Amikor a jövőnk a tét

 

Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével beszélgettünk, akit többek között a keresztény fiatalok jövőjéről, sorsáról kérdeztünk

Hogyan készüljenek fel a keresztény iskolába járó diákok a világi környezetben való helytállásra?

    A világ és az egyház közötti ellentét, konfliktus több mint kétezer éves múltra tekint vissza. Ennek fő oka Jézus Krisztus személyének a megítélése, elutasítása, illetve elfogadása. Mi azért vagyunk keresztények, mert Jézus Krisztust elfogadjuk Isten Fiának és a Felkentnek, és meg vagyunk győződve arról, hogy az Atyához, Istenhez vezető út kizárólag a Názáretin keresztül elérhető. Ő az a személy, aki az emberek problémáira, legalapvetőbb egzisztenciális gondjaira megadja a választ. A világ felfogása ezzel ellentétes, hiányzik belőle Jézus, és mivelhogy Ő zsidó és törvényt betöltő ember, ezért a személyéhez kapcsolódik egy erkölcsi-szellemi világnézet. Mi mint keresztények ezt a világnézetet és világértelmezést elfogadjuk, követjük. Ebből az ellentmondásból származik az a nagy ellentét, amit egyelőre nem lehet feloldani. Ezt majd csak az Úr visszajövetele tudja megtenni, amit az ítélet által fog megvalósítani: jutalom és büntetés által. Ezért fontos figyelni a keresztényeknek arra, hogy mi a járható út a világgal való kapcsolattartásban, illetve a világban való forgolódásban. 

Az Ószövetség ideje alatt is megvolt már ez a probléma Izrael és a szomszédos nemzetek között. Isten Izraelt törvényben kötelezte arra, hogy ne asszimilálódjanak. Ennek ellenére Izrael az Ószövetség ideje alatt mégis megbukott, mert nem tudta vállalni a különállást. És mi az oka annak, hogy nem tudta vállalni? Az egyik leglényegesebb az istenismeret hiánya, vagy annak felszínessége. Tehát a legfontosabb az istenismeret. Utána az erkölcsi normák betartása következik, hogy legyen az emberben erkölcsi – úgymond – tőke, érték, és legyen ebből fakadóan erkölcsi ellenállás is az olyan felfogásokkal szemben, amik ellentétesek a mi erkölcsi felfogásunkkal. Izrael fiai így egészében véve ezt nem tartották meg, mégis mindig akadtak, akik sikeresek lettek –például a szent próféták, papok, királyok között is sokan –, de összességében nem tekinthetőek sikeresnek, ezért szakadt szét az ószövetségi Izrael két állammá. Először Izrael, utána pedig Júdea omlott össze. 

Azt gondolom, hogy a kereszténység és a keresztény fiatalok számára is ugyanez a kihívás, és ezt egy nagyon erőteljes keresztényi, Krisztuson alapuló neveléssel, tanítással, és természetesen nagyon sok istentapasztalattal, karizmatikus megtapasztalásokkal – amelyek nem meddőek, hanem istenismeretet hoznak létre a fiatalokban –, valamint egy letisztult értékrend elsajátításával lehet megoldani. Mert ezen alapul az életmód. Tudjuk, hogy a világnézet tartalmazza a valóságfogalmakat, viszont ahhoz, hogy az én világnézetem ne homályosodjon el és ne keveredjen ellenkező felfogásokkal, értelmezésekkel, nekem erős, világos, tiszta valóságfogalmakkal kell rendelkeznem. Ezért szükséges egy kereszténynek megérteni, hogy sokat kell tanulni. A szellem és az értelem kell, hogy vezesse a keresztényeket. Az a tapasztalatom, hogy azok a keresztények, akiket a szellem és az értelem vezet, a mai világban az erkölcsiségre és az erkölcsi helytállásra, attitűdre, valamint a szellemi erő képviseletére is alkalmasak és ezen a területen sokkal sikeresebbek, mint azok a hívők, akik kényelemszeretetből vagy más okból nem újítják meg az elméjüket, értelmüket. Megelégszenek azzal, hogy csak hívők, de nem sajátítják el a bibliai értékrendet, világnézetet. Természetesen ezzel párhuzamosan mindig is egyenesíteni kell az embernek az életpályáját, hogy az életvezetése, életmódja, gondolkozásmódja, beszéde és cselekedetei teljes mértékben megfeleljenek az Isten igazságának. Azt mondja János a fiataloknak, hogy „mivel megtartottátok Isten Igéjét, ezért erősek vagytok, és legyőztétek a gonoszt”. Tehát a gonoszt legyőzni egyikünk sem képes, csak akkor, hogyha beköltözik az Úr a szívünkbe, és tele vagyunk a Szent Lélek erejével. A Szent Lélek ereje pedig az Istennek a kijelentése, rhémája.

