknál, és pszichiátereknél házalt módszereivel, de mivel mindenhol elutasították, ezért 1952-ben kiadott egy könyvet a dianetikáról. A könyv viszonylag sikeres lett, és mivel egyre többen kezdték használni a dianetikát, ezért Hubbard megalapította a Szcientológia Egyházat. Saját bevallása szerint erre azért volt szükség, mert az ember szellemi lény, és csak a vallás közelít az ember felé szellemi szempontból. Persze valószínűleg az ezzel járó adókedvezmények stresszoldó hatását is figyelembe vette. Egyházuk felépítése hierarchikus, és bizonyos feltételek teljesítése esetén egyre nagyobb szintet lehet elérni. Ezek között a feltételek között legtöbbször szerepel egy nagyobb pénzösszeg kifizetése az egyház számára. Hitüket főként a tudományba, az ismeretbe vetik, annak ellenére, hogy a tudományos világ egyhangúan elutasítja a szcientológia minden „tudományos köntösbe bújtatott tévtanítását”.

A szcientológusok próbálják minden tanításukat tudományos alapra helyezni, viszont legtöbbször elutasítják az egyházon kívüli szaktekintélyek véleményét. Nagyon ellenségesek a pszichológusokkal, és a pszichiáterekkel szemben, ugyanis az ő módszereiket átverésnek tartják, ugyanakkor a dianetika módszerei között szép számmal találunk pszichoanalízisből, és pszichológiából átvett gyakorlatokat. Ma a legnagyobb szcientológus szervezet a Nemzetközi Szcientológia Egyház, ami egyben egy üzleti szervezet is. Németországban nem működhetnek egyházként, csak cégként. Sok fedőszervezetet alapítanak, amik függetlennek látszanak a szcientológiától, de amikor már szorosabb kapcsolatba kerülnek mondjuk egy céggel, akkor bekebelezik. Például egy cégnek nehézségei vannak és felhívnak egy tanácsadó céget, akik küldenek pár „tanácsadót”, akik aztán teljesen belemásznak a cég belügyeibe és mindeféle személyes adatot összegyűjetenek az ott dolgozókról, akiket aztán rákényszerítenek, hogy a kezdjék el használni a dinetika módszereit. Érdekes, hogy sok rejtélyes okból történő öngyilkosság, és gyilkosság kapcsolódik a szcientológiához.

Ezekben az esetekben közös pont, hogy mielőtt az áldozat elhunyt, a vagyonának jelentős részét a rejtélyes egyháznak, vagy valamelyik tagjának adta, valamint, hogy legtöbben pszichiátriai kezelésen vettek részt, mielőtt dianetikus kurzusokra hívták őket. Elli Perkins, szicentológus auditor (náluk így hívják a papot) volt, aki nem engedte, hogy skizofrén gyermeke pszichiátriai kezelést kapjon, hanem dianetikus módszerekkel próbált segíteni rajta. Sajnálatos módon 2003-ban saját fia vetett véget az 54 éves hölgy életének. A szcientológusok szinte mindig pereket indítanak azok ellen akik könyveket, cikkeket jelentetnek meg kritizálás, vagy bírálás, esetleg tényfeltárás céljából. Több példa volt arra is, hogy embereket megfigyeltek, feldúlták a mindennapjaikat, valamint életveszélyesen megfenyegették őket. Igyekszenek az internetről is eltávolítani a lehető legtöbb olyan információt ami lerántaná a leplet igazi tevékenységükről. Talán a legismertebb szcientológus a híres hollywoodi színész, Tom Cruise. 23 évesen, akkori barátnője buzdítására csatlakozott a szcientológus egyházhoz. Hamar magas szintre jutott el, hiszen jó plakátarcnak bizonyult az egyház számára, hogy népszerűsítse tanait. Cruise tényleg hisz abban, hogy különleges képességei vannak, és, hogy ő fogja megmenteni a Földet az elkövetkező egymillió évben megtörténő földönkívüli inváziótól. Kérdéses, hogy ezt a küldetését el tudja-e majd végezni sikeresen.

Posted on January 16, 2015 and filed under Vallások, 201302, Király Dániel.

Mindenkinek meglepetést okoztunk - interjú Németh Tamással és Saloméval

A gyerekek mindig hasonlítani szeretnének a náluk idősebb tekintélyekre, szüleikre, végzős diákokra vagy celebekre. Most egy olyan családot mutatunk be, akikről valóban érdemes példát venni.

