Karrier

Avagy a nagybetűs élet az érettségi után.

 

Horváth Lilla, Nyugat-magyarországi egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézet, Építőművészeti szak

Az építészet sohasem volt kérdés számomra, egészen kicsi koromtól kezdve ez volt az egyik dolog, ami igazán érdekelt, inspirált, így egyértelmű volt, hogy ebben az irányban tanuljak tovább. Az egész világon, így Magyarországon is kétféle építészképzés létezik: műszaki és művészeti megközelítésű. Ami leginkább a művészeti képzés mellett szólt az az, hogy egy évfolyamban 12-16 tanuló van csak, így lehetőségünk van az oktatókkal személyes baráti konzultációkra, a csoporttársainkkal közös munkára. Igazi műhelyként működik a szak, de megkapjuk a szükséges műszaki ismereteket is. Az egyetem alatt nem nagyon van szabadidőnk, az építészképzéseken napról napra készülni kell, nappal órákra járunk, délután, este dolgozunk előre. A vizsgaidőszak szokott nekem a lazább időszak lenni, mert akkor „csak” a vizsgára kell készülni. Tervezői jogosultságot csak a mesterképzés után kapnak a hallgatók, viszont addig is jó, ha minél több országos és nemzetközi pályázaton indulnak. El lehet helyezkedni a belsőépítészettől kezdve bútortervezőként, építészként, a településtervezés és településfejlesztés területén, alkalmazott művészeten belül grafikusként, kiadványtervezőként. Nem ritka az, hogy tehetséges hallgatókra már az egyetemi évei alatt felfigyelnek. De előfordulhat, hogy friss diplomával még egy ideig egy építészirodában segít be az ott dolgozó építészeknek. Idővel pedig egyre több dolgot bíznak majd az emberre, egyre nagyobb feladatokat kap, ahogy kezd nyilvánvalóvá válni, hogy mire képes.


Lőrincz Dorottya, Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Jogi kar, Politológia szak

Eredetileg újságírónak készültem. De ahhoz, hogy mindig a helyes megvilágításból közelítsek az eseményekhez, elengedhetetlenek a mély társadalomtudományi, történelmi, politikai, kulturális, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és olykor még jogi ismeretek is. A szakmát az életből tanuljuk meg. Korán azt a tanácsot kaptam szakmai mestereimtől, hogy az egyetemi évek lazaságát vessem abba, hogy mindenféle szakmai területen kipróbálom magam. Mentoraim négy fontos dologra tanítottak: legyen egy olyan területe a szakmámnak, amit a legjobban ismerek, legyek nyitott az új dolgokra, merjem magam korrigálni, ha tévedek, és végül a legfontosabb: az alázat. Alázat egyrészt a szakma felé, hogy az ember állandó tanulásban van, vagyis lehet, hogy a mai tudásom holnap már kevés lesz. Illetve alázat abban az értelemben, hogy mindig tudjam, hol a helyem. Nem feltétlenül kell már rögtön álomfizetésre számítani. Az embernek lebegjen a szeme előtt persze ez is, de ne azt várja, hogy mindjárt az első munkahelyen megkapja. Ha igazán a szakmádban akarsz egyszer a legjobb szakember lenni, akkor ne félj érte áldozatot hozni. Amikor a legjobb leszel, az már úgyis megfizethetetlen. De a vetés és aratás törvényét sohasem szabad szem elől téveszteni, ami alázat nélkül nem megy. A politológiáról sokaknak rögtön a politikai események elemzése jut az eszébe, nyilván mert ez a fő profil. De vannak egyéb lehetőségek is: szakmai jellegű rendezvényszervezés, a média összes ága: írott, online, televíziós stb. Összefoglalva, a politológia színes világ. Kreativitás és fantázia kérdése, hogy mire használja az ember az itt megszerzett tudást. De nagyon fontos, hogy az Istentől rendelt utadat keresd, és abban megadja Isten a kreativitást.


Opauszki Niki, Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, szülésznő szak

Az igazság az, hogy én általános iskolás koromtól kezdve orvosnak készültem. A valóság viszont az volt, hogy csak abban voltam biztos, hogy nem tudnék máshol dolgozni, csak az egészségügyben. Kisgyerekként viszont azt láttam, hogy valaki vagy doktor, vagy nővér. Nem is gondoltam arra, hogy mennyi más hasznos, sőt érdekes szakma van még az egészségügyön belül, hogy más is lehetnék. Orvosnak pár pont miatt nem vettek fel végül. Ekkor még úgy voltam vele, hogy majd jövőre újra megpróbálom. Mivel addig is szerettem volna valamilyen egészségüggyel kapcsolatos dolgot tanulni, elkezdtem egy OKJ-s mentős szakápoló képzést, amit nagyon élveztem. Akkor döbbentem rá, hogy nem tudom még igazán, hogy mi is szeretnék lenni. Amit a többiek az érettségi előtt éltek át, az nekem egy évvel az érettségi után jött. Végül rájöttem, hogy szeretek a páciensek közelében lenni, kommunikálni velük, és erre egy orvosnak sokszor nincs annyi lehetősége. Végül így alakult ki bennem az, hogy az egészségügynek a leginkább életorientált területét válasszam és szülésznő legyek. Azóta sem bántam meg. Csodálatos élmény új életek világrajövetelében segíteni, anyukák és újszülöttek közt dolgozni. Az OKJ-s képzés nem túl gyakorlatias, de ha valaki könnyen tanul, akár dolgozni is tud mellette. Összességében szerintem, ha valakit érdekel a szakma, és nyitott, érdeklődő, mindemellett pedig szorgalmas, akkor jól ki tudja használni a lehetőségeket a szakma elsajátítására, és minél több tudás megszerzésére. Elhelyezkedni nem könnyű, mert ugyan szükség van szülésznőkre, de a kórházak gyakran nem engedhetnek meg többet maguknak. De ha kitartó az ember, előbb-utóbb talál állást. A szülésznő nem csak a szülőszobán dolgozik, hanem a gyermekágyas osztályon is, ahol a megszült anyukák és újszülöttjeik vannak. Elég szerteágazó ez a szakma, az ápolói munkát is magában foglalja sokszor. A frissen végzett szülésznőnek igazából tudnia kell minden ilyen helyen dolgozni, de az elején persze segítenek neki.


Petrőcz Gergő, Szent István Egyetemen Mezőgazdasági Mérnök szak

 A gimnáziumi évek alatt még nem alakult ki pontosan, hogy mi az, amit a legszívesebben tanulnék. Először az Óbudai Egyetem Könnyűipari Mérnök szakra és a SZIE Mezőgazdasági Mérnök szakra jelentkeztem, de első körben nem lett meg az elegendő pontszámom. Mivel gimi után nem sikerült a felvételim, ezért elmentem dolgozni, közben szereztem egy nyelvvizsgát, ami korábban nem sikerült, és egy szakmát is. Ekkor alakult ki tisztán a kép, hogy a SZIE Mezőgazdasági Mérnök szakon fogok továbbtanulni. A nyelvvizsgának köszönhetően meglett a szükséges pontszám és felvettek. A kezdet elég kemény volt, az első hónap után majdnem el is ment a kedvem az egésztől. Aztán az ember időről időre beleszokik a darálásba és elkezdi élvezni az egyetemet. Ha pedig sikerült belerázódni, akkor munkát is nyugodtan lehet mellette vállalni. Szakmába vágó tapasztalatok szerzésére pedig ott a nyár, ha elég elszánt az ember és van segítsége, akkor biztosan talál olyan munkát, amiből hasznot húzhat a tanulmányaihoz (itt még nem a pénz az elsődleges, hanem a tapasztalat). Magyarországon a mezőgazdaságban óriási lehetőségek vannak. Nagyon jók az ország adottságai, és vannak cégek is, akik tárt karokkal várják a képzett és elszánt ambiciózus fiatalokat. Persze lehet, hogy nem egyből háromszáz nettó a fizetésed havonta, de valahol el kell kezdeni. Aztán a kemény munkának és tanulásnak biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb de meglesz az eredménye. Lényeg az, hogy azt tanuld, ami érdekel és inspirál!

Pogácsás Vera

Posted on June 9, 2015 .

Történelmi gyökérkezelés

(A cikk 2014-ben íródott)

Elég-e csupán emlékezéssel tölteni a holokauszt 70. évfordulóját?