Mit javasol azoknak, akik szeretnének a Szent Pálra járni, akik tényleg a Szent Szellemtől érzik a vezetést, hogy menjenek, de a jövőbeli egzisztenciájuk miatt aggódnak?

Hát erre nem könnyű válaszolni… Legszívesebben azt mondanám, hogy mindenki vizsgálja meg a szellemében, mi Isten hívása, mire van hite, és úgy döntsön. A Szent Pál Akadémia elvégzése után is lehet jelentkezni jogra, meg más egyetemekre, sokan ezt megtették, és azt látom, hogy semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek. A jövőben már nagyon nagy szerepet fog játszani a teológiai tudás is. Látjuk, hogy milyen változás állt be az oktatási rendszerben, és évről évre nő a teológiai tudás szintje Magyarországon a fiatalok körében is, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy a Hit Gyülekezetéhez tartozó fiatalok és a bornemiszások, meg más iskolákba járó ifjaink a teológia területén vitapartnerek tudjanak lenni akár katolikusokkal, reformátusokkal, evangélikusokkal szemben is. Tehát olyan magas ismeretük legyen a teológiáról, Bibliáról, Istenről, az ember több évezredes történelmi és üdvtörténeti pályafutásáról, hogy az emberiség legalapvetőbb és legneuralgikusabb kérdéseihez ne csak értelmesen tudjanak hozzászólni, hanem bizonyos problémák megoldására legyen látásuk is. Ha egy ilyen teológiai tudás, egyetemi diploma és magas fokú képzettség szerencsésen társul egy tehetséges fiatal személyiségben, akkor meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sikeres felnőtté tud válni akár az egyházban, akár azon kívül is. 

Azt elismerem, hogy nagy a zavar Magyarországon, mert nagyon nehéz a fiataloknak ma olyan munkát találni, amivel fenn tudnák magukat tartani a tanulmányok folytatása közben. Ezen mi is gondolkodunk, ez a Szent Pál Akadémián is téma a tanárok között, az iskola vezetésében, meg a gyülekezetben is. Keressük a megoldásokat, mert ez valóban fontos kérdés, és nagyon sok függ ettől a jövőben, sőt a Hit Gyülekezete jövőjének alakulását is befolyásolhatja. 

Viszont annak nem örülök, hogy vannak, akik szeretnének teológiát tanulni, de előbb inkább elmennek jogra, gazdasági egyetemekre, majd idővel belefáradnak az oktatásba, közben elmegy a kedvük a teológiától is, és elkapja őket a szakma belső vonzóereje. Azt gondolom, fontos lenne, hogy nagyon jó képességű fiatalok is elvégezzék a Szent Pál Akadémiát, ne csak olyanok, akik nem tudnak más főiskolára jelentkezni.

Egy másik hasonló jellegű kérdés: Ön szerint mi a helyes egyensúly az egzisztenciateremtés és a gyülekezetbe járás között?

