A Város költője

Hogyan találkoztál Istennel?

Tinédzser koromban már olvastam az újszövetséget, és amikor elolvastam, egyből egy hatalmas nagy találatot kaptam a szívemben az Úrtól. Éreztem, hogy Isten megszólít, hív magához. Tudtam, egyszer majd elé kell állnom, az életemről számot adnom. Ez volt, ami elindított, vagy inkább, ami a magot beültette a szívembe. 

De mivel az ellenkező irányba indultam el a féktelen buli kultúra, valamint a hedonizmus mozgatta az életemet. De ez a mag mégis ott nyugodott a mélyben és végül szétrepesztette a szívem. 

 

Hogyan kezdődött a zenei karriered és hogyan kezdtél el újra zenélni?

A zenei karrierem -már amennyiben ezt karriernek lehet nevezni, mert maga a szó is egy kicsit pejoratív csengésű volt akkoriban- a 80-as évek elején még tinédzser koromban kezdődött. Akkoriban hódított a totális tagadás és a velejáró, meglehetősen nihilista és anarchista szemléletmód. Zenélni nem tudtunk, igazából a botrányokozás volt a központi tevékenysége a zenekarnak, így nekem is, ezért már ideje korán sikerült felhívni magunkra a figyelmet. Aztán az évek során, ahogy ez így haladt előre, egyre jobban belekeveredtem az ezzel kéz a kézben járó kábítószerek világába és a folyamatos bulizásba. Így hitelesen tudtam képviselni ezt a fajta romlottságot, aminek azonban igen nagy ára volt, mert közben egyre jobban szembe kerültem azzal az üzenettel, amiről fent már említettem, hogy még magként bejutott korábban a szívembe. Ezt a hasadást -ami a személyiségemben a kettősség miatt volt, amiben Isten keze nyilvánult meg- nem bírtam tovább és megtértem Istenhez. Megtérésem után én mindenre nyitott voltam, még akár arra is, hogy soha többet ne zenéljek, mert sokkal fontosabb volt számomra minden, ami Istenhez köt, mint bármi más, ami a világhoz. Beleértve akár az egyéni célokat is. Számomra tehát fontosabb volt az üdvösség és a bűnbocsánat mindennél. Azt mondtam: ha soha többet nem zenélhetek, vagy ha nem leszek sztár, akkor is Istent akarom követni. Úgy gondolom, hogy ezt így is kell. Ez az igazi megtérés. Persze, nyilván ezt Istennek köszönhetem és nem a saját mellemet döngetem emiatt. 

Ennek ellenére, néhány hónappal azután, hogy megtértem, kezdett körvonalazódni bennem, hogy mégiscsak zenélnem kell. Ráadásul ekkoriban fejeződött be a Rocktérítő c. film forgatása is. Miután a film bemutatásra került, különböző filmklubok keretében jártuk az országot és a film után történő klubbeszélgetéseken evangélizáltunk. Tulajdonképpen így indult el a szolgálatom. (Ehhez kapcsolódott valamelyest, meg ettől függetlenül is megjelent a zenei szolgálatom, amely - akkoriban nem teljesen fogtam fel - meglehetősen forradalminak tűnhetett a gyülekezetben, de Németh Sándor kezdettől fogva támogatott.  Ez a támogatás élt tovább az évek során és ebből nőtt ki az Amen zenekar, amely Isten segítségével sok-sok embernek tudott segíteni az Úrhoz való közeledésben. Ez a legnagyobb siker számomra.

Mi a célod a zenéléssel?

Azt gondolom, hogy a zene egy fantasztikus eszköz arra, hogy az ember gondolatokat közöljön, hogy Istent felmagasztalja ezzel, vagy akár mindkettőt egyszerre tegye és arra is, hogy az evangéliumot hirdesse. Tehát egy elég multifunkcionális eszköz.

Hogyan jellemeznéd magad, zene- vagy inkább dalszerzőként?

Én alapvetően dalszerzőnek tartom magam. Nem értek a zenéhez olyan mélységében, ahogy egy zeneszerzőnek érteni kell hozzá. Amiben Istentől tehetséget kaptam, az inkább az, hogy dalokat kreáljak. A dal egy olyan sajátos műfaj, amiben a zene és a szöveg együtt adja ki azt a különleges hatást, amely egy esztétikai minőségként megjelenik és hat az emberekre, képes kommunikálni. Ez különösen nagyszerű akkor, amikor a zene és a szöveg egy olyan kölcsönhatásba lép egymással, amely együtt szüli meg ezt a különleges minőséget, hiszen tudvalevő, hogy a vers nem zenére íródik. 

