Normandiai beszámoló

    Amikor két évvel ezelőtt az iskola szervezésében ellátogattunk Normandiába, szintén a partraszállás évfordulójára terveztük az utat. Busszal mentünk keresztül Európán, ami már magában nagy élmény volt. A hosszú utat kihasználtuk arra, hogy olyan filmeket nézzünk meg, amelyekkel rá tudunk hangolódni az úti céljainkra. Bár a ráhangolódást már elkezdte a csoport az út előtt azzal, hogy a Grüll Tibor által szervezett előadásokat végighallgatták az út előtt, valamint a résztvevőknek egyes témákból előre kellett készülniük is, hogy majd a helyszíneken előadják a többieknek. A buszon megnéztünk több dokumentumfilmet és a témához kapcsolódó mozifilmet is, így az Elit alakulat című világhírű sorozatot. Ezen kívül a kísérőtanáraink is tartottak izgalmas előadásokat azokról a helyszínekről, ahol éppen jártunk. De természetesen nem maradt el a közös ima és bibliaolvasás sem. Hogy pedig ne legyen túl megterhelő a folyamatos buszozás, útba ejtettünk pár érdekes helyszínt, többek között Valmyt, Verdunt, Azincourt-t és Waterloo-t. Megérkezni a partraszállás helyszínére pedig életre szóló élmény. Normandia egyike azon helyszíneknek a világon, ahol kulcsfontosságú események zajlottak le a történelemben. Egyike azoknak a helyeknek, amiket látni kell! Elképesztő érzés saját szemünkkel látni azt a helyet, ahol emberek ezrei harcoltak azért, hogy megtörjön a náci uralom Európában, s ha nagy áldozatok árán is, de sikerült partra szállniuk. Több filmben próbáltak emléket állítani ennek a monumentális történelmi hőstettnek, de amikor az ember ott van, akkor szinte a szeme előtt játszódik le a történelem. Meglátogattuk Omaha Beachet, ahol a legnagyobb harcok zajlottak, és ahol a legtöbben adták életüket a partraszállás során Európáért, annak ellenére, hogy a többségüknek semmi köze nem volt Európához, hiszen a tengerentúlról érkeztek. Láthattuk azt a partszakaszt, ahol annak idején minden egyes lépés egy újabb életveszély volt, ahol minden centire jutott valamilyen akadály. Egyes szögesdrótmaradványokat még ma is lehet látni, ezen kívül láthatóak a hadihajók lövedékeinek nyomai a parton, a hatalmas kráterek mind a mai napig megvannak, csakúgy, mint a németek lövegei és bunkermaradványai. Az egész helyszín monumentális, és maga a légkör is leírhatatlan. Felejthetetlen élmény látni az elesett katonák sírjait, amelyeket a világ nagy része képernyőn, fotókon látott ugyan, élőben azonban teljesen más. Nem beszélve arról, hogy az évfordulóra eljönnek a még életben lévő idős veterán katonák, így még szemtanúkkal is találkozhat az ember, ahogy nekünk két évvel ezelőtt nagy örömünkre meg is adatott: egy volt amerikai katonával beszélgethettünk röviden, aki 1944 júniusában Normandiában teljesített szolgálatot.

     2014-ben lesz a partraszállás 70. évfordulója, így azok, akik most látogatnak oda, még nagyobb eséllyel találkozhatnak túlélőkkel, egy ilyen évfordulóra talán még több idős szemtanú jön el. A helyszínt azért is érdemes meglátogatni, mert az emlékhelyek és a történteket bemutató kiállítások rendkívül színesek és érdekesek. A partszakaszokhoz közeli Caen városában egy professzionálisan kiépített múzeum mutatja be a partraszállás történetét előzményeivel és a lezárásával együtt. Olyan tárgyakat láthat itt az ember, amiket valószínűleg sehol máshol. Például ki van állítva egy olyan esküvői ruha, amit egy ejtőernyős katona menyasszonya viselt az esküvőjükön: a ruhát abból az ejtőernyőből varrták, amellyel a vőlegény földet ért.

     Még napokkal később is a hatása alatt voltunk a látogatás élményeinek. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer látogasson el Normandiába valamilyen módon, a csoportos utat pedig mindenképp ajánlom.

 

történelmi összefoglaló:

944. június 6-án a szövetségesek amerikai, brit és kanadai egységei útnak indultak Angliából, hogy a La Manche csatornán keresztül több tízezer katonát juttassanak el Franciaországba. A céljuk nem kevesebb volt, mint Európa megmentése a nácik kezéből és felszabadítása a fasizmus borzalmainak árnyékából. Bár az időjárás igen borús volt, az idő sürgetett. Dwight D. Eisenhower tábornok személyesen üdvözölte a katonák egy részét. Beszédét nyomtatásban is szétosztották. „Küldetésük nem könnyű, az ellenség jól képzett, jól felszerelt és háborút viselt. De fordult a kocka. Semmi kétségem az Önök bátorságában, elkötelezettségében és harci képességében. Nem elégedünk meg mással, mint a teljes győzelemmel. Sok szerencsét, a Mindenható Isten gazdag áldása legyen ezen a nagy és nemes vállalkozáson” – mondta Eisenhower a katonáknak. A „nem könnyű feladat” a katonáknak nem mást jelentett, mint partra szállni az esős, szeles időben a normandiai tengerparton úgy, hogy közben a németek szemből folyamatosan és könyörtelenül tüzelnek. A szövetségesek öt partszakaszon kívántak partra szállni több mint százezer emberrel, a katonáknak azonban már a partra jutásért is véres harcot kellett vívniuk, hiszen a szemben álló németek célja az volt, hogy visszaverjék őket még a parton. Mikor a partra szállító hajók rámpái lecsapódtak, a katonák rögtön kereszttűzbe kerültek. A németek a sziklafalak tetejéről, az előre kiépített lőállásokból lőtték a szövetségeseket. Bár a náci hadvezetés készült már egy esetleges európai invázióra, de a hírszerzésük a félrevezető hadműveletek miatt tévesen, Calais közelében várta a partraszállást. Mivel a normandiai invázió lehetetlennek tűnt, nem számítottak arra, hogy itt kell majd szembeszállniuk a szövetségesekkel. Így azoknak 1944. június 6-a, az úgynevezett D-day, vagyis az „Ítélet napja” alatt, amelyet a történelem egyik legnagyobb katonai akciójának tartanak, körülbelül 150 ezer katonát, valamint rengeteg harci járművet és tankot sikerült francia földre tenniük. A sikernek azonban súlyos ára volt. Egyedül az Omaha Beach partszakaszon, ahol a legnagyobb volt az ellenállás, a németek háromezer amerikai katonát lőttek le. Június 6-a alatt összesen tízezer ember halt vagy sebesült meg a partra szállók közül. Azoknak pedig, akik sikeresen partot értek, még további harcokra kellett számítaniuk a szárazföldön a franciaországi területek megszerzéséért. Kitartó harcuk vezette a szövetségeseket a nácikkal szembeni győzelemhez, a leigázott Európa felszabadításához.


Posted on April 3, 2015 and filed under 201404.