Így tanulnak mások

Sokan gondolják úgy, hogy Magyarországon az oktatás és iskolarendszer gyakorlatiatlan, nem készít fel az életre, rengeteg olyan dolgot kell megtanulnunk, amire soha nem lesz szükségünk. A világ többi országában bezzeg csak tízkor kezdődik a tanítás, nem kapnak házit, mindenkinek saját Ipadet ad az iskolája… Ilyen beszélgetésekkor kiderül, hogy mindenkinek százával tanulnak külföldön az ismerősei és mindenki jobban tudja, hogy kint milyen jó az oktatás. Ezeknek a sztereotípiáknak jártunk utána és 8 országból kérdeztünk meg diákokat/tanárokat, hogy kiderüljön, mennyi igaz ezekből a hírekből, és melyik részük csupán az „urbán legenda”…

Janie Jellings (Eastbourne, East Sussex, Angila)
Angliában kicsit más az oktatás szerkezete. A diákok 16 évesen egy bizonyos „kis érettségit” tesznek, aztán elhagyják a gimnáziumot. Innen a „college”-ba mennek (gimnázium – főiskola közötti szint), ahol többféle tudományágat vagy szakirányt választhatnak, azaz szakmát is tanulhatnak, vagy előkészülhetnek az egyetemre. Az osztályokat a diákok képességei alapján osztják be, egy osztályba körülbelül 30 diák jár. Kötelező gimnáziumi tárgyak a matematika, angol, természettudományok és az informatika. Ezekhez társul még a PSHE (személyes, szociális és egészségügyi oktatás), valamint az etika és a testnevelés. A “Student Voice” (=a diákok hangja) program, valamint az Iskolatanács keretében a diákok kifejezhetik véleményüket. Évente több külföldi utat szerveznek, és mindig megrendezik a karrier-vásárt, amikor helyi cégek képviselőit hívják meg az iskolába, hogy elmeséljék siker sztorijaikat. Telefont ugyan nem lehet használni, de egyes órákon a diákok számára iPad-et biztosítanak, más órákon kamerát használnak a gyerekek. A tanítás csak 8.30-kor kezdődik és délután 3-ig tart.

Ana és Katarina (Zágráb, Horvátország)
A sima gimnáziumokban elég sok, 18 kötelező tárgy van, pluszban még választaniuk kell az etika és hittan között, meg egy idegen nyelvet. A diákok szerint csak száraz és unalmas lexikális tudást kapnak. A középiskola végén jelentkezhetnek főiskolára/egyetemre, csak ekkor dönthetik el, mivel szeretnének majd foglalkozni. Nem igazán sportolnak, nem könnyű az egész napos suli után még valami más tevékenységet is végezni, mert így nemigen marad idő a tanulásra. Karitatív tevékenységet viszont gyakran végeznek. Tavaly például pénzt gyűjtöttek árva gyerekeknek. Az egész osztály sütiket sütött, majd eladták, és az összegyűlt pénzt eladományozták. Náluk a tanároknak vannak tabletjeik, mivel abban tárolják a jegyeiket (ők már bevezették a nálunk is tervezett elektronikus naplókat). Mobilt és mp3 lejátszót bevihetnek az iskolába, de a szabály szerint kikapcsolva kellene őket tartaniuk. A diákok persze folyamatosan használják őket, de, ha ezt egy tanár észreveszi, akkor el kell vennie és csak a szülőnek adhatja oda.