Németh Tamás(23) és Salomé(22) két kisgyermek boldog szülei. Mivel ők is a Bornemisza Péter Gimnázium tanulói voltak, megkértük őket, hogy meséljék el az iskolában szerzett tapasztalataikat.


Hogyan befolyásolta az életeteket, hogy a Bornemiszába járhattatok?

Tomi: Nagyon örültem, hogy már másodikos koromra megalapult a Bornemisza és átmehettem, mert a világi iskolában kötelező volt a karate oktatás, néptánc, meg hasonlók. A keresztény iskola ad a fiataloknak egy védelmet azzal szemben, hogy nem kell olyan közegbe járniuk, ahol mindennap a világ értékrendje nehezedik rájuk,itt az erős erkölcsi szabályrendszer, és a szigorúan betartott keresztény normák nagyobb tartást adtak nekünk. Olyan tanárok vettek körül, akik mellett tényleg tudtuk, hogy egy káromkodás is elég, hogy az igazgatónál végezzük. Ha valaki az idejét arra fordítja, hogy felkészüljön az életre, szellemileg és a tanulás szempontjából is, ez az iskola egy kiváló lehetőség,viszont mindenkinek saját hozzáállásán,eltökéltségén múlik, hogy mennyire él ezekkel a lehetőségekkel, mert nagyot koppanhat az életben, amikor kilép ebből a burokból.


Sali: Én nyolcadikig nagyon szerettem világi iskolába járni, mindaddig míg az osztálytársaim el nem kezdtek bulizni, és egyre inkább csak a paráznaság lett a téma, így kilencedikre már teljesen egyedül éreztem magam. Persze bárkivel el tudtam poénkodni, de igazi barátaim nem voltak. Bár nekem pont ez a világi környezet adott egy nagyon nagy tartást, mert egyértelmű volt, hogy mi a jó és mi a rossz. Tizedikben mentem át a Bornemiszába, ami egy nagyon jó döntés volt az életemben. A különbség óriási volt a két iskola között, például az első pár nap éreztem, hogy valami nagyon furcsa, és aztán rájöttem, hogy nem hallok egyetlen egy káromkodást sem. Annyira megszoktam, hogy a világi suliban minden második szó, valami gusztustalan kifejezés, hogy számomra ez egy óriási felüdülést okozott. Nekem nagyon nagy áldást jelentettek a bibliaórák, a reggeli imák, sőt, mi imaalkalmat is szerveztünk az osztályban.

Eléggé felkészít a Bornemisza a továbbtanulásra?

Igen, mindenképpen, de szerintünk ez főként a hozzáállástól függ, elsősorban a diákban kell, hogy meglegyen az elhatározás. A tanárok mindent megtesznek, hogy felkészítsenek az érettségire, nyelvvizsgákra, versenyekre, sokszor maguktól, önszorgalomból szerveznek plusz felkészítő órákat. A legtöbb diák azonban sajnos nincs tisztában azzal, hogy ez az odaadás a tanárok részéről egyáltalán nem természetes, más iskolákban ez egyáltalán nem így működik. Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok plusz energiát, amit tanáraink belénk fektettek!

Inkább akkor vagy most vagytok hálásak azért, hogy ide járhattatok?

Tamás:
Már a gimnázium alatt dolgoztam, és 18 éves koromban céget is alapítottam, tehát tisztában voltam azzal, hogy mi folyik a világban. Már akkor is hálásak voltunk, de így, most több év távlatából még jobban látjuk, hogy mekkora érték a keresztény iskola.

Mikor ismerkedtetek meg?

Sali: Alsótekeresen találkoztunk először, ahol együtt szolgáltunk, aztán a Bornemiszában osztálytársak lettünk. Mint utólag kiderült, mindkettőnkben már a gimnáziumi évek alatt kialakult egy szimpátia, de ezt tudatosan lenyomtuk magunkban, és csak az érettségi után kezdett el udvarolni nekem Tamás. Hallottuk Sándornak azt a tanítását, ahol kerek perec elmondta, hogy ennek egyszerűen a gimnáziumi évek alatt nincs itt az ideje, és nem kell vele foglalkozni. Bár már tízedikes korunktól egy osztályba jártunk, de még a legjobb barátainknak is meglepetést okoztunk.

Úgy alakult az életetek, ahogy terveztétek?