Mivel én szöveg centrikus dalokat szerzek, illetve mások zenéjéhez írok szövegeket, ezért az én dalaimnak van egy olyan specialitása, hogy keresi állandóan a határvonalat a költészet és a populáris dal között. Ezen belül sokféle funkciót tölt be a dal és az a fajta dal, amit én csinálok. Kezdve az Istent dicsérő dalokkal, hiszen a Vidám Vasárnapban és a gyülekezetben is, hála Istennek nagyon sok dalnak én írtam a szövegét és jó néhánynak a zenéjét is. Ezek egy része fordítás, de az is - hát mondjuk úgy, hogy- kreatív fordítás, tehát sok, az eredetiben nem meglévő gondolat van benne. De folytatva a sort a kifejezetten evangélizációs jellegű dalokkal, amire rengeteg példát szolgáltatnak a különböző Amen lemezek, egészen elmenve az olyan típusú dalokig, amelyekről semmiképpen nem mondanám, hogy dicséret, de még talán azt sem, hogy evangélizáló jellegűek. Ezek inkább a keresztény kultúrát gyarapító, különböző társadalmi jelenséggel foglalkozó számok. Ezen belül az én esetemben elég jelentős szeletet képvisel a humor, illetve a nyelvi lelemények különböző eszköztára is. Ilyen például az anagramma (a betűk felcserélése), meg különböző szarkasztikus, ironikus és szóvicceket is magába foglaló elemek, amik olykor egyszerre szórakoztatóak és szívbe markolóak, drámaiak és kacagtatóak. Szeretem ezt a fajta kettős hatást, amikor mind a kettőt el tudja érni egy dal, vagy dalok füzére, csokra.

Tervezel új albumot?

Igen, nem csak egyet, hanem sok irányút. Egyrészt szeretnék egy új Amen albumot kiadni, de előtte most meg fog jelenni az Ámen koncert DVD-n. Az egy nagyon színvonalas dolog lesz. Plusz egy régi Amen lemez  is meg fog jelenni, új felénekléssel: az Eufória. Valamint meg fognak jelenni a régi Amen lemezek szebb tálalásban és CD-n. Ehhez jön még a Kötetlen kötet új kiadása, úgyhogy egy szép Amen csomag formájában ez majd megvehető lesz. De mind emellett egy teljesen új irányú kalandozás is elkezdődött a zene és a költészet világában. Ezt műfajilag szózenének nevezem, amely valahol félúton van a költészet és a rap között. Egy-két szárnypróbálgatás már történt a koncertek közötti versek felolvasásával, amiket azóta valamelyest elkezdtünk megzenésíteni. Továbbá, most a legutóbbi időkben kicsit a politikum világához is kapcsolódva megjelent a Vér nem válik vízzé, vagy akár a No Vona, politikai célzatú, utóbbi még inkább politikai célzatú pamfletszerű kis alkotás. A Vér nem válik vízzé, természetesen az egy mélyebben szántó, de ott nagyon jól megfigyelhető az általam szózenének nevezett, alapjaiban újnak mondható irányzat. 

Hogy érezted magad a koncerten?

Rendkívül felemelő volt, és az utóélete is fantasztikus volt. Rengeteg cikk jelent meg és hát mindenki szuperlatívuszokban beszélt az Amen koncertről. Szakmai körökből is azt hallom, hogy nagyon-nagyon jó volt. Azt gondolom, hogy ez új kapukat nyitott meg, és egy új korszak nyitánya lett.

Mi az üzeneted azok számára, akik a droggal kacérkodnak?

Az, hogy semmiképpen ne kacérkodjanak és az egyszeri kipróbálás is lehet végzetes, mert a drogok világa az egy negatív természetfeletti dimenzióba kalauzolja az embert és ezért is nagyon nehéz megszabadulni a kábítószerekből. Nem érdemes kipróbálni egyszer sem. Nem veszít az ember semmit, csak nyer. 

Én rengeteget veszítettem azokkal az évekkel, amiben - persze - elhitettem magammal pont ennek az ellenkezőjét, hogy sokkal többet élek így. Hát erről csak annyit, hogy évek estek ki az életemből, amire nem is emlékszem. Úgyhogy a kábítószerekről egységesen elmondható, hogy rossz, a gonosznak a világával hozzák kapcsolatba az embert. Ez van, akár tetszik, akár nem, nem hiszek a könnyűkábítószerekben, szerintem nagyon erőteljes, drasztikus tudatmódosító szerek: a marihuána, a fű, a hasis is, mindenféle bélyegek, amfetamin, amit a könnyűdrogok kategóriába szoktak sorolni, arról nem is beszélve, hogy legtöbbször ezek megnyitják az utat az ennél brutálisabb mérgek világa felé. Úgyhogy mindenkit lebeszélek róla. 

Köszönjük és további sok sikert kívánunk!

 

Posted on November 28, 2014 and filed under 201404.