A 2014-es évet a magyar kormány holokauszt emlékévnek nyilvánította, ugyanis 70 évvel ezelőtt kezdődött a magyar zsidók tömeges deportálása a halálba. Az emlékév részét képezik pályázati kiírások, emlékmű avatás és a Sorsok háza projekt. Az egész év az emlékezés jegyében zajlik.

Az idei évet egy olyan kegyelmi pillanatnak is mondhatjuk, amely során lehetőségünk nyílik rendezni az ország legsúlyosabb történelmi bűnét. Ez az emlékév igazi tétje és nem az, hogy sikerül-e elég nagy tömeget megmozgatni a rendezvények során.

Az emlékév sajátossága, hogy a döntő szerepet a megemlékezés kapja, aminek valóban kulcsszerepe van a feldolgozás szempontjából, viszont ez csak akkor tud valóban sikeres lenni, ha elismerjük felelősségünket és nem a távolban lévő birodalmi sasokra mutogatunk. Semmissé vállnak a megemlékezések nagy szavai akkor, amennyiben a lényeg, a bűnbánat kimarad belőle.

Magyarország fizet jóvátételt az áldozatoknak, emlékközpontot állított fel és minden évben április 16-án megemlékezést tart. Mindezek üres gesztussá válnak, hogyha nincs mögötte igazi megbánás, megalázkodás. Ez az idei emlékév paradoxona, hogy míg a kormány egy egész évet szán a történtek feldolgozására, a magyar felelősséget nem helyezi középpontba.

A világ is figyelemmel kíséri, hogy hogyan emlékezünk. A külső szemlélők elsősorban a politikai vezetők lépéseit fogják figyelni. Az emlékév sikeressége azonban rajtunk is múlik. Az őseink által elkövetett bűnökért közvetetten, személyes bűnbánatot is kell gyakorolnunk. Utóbbi felelősséget mi sem háríthatjuk az ország irányítóira.

Az emlékév tétje pedig nagyobb, mint valaha. A vészkorszak óta eltelt két emberöltő alatt sem sikerült kitépni a náci örökség minden gyökerét.

Az emlékezés kiváló “felszíni gazirtó”, de csak a bűnbánat gyökérkezelő hatásával tud valódi hatást kifejteni. 

                                                                                                   Náray Gabriella

Posted on June 4, 2015 .

Okosvilág

Az innováció és a technológia fejlődését leginkább az évente Las Vegasban megrendezett Consumer Electronic Show (CES) mutatja be. Szlogenjük: Világméretű színtér az innováció számára. Ez vitathatatlan. A nemzetközi techexpó meghatározó a technológiai aktualitások szempontjából.

Arra a kérdésre, hogy mi határozza meg világunkat leginkább napjainkban, sok mindent válaszolhatunk. Egy dolog viszont teljesen biztos: a technológia és az innováció a válaszok között lenne.

Mi az az innováció? Egy kreatív, újszerű ötlet megvalósításának a folyamata, amikor az ötletből termék lesz. Technológia nem létezne innováció nélkül. Néhány évvel ezelőtt az elektronikai piacot az jellemezte, hogy melyik cégóriás tudja hamarabb, ügyesebben megvalósítani ötleteit, ma viszont már hasonló eséllyel indul egy hétköznapi ember is a siker felé (egy kis túlzással), mint az Apple vagy a Samsung. Ezt hívják start-upnak.

A legtöbb elektronikai innováció a már létező, és egyre jobban napjaink részévé váló táblagépekre, okostelefonokra, okostelevíziókra, játékkonzolokra (Playstation 3, Xbox 360 stb.) épül. Az előbb felsorolt eszközök listájához nemsokára csatlakozni fog a robottechnológia is.

Az ez évi show fő témái a hordható eszközök, nagyobb tabletek, hatalmas méretű okostévék, okosautók, okosháztartás és persze a 3D nyomtatás.

Hatalmas területen állítják ki újdonságaikat a legnagyobb technológiai óriások, mint a Samsung, a Sony, a Panasonic, az LG vagy a Sharp. Ezen a részen a legújabb generációs televíziók számítanak a fő attrakciónak. 4K technológiás (a full HD felbontásnál négyszer nagyobb) okostelevíziók, melyek csodálatos képminőségük mellett internetböngészésre, telefonálásra, és akár játékra is alkalmasak. Természetesen itt sok olyan új és látványos technológia is bemutatkozik, mint a világ első hajlékony tévéje és okostelefonja, valamint a laptopokat teljes mértékben helyettesítő nagyobb méretű táblagépek. Ugyanakkor a kiállítás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kisebb cégek is megjelenhessenek fantasztikus újdonságaikkal, sőt egy olyan hely is van, ahol egyetemisták mutatják be ötleteik prototípusait.

Egy másik gigantikus eleme a kiállításnak az autók. Olyan márkák sorakoznak fel, mint az Audi, Ford, Chrysler, Jeep, GM, Mazda, Kia és Toyota, izgalmas technológiai újításaikkal, mint pl. a napelemes autók, lézeres lámpák, automatikus fékrendszerek vagy vezető nélküli megoldások. Érdekesség, hogy itt debütált a Formula E, amely az elektromos autók versenye lesz.

Idén külön részleget kaptak a 3D nyomtatást bemutatók. A kiállítóiknak szánt terület pillanatok alatt betelt. Mi is tehát a 3D nyomtató? Olyan eszköz, amely háromdimenziós tárgyakat képes alkotni térbeli digitális (számítógépen megtervezett) modellekből. Nyomtatáskor a gép beolvassa a modell adatait, és sorban egymásra illeszkedő rétegeket képez folyadékból, porból vagy sík lemezekből, fokozatosan felépítve a modellt a metszetekből. Ezzel a módszerrel szinte minden formát vagy geometriai testet elő lehet állítani. Házat szeretne? Nyomtasson magának! Viccesen hangzik, de lehet, hogy ez a jövő, hiszen ez a masina akár gyárakat is képes helyettesíteni.

A kiállításon rengeteg kisebb, ám annál érdekesebb „kütyüt” csodálhatott meg a nagyérdemű. A sportolással (futás, fitnesz stb.) kapcsolatos szerkentyűk között találjuk a bluetooth-os fülhallgatót, ami nem esik ki a fülből még intenzív mozgás közben sem (ezt egyébként a kiállító demonstrálta is egy szaltóval), a fejpántba épített fülhallgatót, vagy az új generációs lépés- és távolságszámláló órákat.

Idén elkerítettek egy külön divatzónát is. Pulóverek, amelyek a hőmérséklet alapján igazítják vastagságukat, okosórák, melyek mindent tudnak az egészségedről, és a szívverésedből generálnak jelszót, internetes szemüvegek, amikkel telefonálhatsz, útvonalat tervezhetsz, vagy akár videózhatsz is.

 Számtalan különleges játékot is kipróbálhattak az odalátogatók (amelyek közül sok egyébként nemsokára kapható lesz a boltokban). A legtöbb ezek közül a robotikára épül, és okostelefonnal, tablettel irányítható. Ezek közül a gyerekek számára valószínűleg a legérdekesebbek a Parrot cég fantasztikus drónjai lesznek, amelyek levegőben és földön egyaránt használhatók, rettentő gyorsak és kamera is van rajtuk. A cég másik újdonsága igazából nem hasonlít semmihez (diáknyelven: izé) van két kereke, gyors, és akár 8o centit is lehet vele ugrani (elég pontosan), persze ez is valamilyen okos készülékről vezérelhető. A videojáték-fejlesztések közül kiemelkedik a PrioVR névre hallgató találmány. Ez úgy működik, hogy magára szerel a játékos 17 szenzort, amelyek érzékelik a mozdulatait, és a játékban úgy mozog a karaktere, ahogy a valóságban ő.

A szülőket se hagyjuk ki, az ő örömükre szolgál az okosháztartással kapcsolatos két kiváló fejlesztés: a világon bárhonnan vezérelhető lábos, amelybe belerakjuk a hozzávalókat reggel, a munkából hazafelé belépünk az okostelefonunkon az erre készült alkalmazásba, beállítjuk a hőfokot vagy más szükséges paramétereket, és elindítjuk a főzést. Sőt, az étel állapotát is folyamatosan nyomon követhetjük. Mire hazaérünk, kész a vacsora, csak tálalni kell. A másik hasznos háztartással kapcsolatos találmány a villanykörte áramszünet esetére. Működése egyszerű, ám annál ötletesebb: a LED-es fényforrás alá beszereltek egy akkumulátort, amely képes tovább működni áramszünet esetén akár 5 órán keresztül.