Kaitlyn (Toronto, Ontario, Kanada)
Kanadában is, hozzánk hasonlóan, tagozatok vannak, tehát érdeklődésük alapján sorolják osztályokba a diákokat. Érettségihez, továbbtanuláshoz a kötelező és választható tárgyakból krediteket kell gyűjteniük. Nagyon sportos nemzet, sok fiú focizik, rögbizik vagy kosarazik. A lányok is ugyanezekre jelentkezhetnek, de lehetőségük van még a szurkolólányok csapatába táncolni. Kaitlyn iskolája nagy hangsúlyt fektet a kreativitásra, az egyéni képességekre és az egyenlő esélyekre. A tanárok sokkal inkább a diákokra, mint személyekre figyelnek, és nem annyira az érdemjegyekre. Nem túl nehéz náluk jó jegyeket szerezni, mert mindenkit a tudásszintje szerinti osztályba sorolnak be. Vannak speciális osztályok a mentális nehézségekkel küzdő diákok számára, és a többi diák önkéntes munka keretében segíthet nekik a tanulásban. A bevándorlók gyermekei számára is külön osztályokat hoztak létre. Minden tanév elején iskolai választásokat tartanak, ahol megválasztják a diák elnököt és a diák titkárt. A megválasztott elnök és titkár dönthet a diákbálról, az iskolai tematikus napokról. A torontói iskolákban általános gyakorlat, hogy a diákok közösségi munkákat és adomány-gyűjtő tevékenységeket végeznek, amiket többnyire az iskolák, illetve az iskolai klubok szerveznek. Vannak tanárok, akik kikapcsoltatják velük a mobiljainkat, de a többség csak azt kéri, hogy ne használják őket óra alatt. Laptopot használhatnak, netbook-ot az iskola könyvtárából is bérelhetnek.

Magda és Kuba (Varsó, Lengyelország)
Náluk kevesebb kötelező tantárgy van: a lengyel, matek, angol, testnevelés és egy második, modern idegen nyelv. Ezen kívül választhatnak két természettudományos vagy művészeti tárgyat, ami érdekeli őket, és amit bővebben szeretnének tanulni. Sok tanár kreatívan igyekszik megközelíteni az oktatást és gondolkozásra serkenti a diákokat, mások csupán száraz tananyagot adnak le. Náluk a legnépszerűbb délutáni tevékenységek a tenisz, a harcművészet, az idegennyelv tanulás és más speciális órák, amik segítenek felkészülni az érettségire. Az “Idősebbek a fiatalabbakért” találkozókon diplomás fiatalokkal beszélgethetnek, ahogy hozzánk is minden évben jönnek volt Bornemiszások a különböző egyetemekről. Magda iskolája részt vesz az ENSZ Modell Diákegyesület és az Európai Ifjúsági Parlament munkájában, és vannak diákcsere-programjaik is Németországgal és Spanyolországgal. Iskolájuk elég liberális az elektronikus kütyüket tekintve. Vannak diákok, akik a laptopjukba jegyzetelnek, vagy azon mutatnak be prezentációt. Az osztályokban uralkodó viszonyok náluk inkább az egyetemi előadókra emlékeztetnek.

Maya Torres (Juchitan de Zaragoza, Oaxaca állam, Mexikó)
Mexikóban az iskoláztatás eltérő a különböző társadalmi rétegek számára. Két típusú iskola létezik, az állami és a magániskolák. Az állami iskolák ingyenesek, az ország 80%-a ide jár. A magániskolákban a tanárok felkészültebbek, a tanulók kapnak művészeti oktatást, táncórákra járhatnak, számítógépes ismereteket és angolt tanulhatnak, azaz olyan tantárgyakat, amiket az állami iskolák nem oktatnak. A magániskolákban a szülőket is beavatják a képzésbe, és figyelembe veszik a véleményüket. A mexikói oktatás az ismeretátadásra fókuszál, és nemigen segíti, illetve fejleszti a fiatalok képességeit/tehetségét. Ez csak egyes magániskolákban jellemző, akárcsak az olyan lehetőségek, hogy a diákok külön fizethetnek azért, hogy szakemberekkel találkozhassanak, vagy tanulmányutakon vehessenek részt. Sajnos nem minden diáknak van lehetősége erre, csak akik meg tudják ezt fizetni. Mexikóban az oktatás színvonala az egyén pénztárcájától függ. A tehetős iskolákban a gyerekek már kicsi koruktól idegen nyelveket tanulhatnak, különböző speciális órákra járhatnak, ahol a tanuló erősségeire koncentrálnak. A középiskola első része 3 évig tart, ami két hónapos periódusokra (bimeszterre) van bontva. Minden ilyen két hónapos periódus 12 tantárgyból áll. Mindegyik tantárgynak külön tanára van, és a termekben 40 diák van. Nincsenek külön osztályok, mint nálunk, csak évfolyamok.