Hát, erre vonatkozik az, hogy „adjátok meg Istennek, ami Istené”. Az ember legfontosabb feladata az Istennel szembeni adósságának a törlesztése, tehát az embernek meg kell adnia Istennek az idejéből, az energiájából, ami jár. Ez az adósságtörlesztés az Isten dicsérete, imádása, tisztelete, az ő beszédének hallgatása, követése. Mindegyikünk adósa Istennek, és aki ezt a szempontot nem az első helyre teszi, még nagyobb adósságba keveredik, különösen abban az esetben, hogyha ráadásul tudja, hogy mit kellene cselekednie. Azok az emberek, akik ezt az egyensúlyt eltévesztik, előbb-utóbb komoly bajba kerülnek. Közép- és hosszú távon mindig látható, hogy az általuk kialakított rendszerben alapvető zavarok állnak be. Az én tapasztalatom szerint általában a munkában sikeresek maradnak (feltételezzük a legjobbat!), inkább a magánéletben szokott ez megmutatkozni: sikertelen a házasságuk, elválnak, belekeverednek olyan dolgokba, amikbe nem kellene. Tehát Isten megfogja őket ezekben a dolgokban, és ahogy mondja az Ige, „a visszáshoz visszás”. Ez egy visszás magatartás Istenhez. Az ilyen fiatalokra pontosan az vonatkozik, amit a Példabeszédek is mond, hogy kész az asztal, meg van terítve eledellel, itallal, és várják az elhívottakat, de ők azt felelik, nem érnek rá, mert ökörfogatot vettek, ki kell próbálni, megházasodtak stb. És mi lesz ennek az eredménye? Az Úrtól ezek a fiatalok el fognak szakadni, mert az Úr megveti őket. Aki megveti Istent, azt Isten is megveti. Aki megveti Isten Igéjét, azt megveti Isten. Saul ezért vesztette el a királyságát. Pedig Isten elhívta, felkente, tehetsége volt erre a feladatra, mégis megbukott, mert megvetette Isten Igéjét. Aki nem Istent teszi az első helyre, és nem az istentisztelet és a dicséret fontos számára, sőt, nem is az Isten népe, hanem a munkahelye, az anyagi megélhetése, azt Isten belevezeti olyan csapdába, amiből meg akarja tanítani neki, hogy nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. Hogy mit ér az, ha az ember az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt szenved. Hiába dolgoznak egész nap, hogyha az Úr nem építi a házukat. Tehát az ilyen ember elér eredményeket, de az a tapasztalat, hogyha eléri, nem élvezi. Ha élvezi, akkor is be vannak iktatva a sorsába olyan fájdalmak, olyan tövisek, amikről egyértelműen látható, hogy rendellenességek.

Hogyan lehet a fiatalokat beállítani abba a szolgálatba, amit Önök elkezdtek, amit a Hit Gyülekezete elkezdett itt Magyarországon?

Ez pontosan a tanítványsági viszonnyal áll összefüggésben. Régen a tanítványság azt jelentette, hogy a fiatalok állandóan mentek és rajzottak azok körül, akiktől instrukciókat, ismereteket, nevelést, tanítást akartak kapni. Tehát nem a mesternek kell a fiatalok után menni, hanem a fiataloknak kell körülvenni a mestert. Ha elmész Jeruzsálembe, ezt megfigyelheted a falnál. Amikor megy egy nevezetes, befolyásos rabbi, akkor ötven-száz, vagy annál több fiatal kering körülötte, mint a kiscsirkék a kotlós tyúk körül. Tehát ez a magatartás az első. Ez az oka annak, hogy Isten mindig támaszt Izraelben szellemi vezetőket. Az új generációkban mindig kitűnnek nagyok, mert sok olyan, jó képességű izraeli fiatal van, aki számára Isten nagyon fontos, és elengedhetetlennek tartja, hogy szellemi vezetője legyen már fiatalkorában, és ugyanakkor megfigyelhető, hogy a szakmájukban ezek a fiatalok nemcsak, hogy jó, hanem kifejezetten elképesztő eredményeket tudnak elérni mind a tudomány terén, mind pedig más területen is. Látni ezt a folyamatot – ugye Izrael egy fiatal állam, néhány évtizedes múltja van annak, amiről beszélek –, hogy a tudományos életben, a csúcstechnológiákban vezető hatalommá váltak, és ezt a fiatalok csinálták. De én ott azt figyeltem meg, hogy nagyon harmonikusan illeszkednek az új generációhoz tartozó személyek a régiekhez. Nincsenek törésvonalak. Tehát ez az egyik, amit ajánlanék. 