Még millió dologról lehetne írni, a bicikli GPS-től kezdve, az alvást segítő fantasztikus készülékeken át a napenergiát tároló okostelefon-töltőkig.

A fejlődés megállíthatatlan. A mi dolgunk, hogy jó célokra használjuk a technológiát, és akár mi magunk is kitaláljunk és megvalósítsunk új ötleteket.

Sugár Joel

 

 

Posted on June 2, 2015 .

Szabadkőművesség

Cikksorozatunk eddigi részeiben a világ főbb vallásai közül vettünk néhányat szemügyre. Mostani témánk kissé eltér az előzőektől. A szabadkőművesség ugyanis egy nehezen behatárolható téma, hiszen rengeteg, egymásnak ellentmondó információt lehet találni szervezeteikkel kapcsolatban. Vannak akik nem is tartják vallásnak, vannak akik szerint csak néhány felnőni nem akaró felnőtt színjátéka, egyesek szerint pedig összeesküvéseket szőnek és egyenesen  világuralomra törnek. Egy biztos, szinte semmi sem biztos velük kapcsolatban, ezért a cikkünkben szereplő információk is inkább csak megszűrt érdekességeknek tudhatók be, mintsem a szabadkőművesség működéséről átfogó képet nyújtó szakírásnak.

A szabadkőművességről az első feljegyzések a 16. századból származnak. Legvalószínűbb, hogy ebben az időszakban kezdett megjelenni Európa szerte. A kezdetben teljes titokban működő csoportok tagjai tudósok, feltalálók, írók és költők voltak, akiket a fennálló katolikus ideológián nyugvó államberendezkedések üldöztek. Ebben az időben a tudományágak fejlődését erősen korlátozták az előbb említett hatalmi erők. Gondoljunk csak Galileo Galileire, aki azt mondta, hogy a Föld kerek és ezért majdnem kivégezték. Ma már mindenki tudja, hogy csak a Google Mapsben lapos a Föld, de akkoriban az volt a vélekedés, hogy tényleg belezuhansz a semmibe, ha a világ végére merészkedsz. Azok a Galileihez hasonló emberek, akiket fűtött a tudásvágy, és fel akarták fedezni a tudományok végtelennek tűnő világát, ilyen szabadkőműves csoportokba tömörültek és beszélgettek, tanultak egymástól tudományt, művészetet. Az üldözések miatt pedig titokzatosságra kényszerültek. Titkos kézfogásokkal (pl a szorítás ereje, az ujjak elhelyezkedése), jelszavakkal jeleztek egymásnak, így csak a csoportok tagjai tudták egymásról, hogy egy oldalon állnak. Valószínűleg innen ered a mai napig tartó titokzatosság is, és annak ellenére, hogy ma már nem üldözik őket, talán nekik mégis imponál, hogy szinte senki sem tud biztosat mondani velük kapcsolatban. A felvilágosodás idején örvendett a szervezet a legnagyobb népszerűségnek, ebben az időben ugyanis, sok helyen már nem volt üldözött, aki szabadkőműves páholyhoz //keretes// tartozott, hanem egyenesen státusszimbólumnak számított, ha valaki tag volt. Egyes európai országokban nem is tudott érvényesülni az értelmiségi rétegben az aki nem lépett be valamelyik szabadkőműves páholyba.

Páholy: A szabadkőműves csoportokat páholyoknak nevezik. Alapvetően csak férfiak lehetnek tagok, de léteznek már külön női páholyok. Különböző rítusú páholyok vannak, különböző rendfokozati számmal. Például a skót rítusú páholyokban 33 rendfokozat van. Ez a legelterjedtebb. A páholy tagjává csak az válhat akit méltónak tartanak erre a páholy tagjai, valamint aki átesett a beavatási szertartáson és egy eskütételen.

Az USA alapító atyái közül is többen lelkes tagjai voltak szabadkőműves páholyoknak, például Benjamin Franklink és George Washington is. Egyesek szerint a bostoni teadélután néven elhíresült esemény is az egyik szabadkőműves páholy tagjainak köszönhető. Az viszont tény, hogy 1934-ben Henry Wallace képviselő benyújtott egy javaslatot Roosevelt elnökhöz, hogy az amerikai egy dollárosra kerüljön rá egy szabadkőműves szimbólum. Az elnök elfogadta a javaslatot és azóta az amerikai egydollároson ott díszeleg a piramis, a tetején a mindent látó szemmel.

A szabadkőművességben nagyon fontosak a szimbólumok. Ahova csak tehetik szimbólumokat tesznek, sokszor épületekre is, de az is előfordult már, hogy egész városrészeket úgy építettek meg, hogy például fentről nézve az utcák elhelyezkedése valamilyen szimbolikus formát rajzolt ki. Legelterjedtebb jelképük a szögmérő és a körző közé zárt "G" betű. Egyes állítások szerint a szögmérő az erényt jelenti, a körző pedig az ember maga köré rajzolt körét, vagyis azt, hogy milyen tág teret enged magának és, hogy mennyire szélesíti ki a saját személyiségét. A "G" betű pedig van aki szerint a geometriát jelöli, mint az építészek egyik fő tudományát, van aki szerint pedig istent (angol: God). Egy másik gyakran használt jelképük a befejezetlen piramis a tetején a mindent látó szemmel. Mindkét szimbólum az óegyiptomi mitológiára vezethető vissza. A mindent látó szem még az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának tetején is szerepel.

Egyik ikonikus épületük a washingtoni Skót Rítus páholy nagytemploma. Rengeteg szimbólum, és jelképes utalás található ennél az épületnél. A házszáma 1733, pedig a sorban nem ez a szám következne az utcában. 33 oszlop veszi körbe, amelyek egyenként 33 láb magasak. Ami valószínűleg a skót rítusú páholyok 33 rendfokozatára utal. De miért pont 33? Nos, többen azzal magyarázzák, hogy ez egy bibliai szám, mivel Jézust 33 éves korában feszítették keresztre, Mózes első könyvében Isten neve 33-szor szerepel, és mivel Jézus 33 csodát tett. Ami persze nem igaz, mert nem tudjuk, hogy Jézus hány csodát tett, mivel nem az összesről számol be az Evangélium. János evangéliuma 21:25 

“De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.”

 Erre persze felvetődhet a kérdés, hogy talán nem véletlen van pont 33 csoda lejegyezve. Tény, hogy vannak bibliai számok, de a számok jelentőségének felnagyítása inkább a számmisztikára jellemző és nem a bibliai világképre. A számmisztika pedig nem a biblia alapján áll, hanem az újpithagoraszi filozófusok fejlesztették ki.

 Király Dániel

Posted on June 2, 2015 .

Így tanulnak mások

Sokan gondolják úgy, hogy Magyarországon az oktatás és iskolarendszer gyakorlatiatlan, nem készít fel az életre, rengeteg olyan dolgot kell megtanulnunk, amire soha nem lesz szükségünk. A világ többi országában bezzeg csak tízkor kezdődik a tanítás, nem kapnak házit, mindenkinek saját Ipadet ad az iskolája… Ilyen beszélgetésekkor kiderül, hogy mindenkinek százával tanulnak külföldön az ismerősei és mindenki jobban tudja, hogy kint milyen jó az oktatás. Ezeknek a sztereotípiáknak jártunk utána és 8 országból kérdeztünk meg diákokat/tanárokat, hogy kiderüljön, mennyi igaz ezekből a hírekből, és melyik részük csupán az „urbán legenda”…

Janie Jellings (Eastbourne, East Sussex, Angila)
Angliában kicsit más az oktatás szerkezete. A diákok 16 évesen egy bizonyos „kis érettségit” tesznek, aztán elhagyják a gimnáziumot. Innen a „college”-ba mennek (gimnázium – főiskola közötti szint), ahol többféle tudományágat vagy szakirányt választhatnak, azaz szakmát is tanulhatnak, vagy előkészülhetnek az egyetemre. Az osztályokat a diákok képességei alapján osztják be, egy osztályba körülbelül 30 diák jár. Kötelező gimnáziumi tárgyak a matematika, angol, természettudományok és az informatika. Ezekhez társul még a PSHE (személyes, szociális és egészségügyi oktatás), valamint az etika és a testnevelés. A “Student Voice” (=a diákok hangja) program, valamint az Iskolatanács keretében a diákok kifejezhetik véleményüket. Évente több külföldi utat szerveznek, és mindig megrendezik a karrier-vásárt, amikor helyi cégek képviselőit hívják meg az iskolába, hogy elmeséljék siker sztorijaikat. Telefont ugyan nem lehet használni, de egyes órákon a diákok számára iPad-et biztosítanak, más órákon kamerát használnak a gyerekek. A tanítás csak 8.30-kor kezdődik és délután 3-ig tart.