Sali: Sokkal jobban. Én a gimi alatt kezdtem el tanulni sminkelni, és utána pedig a fodrászatot is elvégeztem, így van két szakmám, amit a gyerekek mellett is tudok csinálni. Már általános iskolában tudtam, hogy ezekkel akarok foglalkozni, de legfőképp arra vágytam, hogy anyuka lehessek. Szerintem egy nő arra lett teremtve, hogy egy jó társ legyen és gyermekeket szüljön, az egy másik dolog, hogy a mai világban a legtöbb nőnek dolgoznia is kell a biztos megélhetésért. Jelenleg a Szent Pál Akadémián is tanulmányokat folyatok, amit nagyon élvezek.

Tamás: Én egy gazdasági főiskolára jelentkeztem, ahova fel is vettek, de nekem sajnos nagyon nagy csalódást jelentett az egész oktatási szemlélet, úgyhogy eljöttem, és inkább a cégünk építésébe fektettem több energiát. Javasolni tudom, hogy ha nem érzel nagy elhivatottságot, hogy egyetemre menj, akkor nyugodtan gondolkozz szakmában, mert manapság nagyon nagy a kereslet a jó szakemberekre.

Könnyebb volt gyereknek lenni, mint felnőttnek?

Sali: Én nagyon vártam ezt az időszakot, nagyon élvezem, és egyáltalán nem mennék vissza.
Tamás: Én is vártam, és élvezem, de azért sokkal több terhet kell, az embernek cipelnie.

Mit javasoltok a mostani Bornemiszásoknak?

Hogy használják ki a minden idejüket. Készüljenek fel az életre, csinálják meg a nyelvvizsgát, jogosítványt, ha van valami, amiben tehetségesek, akkor kezdjenek el utána járni a szabadidejükben, képezzék magukat az internetről vagy könyvekből. Bár sok fiatal azt gondolja a gimnáziumi éveik során, hogy nincsen idejük semmire, de higgyétek el, hogy akkor van a legtöbb. Becsüljék meg nagyon, hogy keresztény közegbe nőhetnek fel, a gyülekezetet és a szüleiket, mert mindez Isten kegyelme.
 

Posted on January 15, 2015 and filed under 201302, Vracsarity Noémi, Interjú, Bornemisza.

Lincoln

Január végén került a mozikba, Steven Spielberg utolsó nagy dobása a Lincoln. A nevek hallatára akaratlanul is felkapjuk a fejünket, de ez nem csoda, hiszen az egyik egy történelemi hős neve, a másik pedig a filmtörténelem egyik nagy emberéé, aki olyan örök emlékek megalkotója, mint például Ryan közlegény megmentése vagy a Schindler listája. Ezek után nem csoda, hogy az átlagos filmrajongó nem kis elvárásokkal ül a mozivászon elé és izgatottan várja, hogy vajon méltó lesz-e Spielberg új filmje korábbi műveihez?

A film Lincolnnak a 13. kiegészítésért folytatott küzdelmét veszi alapul. Azonban személyiségét talán pont a nehéz helyzetekben hozott döntései alapján ismerhetjük meg igazán. Lincoln keményen küzdött az elveiért. Minden eszközt felhasznált annak érdekében, hogy céljait megvalósítsa, azonban ez koránt- sem volt egyszerű. Mindkét fél – észak és dél, – teljes mellszélességgel kiállt célkitűzései mellett. Lincolnnak álma volt egy olyan társadalom létrehozása, ahol bőrszíntől függetlenül mindenki szabadnak születik. A 13. kiegészítés ezt az álmot hivatott valóra váltani.

Azonban nem csupán a politikai életben kellett helytállnia. A magánéletében bekövetkezett súlyos veszteségek, mint fia halála, rendkívül megviselték saját és családja lelkiállapotát. A gyászra nem fordíthatott sok időt, hiszen elnökként nem csupán családját, hanem az egész nemzet irányítását kellett kézben tartania.

A film az elmesélt életrajzot és a polgárháborút teljes összhangban mutatja be. Szakmailag pedig tökéletes alkotásnak minősül, hiszen a látványvilág, a jelmezek, a hangulat, a zene, a vágás, és a parádés színészi alakítások mind-mind meggyőzőnek bizonyultak. A film nem mindenki tetszését nyerte el részben a terjedelme, részben a tartalma miatt, azonban, ha a kritikáinkat félretéve nézzük meg ezt a filmet, akkor észrevesszük, hogy címszereplője nem csak egy nemzet polgárainak lehet példamutató, hanem minden ember számára.

Posted on January 5, 2015 and filed under Film, 201302, Fabini Bálint.