Mindenkinek meglepetést okoztunk - interjú Németh Tamással és Saloméval

A gyerekek mindig hasonlítani szeretnének a náluk idősebb tekintélyekre, szüleikre, végzős diákokra vagy celebekre. Most egy olyan családot mutatunk be, akikről valóban érdemes példát venni.

Németh Tamás(23) és Salomé(22) két kisgyermek boldog szülei. Mivel ők is a Bornemisza Péter Gimnázium tanulói voltak, megkértük őket, hogy meséljék el az iskolában szerzett tapasztalataikat.


Hogyan befolyásolta az életeteket, hogy a Bornemiszába járhattatok?

Tomi: Nagyon örültem, hogy már másodikos koromra megalapult a Bornemisza és átmehettem, mert a világi iskolában kötelező volt a karate oktatás, néptánc, meg hasonlók. A keresztény iskola ad a fiataloknak egy védelmet azzal szemben, hogy nem kell olyan közegbe járniuk, ahol mindennap a világ értékrendje nehezedik rájuk,itt az erős erkölcsi szabályrendszer, és a szigorúan betartott keresztény normák nagyobb tartást adtak nekünk. Olyan tanárok vettek körül, akik mellett tényleg tudtuk, hogy egy káromkodás is elég, hogy az igazgatónál végezzük. Ha valaki az idejét arra fordítja, hogy felkészüljön az életre, szellemileg és a tanulás szempontjából is, ez az iskola egy kiváló lehetőség,viszont mindenkinek saját hozzáállásán,eltökéltségén múlik, hogy mennyire él ezekkel a lehetőségekkel, mert nagyot koppanhat az életben, amikor kilép ebből a burokból.


Sali: Én nyolcadikig nagyon szerettem világi iskolába járni, mindaddig míg az osztálytársaim el nem kezdtek bulizni, és egyre inkább csak a paráznaság lett a téma, így kilencedikre már teljesen egyedül éreztem magam. Persze bárkivel el tudtam poénkodni, de igazi barátaim nem voltak. Bár nekem pont ez a világi környezet adott egy nagyon nagy tartást, mert egyértelmű volt, hogy mi a jó és mi a rossz. Tizedikben mentem át a Bornemiszába, ami egy nagyon jó döntés volt az életemben. A különbség óriási volt a két iskola között, például az első pár nap éreztem, hogy valami nagyon furcsa, és aztán rájöttem, hogy nem hallok egyetlen egy káromkodást sem. Annyira megszoktam, hogy a világi suliban minden második szó, valami gusztustalan kifejezés, hogy számomra ez egy óriási felüdülést okozott. Nekem nagyon nagy áldást jelentettek a bibliaórák, a reggeli imák, sőt, mi imaalkalmat is szerveztünk az osztályban.

Eléggé felkészít a Bornemisza a továbbtanulásra?

Igen, mindenképpen, de szerintünk ez főként a hozzáállástól függ, elsősorban a diákban kell, hogy meglegyen az elhatározás. A tanárok mindent megtesznek, hogy felkészítsenek az érettségire, nyelvvizsgákra, versenyekre, sokszor maguktól, önszorgalomból szerveznek plusz felkészítő órákat. A legtöbb diák azonban sajnos nincs tisztában azzal, hogy ez az odaadás a tanárok részéről egyáltalán nem természetes, más iskolákban ez egyáltalán nem így működik. Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok plusz energiát, amit tanáraink belénk fektettek!

Inkább akkor vagy most vagytok hálásak azért, hogy ide járhattatok?

Tamás:
Már a gimnázium alatt dolgoztam, és 18 éves koromban céget is alapítottam, tehát tisztában voltam azzal, hogy mi folyik a világban. Már akkor is hálásak voltunk, de így, most több év távlatából még jobban látjuk, hogy mekkora érték a keresztény iskola.

Mikor ismerkedtetek meg?

Sali: Alsótekeresen találkoztunk először, ahol együtt szolgáltunk, aztán a Bornemiszában osztálytársak lettünk. Mint utólag kiderült, mindkettőnkben már a gimnáziumi évek alatt kialakult egy szimpátia, de ezt tudatosan lenyomtuk magunkban, és csak az érettségi után kezdett el udvarolni nekem Tamás. Hallottuk Sándornak azt a tanítását, ahol kerek perec elmondta, hogy ennek egyszerűen a gimnáziumi évek alatt nincs itt az ideje, és nem kell vele foglalkozni. Bár már tízedikes korunktól egy osztályba jártunk, de még a legjobb barátainknak is meglepetést okoztunk.

Úgy alakult az életetek, ahogy terveztétek?

Sali: Sokkal jobban. Én a gimi alatt kezdtem el tanulni sminkelni, és utána pedig a fodrászatot is elvégeztem, így van két szakmám, amit a gyerekek mellett is tudok csinálni. Már általános iskolában tudtam, hogy ezekkel akarok foglalkozni, de legfőképp arra vágytam, hogy anyuka lehessek. Szerintem egy nő arra lett teremtve, hogy egy jó társ legyen és gyermekeket szüljön, az egy másik dolog, hogy a mai világban a legtöbb nőnek dolgoznia is kell a biztos megélhetésért. Jelenleg a Szent Pál Akadémián is tanulmányokat folyatok, amit nagyon élvezek.

Tamás: Én egy gazdasági főiskolára jelentkeztem, ahova fel is vettek, de nekem sajnos nagyon nagy csalódást jelentett az egész oktatási szemlélet, úgyhogy eljöttem, és inkább a cégünk építésébe fektettem több energiát. Javasolni tudom, hogy ha nem érzel nagy elhivatottságot, hogy egyetemre menj, akkor nyugodtan gondolkozz szakmában, mert manapság nagyon nagy a kereslet a jó szakemberekre.

Könnyebb volt gyereknek lenni, mint felnőttnek?

Sali: Én nagyon vártam ezt az időszakot, nagyon élvezem, és egyáltalán nem mennék vissza.
Tamás: Én is vártam, és élvezem, de azért sokkal több terhet kell, az embernek cipelnie.

Mit javasoltok a mostani Bornemiszásoknak?

Hogy használják ki a minden idejüket. Készüljenek fel az életre, csinálják meg a nyelvvizsgát, jogosítványt, ha van valami, amiben tehetségesek, akkor kezdjenek el utána járni a szabadidejükben, képezzék magukat az internetről vagy könyvekből. Bár sok fiatal azt gondolja a gimnáziumi éveik során, hogy nincsen idejük semmire, de higgyétek el, hogy akkor van a legtöbb. Becsüljék meg nagyon, hogy keresztény közegbe nőhetnek fel, a gyülekezetet és a szüleiket, mert mindez Isten kegyelme.
 

Posted on January 15, 2015 and filed under 201302, Vracsarity Noémi, Interjú, Bornemisza.