Ana és Katarina (Zágráb, Horvátország)
A sima gimnáziumokban elég sok, 18 kötelező tárgy van, pluszban még választaniuk kell az etika és hittan között, meg egy idegen nyelvet. A diákok szerint csak száraz és unalmas lexikális tudást kapnak. A középiskola végén jelentkezhetnek főiskolára/egyetemre, csak ekkor dönthetik el, mivel szeretnének majd foglalkozni. Nem igazán sportolnak, nem könnyű az egész napos suli után még valami más tevékenységet is végezni, mert így nemigen marad idő a tanulásra. Karitatív tevékenységet viszont gyakran végeznek. Tavaly például pénzt gyűjtöttek árva gyerekeknek. Az egész osztály sütiket sütött, majd eladták, és az összegyűlt pénzt eladományozták. Náluk a tanároknak vannak tabletjeik, mivel abban tárolják a jegyeiket (ők már bevezették a nálunk is tervezett elektronikus naplókat). Mobilt és mp3 lejátszót bevihetnek az iskolába, de a szabály szerint kikapcsolva kellene őket tartaniuk. A diákok persze folyamatosan használják őket, de, ha ezt egy tanár észreveszi, akkor el kell vennie és csak a szülőnek adhatja oda.

Kaitlyn (Toronto, Ontario, Kanada)
Kanadában is, hozzánk hasonlóan, tagozatok vannak, tehát érdeklődésük alapján sorolják osztályokba a diákokat. Érettségihez, továbbtanuláshoz a kötelező és választható tárgyakból krediteket kell gyűjteniük. Nagyon sportos nemzet, sok fiú focizik, rögbizik vagy kosarazik. A lányok is ugyanezekre jelentkezhetnek, de lehetőségük van még a szurkolólányok csapatába táncolni. Kaitlyn iskolája nagy hangsúlyt fektet a kreativitásra, az egyéni képességekre és az egyenlő esélyekre. A tanárok sokkal inkább a diákokra, mint személyekre figyelnek, és nem annyira az érdemjegyekre. Nem túl nehéz náluk jó jegyeket szerezni, mert mindenkit a tudásszintje szerinti osztályba sorolnak be. Vannak speciális osztályok a mentális nehézségekkel küzdő diákok számára, és a többi diák önkéntes munka keretében segíthet nekik a tanulásban. A bevándorlók gyermekei számára is külön osztályokat hoztak létre. Minden tanév elején iskolai választásokat tartanak, ahol megválasztják a diák elnököt és a diák titkárt. A megválasztott elnök és titkár dönthet a diákbálról, az iskolai tematikus napokról. A torontói iskolákban általános gyakorlat, hogy a diákok közösségi munkákat és adomány-gyűjtő tevékenységeket végeznek, amiket többnyire az iskolák, illetve az iskolai klubok szerveznek. Vannak tanárok, akik kikapcsoltatják velük a mobiljainkat, de a többség csak azt kéri, hogy ne használják őket óra alatt. Laptopot használhatnak, netbook-ot az iskola könyvtárából is bérelhetnek.

Magda és Kuba (Varsó, Lengyelország)
Náluk kevesebb kötelező tantárgy van: a lengyel, matek, angol, testnevelés és egy második, modern idegen nyelv. Ezen kívül választhatnak két természettudományos vagy művészeti tárgyat, ami érdekeli őket, és amit bővebben szeretnének tanulni. Sok tanár kreatívan igyekszik megközelíteni az oktatást és gondolkozásra serkenti a diákokat, mások csupán száraz tananyagot adnak le. Náluk a legnépszerűbb délutáni tevékenységek a tenisz, a harcművészet, az idegennyelv tanulás és más speciális órák, amik segítenek felkészülni az érettségire. Az “Idősebbek a fiatalabbakért” találkozókon diplomás fiatalokkal beszélgethetnek, ahogy hozzánk is minden évben jönnek volt Bornemiszások a különböző egyetemekről. Magda iskolája részt vesz az ENSZ Modell Diákegyesület és az Európai Ifjúsági Parlament munkájában, és vannak diákcsere-programjaik is Németországgal és Spanyolországgal. Iskolájuk elég liberális az elektronikus kütyüket tekintve. Vannak diákok, akik a laptopjukba jegyzetelnek, vagy azon mutatnak be prezentációt. Az osztályokban uralkodó viszonyok náluk inkább az egyetemi előadókra emlékeztetnek.

Maya Torres (Juchitan de Zaragoza, Oaxaca állam, Mexikó)
Mexikóban az iskoláztatás eltérő a különböző társadalmi rétegek számára. Két típusú iskola létezik, az állami és a magániskolák. Az állami iskolák ingyenesek, az ország 80%-a ide jár. A magániskolákban a tanárok felkészültebbek, a tanulók kapnak művészeti oktatást, táncórákra járhatnak, számítógépes ismereteket és angolt tanulhatnak, azaz olyan tantárgyakat, amiket az állami iskolák nem oktatnak. A magániskolákban a szülőket is beavatják a képzésbe, és figyelembe veszik a véleményüket. A mexikói oktatás az ismeretátadásra fókuszál, és nemigen segíti, illetve fejleszti a fiatalok képességeit/tehetségét. Ez csak egyes magániskolákban jellemző, akárcsak az olyan lehetőségek, hogy a diákok külön fizethetnek azért, hogy szakemberekkel találkozhassanak, vagy tanulmányutakon vehessenek részt. Sajnos nem minden diáknak van lehetősége erre, csak akik meg tudják ezt fizetni. Mexikóban az oktatás színvonala az egyén pénztárcájától függ. A tehetős iskolákban a gyerekek már kicsi koruktól idegen nyelveket tanulhatnak, különböző speciális órákra járhatnak, ahol a tanuló erősségeire koncentrálnak. A középiskola első része 3 évig tart, ami két hónapos periódusokra (bimeszterre) van bontva. Minden ilyen két hónapos periódus 12 tantárgyból áll. Mindegyik tantárgynak külön tanára van, és a termekben 40 diák van. Nincsenek külön osztályok, mint nálunk, csak évfolyamok.

Ha Tran (Vietnam)
Vietnamban az utóbbi két évtizedben hatalmas gazdasági növekedés volt, viszont az általános műveltség és iskolázottság korántsem volt világszínvonalú. Ezért dolgoztak ki egy új oktatáspolitikát és iskolarendszert, elég hasonlót a magyarhoz. Ugyanúgy 12 évig járnak iskolába, és nagyjából ugyanazokat a tantárgyakat tanulják. Már általános iskolában tanulják az összes alaptantárgyat. Amikor gimnáziumba mennek, felvételit kell írniuk a kedvenc tantárgyaikból, ezeket a diákok maguk választják ki, tehát ha valaki a reál tantárgyakat szereti, akkor matekból, fizikából, kémiából felvételizik, ha a humánokat, akkor töriből és irodalomból. Amelyik tantárgyakat választja, azokat fogja legtöbbet tanulni, emellett a többi tantárgyat is tanulja, de sokkal kevesebb óraszámban. Az időbeosztásuk is kicsit más, általános iskolában napi 7-8 órájuk van, gimnáziumban csak 5-6. Viszont ugyanennyi, azaz 5-6 óra házi feladatot kapnak!! Nem is otthon tanulnak, hanem órák után estig egy tanár házánál (ez plusz költségekkel jár) vagy tanulócsoportban.

