Lincoln

Január végén került a mozikba, Steven Spielberg utolsó nagy dobása a Lincoln. A nevek hallatára akaratlanul is felkapjuk a fejünket, de ez nem csoda, hiszen az egyik egy történelemi hős neve, a másik pedig a filmtörténelem egyik nagy emberéé, aki olyan örök emlékek megalkotója, mint például Ryan közlegény megmentése vagy a Schindler listája. Ezek után nem csoda, hogy az átlagos filmrajongó nem kis elvárásokkal ül a mozivászon elé és izgatottan várja, hogy vajon méltó lesz-e Spielberg új filmje korábbi műveihez?

A film Lincolnnak a 13. kiegészítésért folytatott küzdelmét veszi alapul. Azonban személyiségét talán pont a nehéz helyzetekben hozott döntései alapján ismerhetjük meg igazán. Lincoln keményen küzdött az elveiért. Minden eszközt felhasznált annak érdekében, hogy céljait megvalósítsa, azonban ez koránt- sem volt egyszerű. Mindkét fél – észak és dél, – teljes mellszélességgel kiállt célkitűzései mellett. Lincolnnak álma volt egy olyan társadalom létrehozása, ahol bőrszíntől függetlenül mindenki szabadnak születik. A 13. kiegészítés ezt az álmot hivatott valóra váltani.

Azonban nem csupán a politikai életben kellett helytállnia. A magánéletében bekövetkezett súlyos veszteségek, mint fia halála, rendkívül megviselték saját és családja lelkiállapotát. A gyászra nem fordíthatott sok időt, hiszen elnökként nem csupán családját, hanem az egész nemzet irányítását kellett kézben tartania.

A film az elmesélt életrajzot és a polgárháborút teljes összhangban mutatja be. Szakmailag pedig tökéletes alkotásnak minősül, hiszen a látványvilág, a jelmezek, a hangulat, a zene, a vágás, és a parádés színészi alakítások mind-mind meggyőzőnek bizonyultak. A film nem mindenki tetszését nyerte el részben a terjedelme, részben a tartalma miatt, azonban, ha a kritikáinkat félretéve nézzük meg ezt a filmet, akkor észrevesszük, hogy címszereplője nem csak egy nemzet polgárainak lehet példamutató, hanem minden ember számára.

Posted on January 5, 2015 and filed under Film, 201302, Fabini Bálint.