A másik pedig, hogy részt kell venni mint aktivista a különböző szolgálatokban. Nem gondolnám, hogy Sámuel egyből szellemi emberként kezdte a pályafutását, hanem ott feküdt a ládánál, szerintem vizet kellett neki vinnie, ezt-azt, amazt stb. Vagy Elizeusról is azt írják, hogy Illés kezére öntötte a vizet, vagyis a vízhordója volt. Aztán végül megörökölte azt a kenetet, rászállt, ami Illésen volt. Tehát ez így működik, egy szoros, személyes kapcsolaton keresztül lehet bejutni. Ezt nem tudja az ember elérni csak azzal, hogy eljön a Szent Pál Akadémiára és elvégzi a teológiát, meg a bibliaiskolát. Ezek nagyon fontos dolgok, a bibliaiskola elvégzése, a Szent Pál Akadémia, de a kulcsdolog a személyes kapcsolatban való fejlődés és növekedés. Ezért azt tanácsolom, hogy a jó nevű, jó példát mutató, idős szolgálótestvérek körül kell csoportosulni. Mindenki csak olyan szintre tudja fölemelni a másikat, amilyen szinten van. Ha te csak a saját kortársaiddal tudsz barátkozni, akkor tulajdonképpen determinálod magadat, nem tudsz fejlődni. Nézd meg, a művészetben, tudományban, szellemi életben mindig kerestek a tehetséges emberek egy kiforrott, híres mestert, hogy megtanulják a mesterségnek azon fogásait, amiket könyvből nem lehet elsajátítani. És hogyan kezdték el sokszor a festők? Másoltak. Ez a nyitja a dolognak, és ez működik. Ez működött a görögöknél, tulajdonképpen az akadémiák a görög kultúrában erre az elvre épültek. De ilyen volt a rabbi iskola is, és Jézussal is így volt: mentek utána az emberek, követték. A tanítványság egyik előfeltétele és fő jellemzője a követés. Követem a mintát, elkezdek fejlődni, növekedni, és egyszer csak a megfelelő időpontban, meglesz a saját utam. Tanítványnak kell lenni!

Köszönöm ezeket az építő válaszokat, rengeteg mindent most majd át kell értékelnünk magunkban.

Igen, el kell mondanom, egyszerűen nincsenek a fiatalok tisztában azzal tinédzserkorban, hogy milyen különbségek vannak a világnézetek között, és mi a funkciójuk az ember életpályáján. Régen egy egzisztencialista filozófus azt mondta, hogy az emberek először élnek, és csak több csapás után döbbennek rá, hogy szükségük van vezetőre. Én pedig azt mondanám, hogy jobb először egy vezető, mert legjobb a problémákat, rossz döntéseket megelőzni. Éppen ezért a legősibb nevelési szisztéma az, hogy a fiatalok, amit nem értenek, azt sem utasítják el, hanem hallgatják a szellemi vezetőiket, ahogy Salamon mondja, ott ülnek a mesterek lábai előtt, és hallgatják őket. A zsidó fiatalok is így tudnak erőt nyerni. Tehát azt, hogy én más vagyok, különálló vagyok, nem szégyellni kell, hanem a körülményektől függetlenül kell építeni ennek a belső tartását, hogy legyen bennem egy olyan erő, amely ezt a különállást megtartja. És egy idő után aztán rádöbben az ember arra, hogy ez milyen gyönyörű, milyen jó dolog, hogy én nem olyan vagyok, mint mások. Ezzel járulok hozzá az egészhez – persze nem világi értelemben az egészhez –, és Istennek a szeretetét csak így lehet élvezni, ha az ember bátran vállalja azt, hogy ő más. 