Niki (Németország)
Kiderült, hogy a németországi iskolák sem különböznek annyira a mieinktől. Általában 8-tól 14-ig vannak óráik, naponta 6 óra, de csak minden MÁSODIK óra után van pár perc szünetük. Mindenki ugyanazokat a tantárgyakat, ugyanolyan óraszámban tanulja. Nincsenek emelt csoportok, vagy tagozatok (de ez iskolafüggő). A főbb tantárgyakból évente hat kötelező vizsga van, a többiből (mint vallás/hittan vagy biológia) csak kettő. Tanulnak „teológiát” (hittan), ami a különböző hitvallások miatt nagyon sokféle. Ezeket is a rendes tanáraik tartják, mint a többi tantárgyat (nem papok vagy lelkészek). Nagyon sokat dolgoztatják őket csapatokban a tanárok, ez afféle „irányelv”. Az ugye egy elterjedt „tény”, hogy a németek sok karitatív tevékenységet/közmunkát végeznek, Niki egyet sem ismer, aki valaha ilyesmit is csinált volna… Az iskolában, csakúgy, mint nálunk, a telefonokat, elektronikus eszközöket ki kell kapcsolni, szünetekben sem lehet használni. Régen mindenki fenn volt a Facebookon, ma már a WhatsApp sokkal népszerűbb.

Tristan, Cassandra (Charlevoix, Michigan állam, USA)
Náluk az évfolyam egyetlen osztályt alkot, ez körülbelül 70 főt jelent. Ő választják a tárgyainkat, amikért krediteket kapnak (hasonlóan Kanadához). Ezekből bizonyos mennyiséget össze kell gyűjteniük az érettségiig. Nagyon érdekes tárgyaik vannak, lehet választani Iskolai Évkönyv-készítést is például. Naponta csak 6 órájuk van, és az adott szemeszteren belül minden nap ugyanazt a 6 tárgyat tanulják, úgyhogy csak ezekre kell koncentrálniuk.

A diákoknak ezenkívül lehetőségük van különféle művészeti, zenei és egyéb olyan tehetségen alapuló tárgyakat tanulni, ahol kibontakoztathatják az adottságaikat. Karitatív tevékenységet egy nagy diákszervezet, a National Honors Society (Nemzeti Tisztelet Egyesület), szervez, ebben mindig részt szoktak venni. Csak órán kell eltenni a telefonjukat, szünetekben szabadon használhatják. Órákon jegyzetelhetnek iPad-be, mi taz iskolától kapnak.


(Pogácsás Vera, Varga Dominika)

Posted on April 3, 2015 and filed under 201404.

Vallásos divat

Az emberi kultúra fejlődése elválaszthatatlan a jelek és jelképek használatától. A mai divat telis-tele van közkedvelt szimbólumokkal, amelyek jelentéstartalmát korántsem ismerjük igazán. A pólón levő halálfej egyértelmű üzenetet hordoz, na de mi a helyzet a háromszögekkel meg a szarvassal? Ezek vajon csak a design részei?

Posted on April 3, 2015 .

Normandiai beszámoló

    Amikor két évvel ezelőtt az iskola szervezésében ellátogattunk Normandiába, szintén a partraszállás évfordulójára terveztük az utat. Busszal mentünk keresztül Európán, ami már magában nagy élmény volt. A hosszú utat kihasználtuk arra, hogy olyan filmeket nézzünk meg, amelyekkel rá tudunk hangolódni az úti céljainkra. Bár a ráhangolódást már elkezdte a csoport az út előtt azzal, hogy a Grüll Tibor által szervezett előadásokat végighallgatták az út előtt, valamint a résztvevőknek egyes témákból előre kellett készülniük is, hogy majd a helyszíneken előadják a többieknek. A buszon megnéztünk több dokumentumfilmet és a témához kapcsolódó mozifilmet is, így az Elit alakulat című világhírű sorozatot. Ezen kívül a kísérőtanáraink is tartottak izgalmas előadásokat azokról a helyszínekről, ahol éppen jártunk. De természetesen nem maradt el a közös ima és bibliaolvasás sem. Hogy pedig ne legyen túl megterhelő a folyamatos buszozás, útba ejtettünk pár érdekes helyszínt, többek között Valmyt, Verdunt, Azincourt-t és Waterloo-t. Megérkezni a partraszállás helyszínére pedig életre szóló élmény. Normandia egyike azon helyszíneknek a világon, ahol kulcsfontosságú események zajlottak le a történelemben. Egyike azoknak a helyeknek, amiket látni kell! Elképesztő érzés saját szemünkkel látni azt a helyet, ahol emberek ezrei harcoltak azért, hogy megtörjön a náci uralom Európában, s ha nagy áldozatok árán is, de sikerült partra szállniuk. Több filmben próbáltak emléket állítani ennek a monumentális történelmi hőstettnek, de amikor az ember ott van, akkor szinte a szeme előtt játszódik le a történelem. Meglátogattuk Omaha Beachet, ahol a legnagyobb harcok zajlottak, és ahol a legtöbben adták életüket a partraszállás során Európáért, annak ellenére, hogy a többségüknek semmi köze nem volt Európához, hiszen a tengerentúlról érkeztek. Láthattuk azt a partszakaszt, ahol annak idején minden egyes lépés egy újabb életveszély volt, ahol minden centire jutott valamilyen akadály. Egyes szögesdrótmaradványokat még ma is lehet látni, ezen kívül láthatóak a hadihajók lövedékeinek nyomai a parton, a hatalmas kráterek mind a mai napig megvannak, csakúgy, mint a németek lövegei és bunkermaradványai. Az egész helyszín monumentális, és maga a légkör is leírhatatlan. Felejthetetlen élmény látni az elesett katonák sírjait, amelyeket a világ nagy része képernyőn, fotókon látott ugyan, élőben azonban teljesen más. Nem beszélve arról, hogy az évfordulóra eljönnek a még életben lévő idős veterán katonák, így még szemtanúkkal is találkozhat az ember, ahogy nekünk két évvel ezelőtt nagy örömünkre meg is adatott: egy volt amerikai katonával beszélgethettünk röviden, aki 1944 júniusában Normandiában teljesített szolgálatot.

     2014-ben lesz a partraszállás 70. évfordulója, így azok, akik most látogatnak oda, még nagyobb eséllyel találkozhatnak túlélőkkel, egy ilyen évfordulóra talán még több idős szemtanú jön el. A helyszínt azért is érdemes meglátogatni, mert az emlékhelyek és a történteket bemutató kiállítások rendkívül színesek és érdekesek. A partszakaszokhoz közeli Caen városában egy professzionálisan kiépített múzeum mutatja be a partraszállás történetét előzményeivel és a lezárásával együtt. Olyan tárgyakat láthat itt az ember, amiket valószínűleg sehol máshol. Például ki van állítva egy olyan esküvői ruha, amit egy ejtőernyős katona menyasszonya viselt az esküvőjükön: a ruhát abból az ejtőernyőből varrták, amellyel a vőlegény földet ért.

     Még napokkal később is a hatása alatt voltunk a látogatás élményeinek. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer látogasson el Normandiába valamilyen módon, a csoportos utat pedig mindenképp ajánlom.

 

történelmi összefoglaló:

944. június 6-án a szövetségesek amerikai, brit és kanadai egységei útnak indultak Angliából, hogy a La Manche csatornán keresztül több tízezer katonát juttassanak el Franciaországba. A céljuk nem kevesebb volt, mint Európa megmentése a nácik kezéből és felszabadítása a fasizmus borzalmainak árnyékából. Bár az időjárás igen borús volt, az idő sürgetett. Dwight D. Eisenhower tábornok személyesen üdvözölte a katonák egy részét. Beszédét nyomtatásban is szétosztották. „Küldetésük nem könnyű, az ellenség jól képzett, jól felszerelt és háborút viselt. De fordult a kocka. Semmi kétségem az Önök bátorságában, elkötelezettségében és harci képességében. Nem elégedünk meg mással, mint a teljes győzelemmel. Sok szerencsét, a Mindenható Isten gazdag áldása legyen ezen a nagy és nemes vállalkozáson” – mondta Eisenhower a katonáknak. A „nem könnyű feladat” a katonáknak nem mást jelentett, mint partra szállni az esős, szeles időben a normandiai tengerparton úgy, hogy közben a németek szemből folyamatosan és könyörtelenül tüzelnek. A szövetségesek öt partszakaszon kívántak partra szállni több mint százezer emberrel, a katonáknak azonban már a partra jutásért is véres harcot kellett vívniuk, hiszen a szemben álló németek célja az volt, hogy visszaverjék őket még a parton. Mikor a partra szállító hajók rámpái lecsapódtak, a katonák rögtön kereszttűzbe kerültek. A németek a sziklafalak tetejéről, az előre kiépített lőállásokból lőtték a szövetségeseket. Bár a náci hadvezetés készült már egy esetleges európai invázióra, de a hírszerzésük a félrevezető hadműveletek miatt tévesen, Calais közelében várta a partraszállást. Mivel a normandiai invázió lehetetlennek tűnt, nem számítottak arra, hogy itt kell majd szembeszállniuk a szövetségesekkel. Így azoknak 1944. június 6-a, az úgynevezett D-day, vagyis az „Ítélet napja” alatt, amelyet a történelem egyik legnagyobb katonai akciójának tartanak, körülbelül 150 ezer katonát, valamint rengeteg harci járművet és tankot sikerült francia földre tenniük. A sikernek azonban súlyos ára volt. Egyedül az Omaha Beach partszakaszon, ahol a legnagyobb volt az ellenállás, a németek háromezer amerikai katonát lőttek le. Június 6-a alatt összesen tízezer ember halt vagy sebesült meg a partra szállók közül. Azoknak pedig, akik sikeresen partot értek, még további harcokra kellett számítaniuk a szárazföldön a franciaországi területek megszerzéséért. Kitartó harcuk vezette a szövetségeseket a nácikkal szembeni győzelemhez, a leigázott Európa felszabadításához.


Posted on April 3, 2015 and filed under 201404.

Amikor a jövőnk a tét

 

Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével beszélgettünk, akit többek között a keresztény fiatalok jövőjéről, sorsáról kérdeztünk

Hogyan készüljenek fel a keresztény iskolába járó diákok a világi környezetben való helytállásra?

    A világ és az egyház közötti ellentét, konfliktus több mint kétezer éves múltra tekint vissza. Ennek fő oka Jézus Krisztus személyének a megítélése, elutasítása, illetve elfogadása. Mi azért vagyunk keresztények, mert Jézus Krisztust elfogadjuk Isten Fiának és a Felkentnek, és meg vagyunk győződve arról, hogy az Atyához, Istenhez vezető út kizárólag a Názáretin keresztül elérhető. Ő az a személy, aki az emberek problémáira, legalapvetőbb egzisztenciális gondjaira megadja a választ. A világ felfogása ezzel ellentétes, hiányzik belőle Jézus, és mivelhogy Ő zsidó és törvényt betöltő ember, ezért a személyéhez kapcsolódik egy erkölcsi-szellemi világnézet. Mi mint keresztények ezt a világnézetet és világértelmezést elfogadjuk, követjük. Ebből az ellentmondásból származik az a nagy ellentét, amit egyelőre nem lehet feloldani. Ezt majd csak az Úr visszajövetele tudja megtenni, amit az ítélet által fog megvalósítani: jutalom és büntetés által. Ezért fontos figyelni a keresztényeknek arra, hogy mi a járható út a világgal való kapcsolattartásban, illetve a világban való forgolódásban. 

Az Ószövetség ideje alatt is megvolt már ez a probléma Izrael és a szomszédos nemzetek között. Isten Izraelt törvényben kötelezte arra, hogy ne asszimilálódjanak. Ennek ellenére Izrael az Ószövetség ideje alatt mégis megbukott, mert nem tudta vállalni a különállást. És mi az oka annak, hogy nem tudta vállalni? Az egyik leglényegesebb az istenismeret hiánya, vagy annak felszínessége. Tehát a legfontosabb az istenismeret. Utána az erkölcsi normák betartása következik, hogy legyen az emberben erkölcsi – úgymond – tőke, érték, és legyen ebből fakadóan erkölcsi ellenállás is az olyan felfogásokkal szemben, amik ellentétesek a mi erkölcsi felfogásunkkal. Izrael fiai így egészében véve ezt nem tartották meg, mégis mindig akadtak, akik sikeresek lettek –például a szent próféták, papok, királyok között is sokan –, de összességében nem tekinthetőek sikeresnek, ezért szakadt szét az ószövetségi Izrael két állammá. Először Izrael, utána pedig Júdea omlott össze. 

Azt gondolom, hogy a kereszténység és a keresztény fiatalok számára is ugyanez a kihívás, és ezt egy nagyon erőteljes keresztényi, Krisztuson alapuló neveléssel, tanítással, és természetesen nagyon sok istentapasztalattal, karizmatikus megtapasztalásokkal – amelyek nem meddőek, hanem istenismeretet hoznak létre a fiatalokban –, valamint egy letisztult értékrend elsajátításával lehet megoldani. Mert ezen alapul az életmód. Tudjuk, hogy a világnézet tartalmazza a valóságfogalmakat, viszont ahhoz, hogy az én világnézetem ne homályosodjon el és ne keveredjen ellenkező felfogásokkal, értelmezésekkel, nekem erős, világos, tiszta valóságfogalmakkal kell rendelkeznem. Ezért szükséges egy kereszténynek megérteni, hogy sokat kell tanulni. A szellem és az értelem kell, hogy vezesse a keresztényeket. Az a tapasztalatom, hogy azok a keresztények, akiket a szellem és az értelem vezet, a mai világban az erkölcsiségre és az erkölcsi helytállásra, attitűdre, valamint a szellemi erő képviseletére is alkalmasak és ezen a területen sokkal sikeresebbek, mint azok a hívők, akik kényelemszeretetből vagy más okból nem újítják meg az elméjüket, értelmüket. Megelégszenek azzal, hogy csak hívők, de nem sajátítják el a bibliai értékrendet, világnézetet. Természetesen ezzel párhuzamosan mindig is egyenesíteni kell az embernek az életpályáját, hogy az életvezetése, életmódja, gondolkozásmódja, beszéde és cselekedetei teljes mértékben megfeleljenek az Isten igazságának. Azt mondja János a fiataloknak, hogy „mivel megtartottátok Isten Igéjét, ezért erősek vagytok, és legyőztétek a gonoszt”. Tehát a gonoszt legyőzni egyikünk sem képes, csak akkor, hogyha beköltözik az Úr a szívünkbe, és tele vagyunk a Szent Lélek erejével. A Szent Lélek ereje pedig az Istennek a kijelentése, rhémája.

Mit javasol azoknak, akik szeretnének a Szent Pálra járni, akik tényleg a Szent Szellemtől érzik a vezetést, hogy menjenek, de a jövőbeli egzisztenciájuk miatt aggódnak?

Hát erre nem könnyű válaszolni… Legszívesebben azt mondanám, hogy mindenki vizsgálja meg a szellemében, mi Isten hívása, mire van hite, és úgy döntsön. A Szent Pál Akadémia elvégzése után is lehet jelentkezni jogra, meg más egyetemekre, sokan ezt megtették, és azt látom, hogy semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek. A jövőben már nagyon nagy szerepet fog játszani a teológiai tudás is. Látjuk, hogy milyen változás állt be az oktatási rendszerben, és évről évre nő a teológiai tudás szintje Magyarországon a fiatalok körében is, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy a Hit Gyülekezetéhez tartozó fiatalok és a bornemiszások, meg más iskolákba járó ifjaink a teológia területén vitapartnerek tudjanak lenni akár katolikusokkal, reformátusokkal, evangélikusokkal szemben is. Tehát olyan magas ismeretük legyen a teológiáról, Bibliáról, Istenről, az ember több évezredes történelmi és üdvtörténeti pályafutásáról, hogy az emberiség legalapvetőbb és legneuralgikusabb kérdéseihez ne csak értelmesen tudjanak hozzászólni, hanem bizonyos problémák megoldására legyen látásuk is. Ha egy ilyen teológiai tudás, egyetemi diploma és magas fokú képzettség szerencsésen társul egy tehetséges fiatal személyiségben, akkor meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sikeres felnőtté tud válni akár az egyházban, akár azon kívül is. 

