50 éve született Martin Luther King

Egy fél évszázad. Ennyi idő múlt el azóta, hogy John F. Kennedy elnököt meggyilkolták, hogy az American Express Angliában is bevezette a hitelkárták használatát, hogy a San Francisco közelében működő börtönlétesítmény, az Alcatraz bezárt, hogy Agatha Christie "Temetni veszélyes" című könyve megjelent. Szintén ötven év telt el Martin Luther King talán leghíresebb beszéde óta, melyet a Lincoln emlékmű lépcsőiről tartott a 250.000-es tömeg előtt.

Az akkori Amerika déli részén nagyon erőteljes volt a faji elkülönítés. Bár már kis híján száz éve eltörölték a rabszolgaságot, a feketéket továbbra is másodrendű emberekként kezelték. Külön részen kellett utazniuk a buszokon, külön kellett enniük az étkezdékben, külön mosdót kellet használniuk, el voltak különítve az iskolákban, a színházakban...

Martin Luther King nem csupán azért harcolt a rasszizmus ellen, mert az ő környezetét is támadások érték, hanem mert úgy gondolta, hogy ez sérti Isten akaratát. Mindig hangsúlyozta az erőszakmentességet, és úgy vélte, csak békés úton lehet diadalt aratni, és elérni a teljes egyenjogúságot.

King első nagy sikerét egy 382 napon át tartó buszbojkott hozta meg, melynek eredményeképpen a szövetségi bíróság eltörölte a buszokon alkalmazott elkülönítést. Ezt követően részt vett a fekete szavazók összeírásában a nagyobb déli városokban, mint a Southern Christian Leadership Conference elnöke. Tüntetéseket szervezett országszerte, és több ezer beszédet tartott. Tárgyalásokat folytatott Kennedyvel, és Lyndon B. Johnson későbbi elnök kampányában is részt vett.

1963-ban, a washingtoni menetet követően hangzott el a "Van egy álmom" címen ismertté vált beszéde, melyben azt állította, ez az időpont nem a vég, hanem a kezdet. Hangsúlyozta, hogy méltósággal és fegyelemmel kell felvenni a harcot az igazságtalanság ellen, nem pedig fizikai erőszakkal. A beszéd szövege ma már tananyag az amerikai iskolákban.

Ez volt a polgárjogi mozgalom tetőpontja. Egy évvel később megszületett a törvény a faji megkülönböztetés eltörléséről. Nem sokkal ezt követően a Time Magazin az év emberének választotta, és hamarosan átvette a Nobel-békedíjat is.

De nem mindenki támogatta az ő törekvéseit. Fehérek-feketék egyaránt azzal vádolták, hogy túl kockázatosak az általa szervezett demonstrációk, ahol veszélynek vannak kitéve a résztvevő gyermekek. Húsznál is több alkalommal tartóztatták le, megpróbálták felrobbantani a házát, egyszer még a templomot is megrohamozták, ahol prédikált.

Halála sem természetes módon következett be: egy orgyilkos golyója végzett vele Memphisben, ahova egy helyi sztrájk ügyében utazott.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201302, Történelem, Horváth Bianka.