Ha Tran (Vietnam)
Vietnamban az utóbbi két évtizedben hatalmas gazdasági növekedés volt, viszont az általános műveltség és iskolázottság korántsem volt világszínvonalú. Ezért dolgoztak ki egy új oktatáspolitikát és iskolarendszert, elég hasonlót a magyarhoz. Ugyanúgy 12 évig járnak iskolába, és nagyjából ugyanazokat a tantárgyakat tanulják. Már általános iskolában tanulják az összes alaptantárgyat. Amikor gimnáziumba mennek, felvételit kell írniuk a kedvenc tantárgyaikból, ezeket a diákok maguk választják ki, tehát ha valaki a reál tantárgyakat szereti, akkor matekból, fizikából, kémiából felvételizik, ha a humánokat, akkor töriből és irodalomból. Amelyik tantárgyakat választja, azokat fogja legtöbbet tanulni, emellett a többi tantárgyat is tanulja, de sokkal kevesebb óraszámban. Az időbeosztásuk is kicsit más, általános iskolában napi 7-8 órájuk van, gimnáziumban csak 5-6. Viszont ugyanennyi, azaz 5-6 óra házi feladatot kapnak!! Nem is otthon tanulnak, hanem órák után estig egy tanár házánál (ez plusz költségekkel jár) vagy tanulócsoportban.

Niki (Németország)
Kiderült, hogy a németországi iskolák sem különböznek annyira a mieinktől. Általában 8-tól 14-ig vannak óráik, naponta 6 óra, de csak minden MÁSODIK óra után van pár perc szünetük. Mindenki ugyanazokat a tantárgyakat, ugyanolyan óraszámban tanulja. Nincsenek emelt csoportok, vagy tagozatok (de ez iskolafüggő). A főbb tantárgyakból évente hat kötelező vizsga van, a többiből (mint vallás/hittan vagy biológia) csak kettő. Tanulnak „teológiát” (hittan), ami a különböző hitvallások miatt nagyon sokféle. Ezeket is a rendes tanáraik tartják, mint a többi tantárgyat (nem papok vagy lelkészek). Nagyon sokat dolgoztatják őket csapatokban a tanárok, ez afféle „irányelv”. Az ugye egy elterjedt „tény”, hogy a németek sok karitatív tevékenységet/közmunkát végeznek, Niki egyet sem ismer, aki valaha ilyesmit is csinált volna… Az iskolában, csakúgy, mint nálunk, a telefonokat, elektronikus eszközöket ki kell kapcsolni, szünetekben sem lehet használni. Régen mindenki fenn volt a Facebookon, ma már a WhatsApp sokkal népszerűbb.

Tristan, Cassandra (Charlevoix, Michigan állam, USA)
Náluk az évfolyam egyetlen osztályt alkot, ez körülbelül 70 főt jelent. Ő választják a tárgyainkat, amikért krediteket kapnak (hasonlóan Kanadához). Ezekből bizonyos mennyiséget össze kell gyűjteniük az érettségiig. Nagyon érdekes tárgyaik vannak, lehet választani Iskolai Évkönyv-készítést is például. Naponta csak 6 órájuk van, és az adott szemeszteren belül minden nap ugyanazt a 6 tárgyat tanulják, úgyhogy csak ezekre kell koncentrálniuk.

A diákoknak ezenkívül lehetőségük van különféle művészeti, zenei és egyéb olyan tehetségen alapuló tárgyakat tanulni, ahol kibontakoztathatják az adottságaikat. Karitatív tevékenységet egy nagy diákszervezet, a National Honors Society (Nemzeti Tisztelet Egyesület), szervez, ebben mindig részt szoktak venni. Csak órán kell eltenni a telefonjukat, szünetekben szabadon használhatják. Órákon jegyzetelhetnek iPad-be, mi taz iskolától kapnak.


(Pogácsás Vera, Varga Dominika)

Posted on April 3, 2015 and filed under 201404.