Azt elismerem, hogy nagy a zavar Magyarországon, mert nagyon nehéz a fiataloknak ma olyan munkát találni, amivel fenn tudnák magukat tartani a tanulmányok folytatása közben. Ezen mi is gondolkodunk, ez a Szent Pál Akadémián is téma a tanárok között, az iskola vezetésében, meg a gyülekezetben is. Keressük a megoldásokat, mert ez valóban fontos kérdés, és nagyon sok függ ettől a jövőben, sőt a Hit Gyülekezete jövőjének alakulását is befolyásolhatja. 

Viszont annak nem örülök, hogy vannak, akik szeretnének teológiát tanulni, de előbb inkább elmennek jogra, gazdasági egyetemekre, majd idővel belefáradnak az oktatásba, közben elmegy a kedvük a teológiától is, és elkapja őket a szakma belső vonzóereje. Azt gondolom, fontos lenne, hogy nagyon jó képességű fiatalok is elvégezzék a Szent Pál Akadémiát, ne csak olyanok, akik nem tudnak más főiskolára jelentkezni.

Egy másik hasonló jellegű kérdés: Ön szerint mi a helyes egyensúly az egzisztenciateremtés és a gyülekezetbe járás között?

Hát, erre vonatkozik az, hogy „adjátok meg Istennek, ami Istené”. Az ember legfontosabb feladata az Istennel szembeni adósságának a törlesztése, tehát az embernek meg kell adnia Istennek az idejéből, az energiájából, ami jár. Ez az adósságtörlesztés az Isten dicsérete, imádása, tisztelete, az ő beszédének hallgatása, követése. Mindegyikünk adósa Istennek, és aki ezt a szempontot nem az első helyre teszi, még nagyobb adósságba keveredik, különösen abban az esetben, hogyha ráadásul tudja, hogy mit kellene cselekednie. Azok az emberek, akik ezt az egyensúlyt eltévesztik, előbb-utóbb komoly bajba kerülnek. Közép- és hosszú távon mindig látható, hogy az általuk kialakított rendszerben alapvető zavarok állnak be. Az én tapasztalatom szerint általában a munkában sikeresek maradnak (feltételezzük a legjobbat!), inkább a magánéletben szokott ez megmutatkozni: sikertelen a házasságuk, elválnak, belekeverednek olyan dolgokba, amikbe nem kellene. Tehát Isten megfogja őket ezekben a dolgokban, és ahogy mondja az Ige, „a visszáshoz visszás”. Ez egy visszás magatartás Istenhez. Az ilyen fiatalokra pontosan az vonatkozik, amit a Példabeszédek is mond, hogy kész az asztal, meg van terítve eledellel, itallal, és várják az elhívottakat, de ők azt felelik, nem érnek rá, mert ökörfogatot vettek, ki kell próbálni, megházasodtak stb. És mi lesz ennek az eredménye? Az Úrtól ezek a fiatalok el fognak szakadni, mert az Úr megveti őket. Aki megveti Istent, azt Isten is megveti. Aki megveti Isten Igéjét, azt megveti Isten. Saul ezért vesztette el a királyságát. Pedig Isten elhívta, felkente, tehetsége volt erre a feladatra, mégis megbukott, mert megvetette Isten Igéjét. Aki nem Istent teszi az első helyre, és nem az istentisztelet és a dicséret fontos számára, sőt, nem is az Isten népe, hanem a munkahelye, az anyagi megélhetése, azt Isten belevezeti olyan csapdába, amiből meg akarja tanítani neki, hogy nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. Hogy mit ér az, ha az ember az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt szenved. Hiába dolgoznak egész nap, hogyha az Úr nem építi a házukat. Tehát az ilyen ember elér eredményeket, de az a tapasztalat, hogyha eléri, nem élvezi. Ha élvezi, akkor is be vannak iktatva a sorsába olyan fájdalmak, olyan tövisek, amikről egyértelműen látható, hogy rendellenességek.

Hogyan lehet a fiatalokat beállítani abba a szolgálatba, amit Önök elkezdtek, amit a Hit Gyülekezete elkezdett itt Magyarországon?

Ez pontosan a tanítványsági viszonnyal áll összefüggésben. Régen a tanítványság azt jelentette, hogy a fiatalok állandóan mentek és rajzottak azok körül, akiktől instrukciókat, ismereteket, nevelést, tanítást akartak kapni. Tehát nem a mesternek kell a fiatalok után menni, hanem a fiataloknak kell körülvenni a mestert. Ha elmész Jeruzsálembe, ezt megfigyelheted a falnál. Amikor megy egy nevezetes, befolyásos rabbi, akkor ötven-száz, vagy annál több fiatal kering körülötte, mint a kiscsirkék a kotlós tyúk körül. Tehát ez a magatartás az első. Ez az oka annak, hogy Isten mindig támaszt Izraelben szellemi vezetőket. Az új generációkban mindig kitűnnek nagyok, mert sok olyan, jó képességű izraeli fiatal van, aki számára Isten nagyon fontos, és elengedhetetlennek tartja, hogy szellemi vezetője legyen már fiatalkorában, és ugyanakkor megfigyelhető, hogy a szakmájukban ezek a fiatalok nemcsak, hogy jó, hanem kifejezetten elképesztő eredményeket tudnak elérni mind a tudomány terén, mind pedig más területen is. Látni ezt a folyamatot – ugye Izrael egy fiatal állam, néhány évtizedes múltja van annak, amiről beszélek –, hogy a tudományos életben, a csúcstechnológiákban vezető hatalommá váltak, és ezt a fiatalok csinálták. De én ott azt figyeltem meg, hogy nagyon harmonikusan illeszkednek az új generációhoz tartozó személyek a régiekhez. Nincsenek törésvonalak. Tehát ez az egyik, amit ajánlanék. 

A másik pedig, hogy részt kell venni mint aktivista a különböző szolgálatokban. Nem gondolnám, hogy Sámuel egyből szellemi emberként kezdte a pályafutását, hanem ott feküdt a ládánál, szerintem vizet kellett neki vinnie, ezt-azt, amazt stb. Vagy Elizeusról is azt írják, hogy Illés kezére öntötte a vizet, vagyis a vízhordója volt. Aztán végül megörökölte azt a kenetet, rászállt, ami Illésen volt. Tehát ez így működik, egy szoros, személyes kapcsolaton keresztül lehet bejutni. Ezt nem tudja az ember elérni csak azzal, hogy eljön a Szent Pál Akadémiára és elvégzi a teológiát, meg a bibliaiskolát. Ezek nagyon fontos dolgok, a bibliaiskola elvégzése, a Szent Pál Akadémia, de a kulcsdolog a személyes kapcsolatban való fejlődés és növekedés. Ezért azt tanácsolom, hogy a jó nevű, jó példát mutató, idős szolgálótestvérek körül kell csoportosulni. Mindenki csak olyan szintre tudja fölemelni a másikat, amilyen szinten van. Ha te csak a saját kortársaiddal tudsz barátkozni, akkor tulajdonképpen determinálod magadat, nem tudsz fejlődni. Nézd meg, a művészetben, tudományban, szellemi életben mindig kerestek a tehetséges emberek egy kiforrott, híres mestert, hogy megtanulják a mesterségnek azon fogásait, amiket könyvből nem lehet elsajátítani. És hogyan kezdték el sokszor a festők? Másoltak. Ez a nyitja a dolognak, és ez működik. Ez működött a görögöknél, tulajdonképpen az akadémiák a görög kultúrában erre az elvre épültek. De ilyen volt a rabbi iskola is, és Jézussal is így volt: mentek utána az emberek, követték. A tanítványság egyik előfeltétele és fő jellemzője a követés. Követem a mintát, elkezdek fejlődni, növekedni, és egyszer csak a megfelelő időpontban, meglesz a saját utam. Tanítványnak kell lenni!

Köszönöm ezeket az építő válaszokat, rengeteg mindent most majd át kell értékelnünk magunkban.