Dániel és társai tinédzserként kerültek a babiloni király udvarába, ahol ugyanazt az ételt, italt rendelték számukra fogyasztásra a „főiskolán”, de Dániel visszautasította, hogy ezzel nem fogja magát megfertőzni. Az uralkodó képviselője viszont, mivel nem akart a király előtt megszégyenülni – mert tudta, hogy bajba kerül, ha csak zöldségeket, meg kóser ételeket esznek, és aztán rosszul néznek majd ki –, csinált egy próbát, és azt látta, hogy nem soványabbak lettek, hanem erősebbek. Dániel és társai sokszorosan jobb eredményeket értek el a vizsgán, mint az osztálytársaik, azután, hogy elvégezték a hároméves iskolát. Tehát bölcsességben, tudományban, mindenben felülhaladták a többieket. 

És miért áldotta meg őket Isten bölcsességgel, látással? Miért tárta föl Isten (Dániel előtt különösen) a világtörténelem titkát? Egyrészt azért, mert már fiatalemberként is tudott más lenni. Nem félt attól, hogyha ő az Istenhez való tartozását hangsúlyozza, ebben az identitását erősíti, és nem gyengíti, akkor őt baj éri. 

Tehát fiatalként tudnom kell azt, hogy én a világmindenség Ura mellett állok, ő meg mellettem. Ha én ragaszkodom hozzá, akkor ő is ragaszkodik hozzám. Minél jobban ragaszkodsz, annál jobban ragaszkodik hozzád és így leszel végül az Úré. Ilyenkor az Úr elkezd használni nagy feladatokra. 

Fontos tehát már fiatalkorban életműként látni az embernek a saját pályáját, hogy amíg középiskolába, vagy akár egyetemre járok, akkor az tulajdonképpen olyan, mint amikor valaki egy atlétikai versenyen a startvonalon áll, készül a versenyre, és edz. Ezek edzések, ezek nem valóságos életek még. Én is voltam ilyen helyzetben, persze azt gondoltam, hogy ez az élet, de hát ez nem élet. Az élet az embernek azon sorsa, amikor megcsinálja azt, amire megszületett, és fölismeri a létezésének az okát és az értelmét a tettében. Ez az egyik legfontosabb élménye az embernek a földi életben. Az iskolában az ember erre készül. Éppen ezért fontos a felkészülés, fontos, hogy a felkészülésben türelmes legyen az ember, ne tévelyegjen, ne herdálja el a képességeit, tehetségét, idejét, hanem azokra a célokra fektesse be, amik aztán később hasznot tudnak hozni a számára, és a társai fölé tudják őt emelni. A képzettség és a tehetség rendkívül fontos. Régebben a tehetség dominánsabb volt, mint a képzettség. Megváltozott a világ, ma a képzettség szinte fontosabb, mint a tehetség. A képzettségnek előnye van. Csak egy példát mondok: ha tehetséges lennél, mint az ország vezetője, de nem lenne képzettséged, nem lehetnél az ország vezetője. Ezelőtt hatvan-hetven évvel, ha volt valakinek tehetsége, könnyen politikai karriert tudott csinálni. Ez egyre nehezebb lesz. A képzettség és a tudás a jövőben nagyobb szerepet fog játszani, mint most.

Pedig már most is sokszor azt lehet tapasztalni, hogy jelentős a túlképzés és az emberekből teljesen kiölik a kreativitást.

Mert rossz a képzés is, meg mert nincsen meg az a globális világnézete az embernek, ahol az információkat, ismereteket tudja rangsorolni, és a megfelelő helyre tenni, ahová az való. Nagyon hálás lehet az ember azért, hogy Istent megismerte, és elsajátíthat egy bibliai világnézetet, egy erkölcsi képet, mert így megkapja azokat a kritériumokat, amik alapján a jó jó, a rossz rossz, és ilyen módon létrejönnek a lélekben, szellemben azok a tárolóhelyek, ahová a jó és a rossz ismerete kerül.

 
Posted on February 2, 2015 .