9 és fél hónapot kapott, Magyarországra emigrált

Emira-t, a háromgyerekes iráni anyát 9 és fél hónapnyi börtönbüntetésre ítélték hite miatt. Most Magyarországon
él, csupán néhány hónapja érkezett. Férjét és múltját Iránban hagyta, hogy itt kezdje el jövőjét.


Kicsit késve érkezem a csendes kis szobába, ahol interjú alanyommal találkozom. Emira éppen tolmácsával egyeztet farszi nyelven, majd miután átestünk a kötelező ismerkedési formákon, belevágunk a beszélgetésbe. Az 45 éves hölgy három gyermekéről mesél, akik jelenleg Magyarországon tanulnak, majd Iránban maradt férjéről ejt néhány szót. Mikor arra kérem, hogy mondja el részletesebben letartóztatásának történetét, szemei könnybe lábadnak, de lassan rátér a lényegre.
"Reggel 8-kor hatósági csoportok betörtek az imacsoportunk mind a 8 tagjának a házába, szinte teljesen egyszerre, hogy ne tudjuk egymást értesíteni a házkutatásokról. A mi házunkba a rezsim hat embere érkezett. Amíg engem egy nő letartóztatott és bekísért a börtönbe, addig 5 férfi darabokra szedte a házunkat, hogy illegális keresztény összejövetelekről szerezzenek információt. Szerencsére nem tároltam a telefonomban az imacsoport tagjainak a számát, sem akármilyen más keresztény ismerősömnek a számát. Mint kiderült, azzal vádolnak, hogy a megtérésemet Amerikával és a keresztényekkel való együttműködésre akarom használni, később pedig az Izraellel való kooperációval is gyanúsítottak. Ezeket a keresztényeket shevinistáknak nevezik és akasztással büntetik őket.
A börtönbe érve, bedobtak egy aprócska cellába, ahol egy wc csészét és egy plédet leszámítva, semmi sem volt. Minden este hajnali egy és három között felvertek, kivittek a folyosóra és a cellaajtóhoz láncoltak: kezdetét vette a kihallgatás… A kezemet hátra-, a szememet bekötötték és verni kezdtek." Közben mellékesen megjegyzi, hogy Iránban jelenleg hivatalos információk szerint 4000 keresztényt tartanak börtönben a hite miatt.  

A börtönben egyébként egy hetet töltött Emira, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Az óvadék a családi házuk volt és minden nap meg kellett jelennie egy kormányzati hivatalban, hogy igazolja, jelenleg is Iránban tartózkodik. A bíróság hamar ítéletet hozott: 9 hónap és 20 nap letöltendő börtönbüntetést szabtak rá. 20 napot kapott a bírósági döntés jogerőre emelkedéséig. Gyorsan kellett meghoznia a döntést: hátragyja szülőhazáját és csatlakozik Magyarországon tanuló gyermekeihez vagy Iránban marad, de akkor újra börtönbe kell bevonulnia. Közben folyamatos megfigyelés alatt tartották, követték és többször megfenyegették, hogyha egyszer egyedül találják, akkor elkábítják és vagy a folyó fenekén köt ki vagy pedig savat öntenek az arcába. "Pár nap volt még hátra, hogy börtönbe vonuljak, úgy döntöttem menekülök. Isztanbulba utaztam, ahonnan repülővel érkeztem Magyarországra, ahol menedékjogot kértem, ami azzal jár, hogy soha többet nem mehetek vissza a szülőföldemre."
- És a férjével mi fog történni? - tapogatóztam óvatosan.
- A férjem továbbra is kitart az iszlám mellett, ezért őt nem igazán érhetik atrocitások. Remélem, újra tudunk egyszer együttélni. Még várom őt...

Egy pillanatnyi szünet után a földalatti mozgalmak témáját boncolgatom már. Arról kérdezem, hogyan képzeljünk el egy keresztény összejövetelt Iránban? Elmeséli, hogy Istentől leginkább arra kérnek bölcsességet és vezetést a Szent Szellemtől, hogy mikor jöjjenek össze és hol. Többször előfordult olyan is, hogy beépültek a csoportba olyan "álkeresztények", akik az első adandó alkalommal feljelentették a csoport tagjait. "A csoportvezetőnket, Farhad-ot 14 hónapig tartották börtönben, ő végül Törökországban kapott menekültjogot, míg egy Hamid nevű tagot 12 hónap börtönbüntetésre ítélték hite miatt, ő pedig az USA-ban települt le. Sokszor 20 km-t utaztam azért, hogy rövid időre összejöjjünk. Volt, hogy föld alatti helyiségekben, volt hogy erdőkben találkoztak a csoport tagjai. Kezdetben 8-an voltunk, ma már, 10 évvel a megtérésem után 50 körüli a létszám." Arra a kérdésemre, hogy hogyan építik a hitüket, elmondja, onlie folyamatosan kapnak aktív európai és amerikai gyülekezetektől tanításokat, így próbálnak lépésről lépésre előbbre jutni az ottélők. Szerinte az iráni emberek a jövőben egyre jobban keresni fogják Istent - vagy Isten keresi meg őket, ahogy vele is történt - és reménykedik egy ébredésben is, amit azzal indokol, hogy a nép ismeri az iszlám veleéig romlott magját, amitől inkább szabadulnának, a vallási vezetők azok, akik gátolják az előrelépést. Elmondja, hogy 12 évvel ezelőtt az irániak gondolkodásmódja még nagyon korlátozott volt, manapság viszont az emberek sokkal nyitottabbak mind a megtérés, mind pedig a tanítások irányában is.

Időközben fel kell kapcsolnom a villanyt, annyira besötétedett már. Amikor arra kérem, mesélje el, hogyan tért meg, elmosolyodik és azt válaszolja: "Nagyon csodálatos módon. Egy mélyen muzulmán családba születtem és nőttem föl. 35 évesen aztán volt egy hasműtétem, ami csak félig nevezhető sikeresnek: a hasamat összevarrták, majd bekötötték, viszont allergiás voltam a kötszerre, amihez így hozzátapadt a bőröm." Elmondja, hogy napokkal később, amikor leszedték a kötést, a bőréből és a húsából is egy tenyér méretű darab kiszakadt. 6 hónappal később még semmit sem gyógyult a seb. Hiába tette meg az iszlám vallás által előírt módszereket, semmit sem javult az állapota. Közben a kezdetben felületi seb egyre mélyült, míg végül már az idegrendszerét támadta a gyulladás, ami miatt folyamatosan epilepsziához hasonló rohamokat kapott. "Feladtam. Nem bírtam tovább. Elfogadtam, hogy itt a vége. Híres muzulmán vezetőtől imát kértem, de semmi változást nem tapasztaltam. Akkor egyik reggel, ahogy felkeltem, felkiáltottam: Úr Jézus! Én nem ismerlek téged, de ha te tényleg létezel, akkor vagy ma gyógyíts meg, vagy haljak meg, hogy ne érezzek több fájdalmat!" Amint befejezte mondatát, csöngetett valaki az ajtójukon. Mivel fizikailag szinte képtelen volt mozogni, ezért volt egy bejárónője, aki bármiben a szolgálatára állt, de éppen aznap nem ment el hozzájuk, így kénytelen volt Emira ajtót nyitni. A korlátba kapaszkodva kivonszolta magát a kapuig, ahol személyes elmondása alapján Jézussal találkozott, aki azt mondta, hogy adja át neki a betegségeit, fájdalmait, majd ő hordozza azokat. Ezek után Jézus kinyújtotta kezeit és megmutatta a lyukakat, ahol át volt szegezve. Végül azt mondta: lányom, Isten őrizzen meg téged (perzsául: Viszlát!)!
Mire Emira visszasétált a házba, nemcsak felegyenesedett, de teljesen el is múlt a fájdalma. 6 hónapig nem tudott mozdulni sem, most pedig elkezdett főzni, takarítani. Gyermekei az iskolából hazajőve egyre csak kérdezgették: "Anyu, anyu! Neked nem feküdnöd kéne?"
Bár a fájdalma elmúlt, a seb még mindig ott volt. Másnap, elmondása szerint, ismét személyesen találkozott Jézussal, de most a főbejáraton jött és kopogott az ajtón, majd elismételte a tegnap elhangzottakat. Emira kételkedett, azt kérdezte magától: "Ő meg kicsoda volt?". Választ ugyan nem kapott azonnal, viszont az ajtót becsukva, érezte, hogy valami elkezdi összehúzni a sebét. Mikor felhúzta a ruháját, észrevette, hogy a seb nyom nélkül eltűnt. Néhány nappal később az egyik bérlőjük felkereste őt és adott neki egy Bibliát, amit 3 nap alatt el is olvasott, majd mikor a végére ért, szólt a bérlőnek, hogy teljesen elfogadja mind azt, amit a Biblia mond, mit kell tennie, hogy megtérhessen… Nem is tudta, hogy bérlője keresztény és egy illegális keresztény csoportba jár. Ebben a csoportban hónapok óta imádkoztak érte. Hozzáteszi: A Közel-Keleten nem térnek meg az emberek csupán más keresztények szóbeli bizonyságtételére. Iránban például a keresztények egytől-egyig személyes megtapasztalások, találkozások, csodák révén tértek meg.

 Az órámra nézek, pillanatok alatt elszaladt ez a pár óra, így hát utolsó kérdésem intézem felé:
- Hogyan látja a saját jövőjét akkor? Magyarországon szeretne maradni vagy inkább nyugat felé venné az irányt?
- Szeretem Magyarországot, valahányszor itt vagyok, kicsit úgy érzem, hazajöttem. Itt nagyon jó az atmoszféra, nem olyan nyomasztó, mint Iránban volt. Nagyon örülök, hogy rendszeresen járhatok nyilvános gyülekezeti alkalmakra.


Posted on September 28, 2015 .