Igen, el kell mondanom, egyszerűen nincsenek a fiatalok tisztában azzal tinédzserkorban, hogy milyen különbségek vannak a világnézetek között, és mi a funkciójuk az ember életpályáján. Régen egy egzisztencialista filozófus azt mondta, hogy az emberek először élnek, és csak több csapás után döbbennek rá, hogy szükségük van vezetőre. Én pedig azt mondanám, hogy jobb először egy vezető, mert legjobb a problémákat, rossz döntéseket megelőzni. Éppen ezért a legősibb nevelési szisztéma az, hogy a fiatalok, amit nem értenek, azt sem utasítják el, hanem hallgatják a szellemi vezetőiket, ahogy Salamon mondja, ott ülnek a mesterek lábai előtt, és hallgatják őket. A zsidó fiatalok is így tudnak erőt nyerni. Tehát azt, hogy én más vagyok, különálló vagyok, nem szégyellni kell, hanem a körülményektől függetlenül kell építeni ennek a belső tartását, hogy legyen bennem egy olyan erő, amely ezt a különállást megtartja. És egy idő után aztán rádöbben az ember arra, hogy ez milyen gyönyörű, milyen jó dolog, hogy én nem olyan vagyok, mint mások. Ezzel járulok hozzá az egészhez – persze nem világi értelemben az egészhez –, és Istennek a szeretetét csak így lehet élvezni, ha az ember bátran vállalja azt, hogy ő más. 

Dániel és társai tinédzserként kerültek a babiloni király udvarába, ahol ugyanazt az ételt, italt rendelték számukra fogyasztásra a „főiskolán”, de Dániel visszautasította, hogy ezzel nem fogja magát megfertőzni. Az uralkodó képviselője viszont, mivel nem akart a király előtt megszégyenülni – mert tudta, hogy bajba kerül, ha csak zöldségeket, meg kóser ételeket esznek, és aztán rosszul néznek majd ki –, csinált egy próbát, és azt látta, hogy nem soványabbak lettek, hanem erősebbek. Dániel és társai sokszorosan jobb eredményeket értek el a vizsgán, mint az osztálytársaik, azután, hogy elvégezték a hároméves iskolát. Tehát bölcsességben, tudományban, mindenben felülhaladták a többieket. 

És miért áldotta meg őket Isten bölcsességgel, látással? Miért tárta föl Isten (Dániel előtt különösen) a világtörténelem titkát? Egyrészt azért, mert már fiatalemberként is tudott más lenni. Nem félt attól, hogyha ő az Istenhez való tartozását hangsúlyozza, ebben az identitását erősíti, és nem gyengíti, akkor őt baj éri. 

Tehát fiatalként tudnom kell azt, hogy én a világmindenség Ura mellett állok, ő meg mellettem. Ha én ragaszkodom hozzá, akkor ő is ragaszkodik hozzám. Minél jobban ragaszkodsz, annál jobban ragaszkodik hozzád és így leszel végül az Úré. Ilyenkor az Úr elkezd használni nagy feladatokra. 

Fontos tehát már fiatalkorban életműként látni az embernek a saját pályáját, hogy amíg középiskolába, vagy akár egyetemre járok, akkor az tulajdonképpen olyan, mint amikor valaki egy atlétikai versenyen a startvonalon áll, készül a versenyre, és edz. Ezek edzések, ezek nem valóságos életek még. Én is voltam ilyen helyzetben, persze azt gondoltam, hogy ez az élet, de hát ez nem élet. Az élet az embernek azon sorsa, amikor megcsinálja azt, amire megszületett, és fölismeri a létezésének az okát és az értelmét a tettében. Ez az egyik legfontosabb élménye az embernek a földi életben. Az iskolában az ember erre készül. Éppen ezért fontos a felkészülés, fontos, hogy a felkészülésben türelmes legyen az ember, ne tévelyegjen, ne herdálja el a képességeit, tehetségét, idejét, hanem azokra a célokra fektesse be, amik aztán később hasznot tudnak hozni a számára, és a társai fölé tudják őt emelni. A képzettség és a tehetség rendkívül fontos. Régebben a tehetség dominánsabb volt, mint a képzettség. Megváltozott a világ, ma a képzettség szinte fontosabb, mint a tehetség. A képzettségnek előnye van. Csak egy példát mondok: ha tehetséges lennél, mint az ország vezetője, de nem lenne képzettséged, nem lehetnél az ország vezetője. Ezelőtt hatvan-hetven évvel, ha volt valakinek tehetsége, könnyen politikai karriert tudott csinálni. Ez egyre nehezebb lesz. A képzettség és a tudás a jövőben nagyobb szerepet fog játszani, mint most.

Pedig már most is sokszor azt lehet tapasztalni, hogy jelentős a túlképzés és az emberekből teljesen kiölik a kreativitást.

Mert rossz a képzés is, meg mert nincsen meg az a globális világnézete az embernek, ahol az információkat, ismereteket tudja rangsorolni, és a megfelelő helyre tenni, ahová az való. Nagyon hálás lehet az ember azért, hogy Istent megismerte, és elsajátíthat egy bibliai világnézetet, egy erkölcsi képet, mert így megkapja azokat a kritériumokat, amik alapján a jó jó, a rossz rossz, és ilyen módon létrejönnek a lélekben, szellemben azok a tárolóhelyek, ahová a jó és a rossz ismerete kerül.

 
Posted on February 2, 2015 .

Diákfotók - Különös perspektívák

Bornemiszás diákok meghökkentő fotói. Ahogy még sosem láttuk.  

Ezt a képet Csürke Benjámin egy elsuhanó autóról és egy gyengén megvilágított aluljáróról készítette. 

Boxutca Ladjánszki Máté készítette ezt a fotót a Hungaroringen. Nézd meg a többi képét is, a http://mladjanszki.wix.com/photos oldalon! 

Kőszobrok Tar Eduárd fényképe a Halászbástyáról. Ki gondolta volna, hogy ilyen marcona férfiak őrzik? Nézz utána a többi fotóinak is a https://www.facebook.com/eddietar’ oldalon

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Diákfotó.

Száz éve született Robert Capa

Budapesten jött a világra, 1913. október 22-én, Friedmann Endre Ernő néven. A szülei asszimilált zsidók, és szabók voltak, két fiúk volt rajta kívül. Kisfiúként nagyon csintalannak, ugyanakkor rendkívül kitartónak és együttérzőnek tartották. A mások megértésére való törekvés egész életében jellemezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, majd külföldre költözött: megfordult Bécsben, Prágában, majd Berlinben is. Itt újságírást tanult egy főiskolán, de hamarosan abba kellett hagynia tanulmányait, zsidó származása miatt. Visszatért ugyan Budapestre, de az itt is növekvő antiszemitizmus miatt hamarosan Párizsba emigrált. 

A fotózás eleinte csupán hobbi volt számára. Magyar barátai korábban cápának becézték, így Párizsban felvette a Robert Capa nevet, amitől azt remélte, hozzásegíti majd néhány megrendeléshez – most már nem csupán újságíróként, hanem fotósként is. Nem kellett sokat várnia: egy magazin megbízásából hamarosan haditudósítóként vehetett részt 1936-ban a spanyol polgárháborúban. Ekkor készült el “A milicista halála” néven ismertté vált képe, amely világhírűvé tette. A kép megjelenése nagy vihart kavart az akkori sajtó körében. Sokan azt állították – és néhányan a mai napig állítják -, hogy a képet megrendezték. 

Két évvel később a kínai-japán háború eseményeit örökítette meg, a második világháború kitörését követően pedig, 1943-tól Észak-Afrikában, Szicíliában, Tunéziában és Normandiában tűnt fel fényképezőgépével - és zsebében egy-egy doboz cigarettával és cukorkával, melyekből gyakran megkínálta a társait -,  az utóbbi helyen az egyetlen fotósként. Mikor visszatért Angliába, és leadta a filmtekercseket, a laborban dolgozó asszisztens annyira szerette volna látni a képeket, hogy az előhívás után magasabb hőfokon próbálta megszárítani őket. Néhány képet kivéve – amik szintén károsodtak: elmosódottak lettek -, az összes megsemmisült. Végül a magazin publikálta a képeket, egy bosszantó aláírással: “kissé elmosódva”. Capa zokon vette ezt a magyarázatot, de később ezt a címet adta önéletrajzának. A néhány megmaradt, megrendítő kép ihlette a Ryan közlegény megmentése című film nyitójelenetét. 

1947-ben fotóügynökséget alapított, a következő évben pedig Magyarországra látogatott, hogy itt is megörökítse a háború nyomait. 

Később az izraeli harcokat fotózta, az állam megalakulása idején. 

Személyisége tökéletes újságíróvá és riporterré tette: energikus, kalandra szomjas és bátor volt, valamint kiváló mesélő, ezen kívül szívós, és kitartó, ha valahova el akart jutni. Párizsban magas szintre fejlesztette túlélőképességét, egy ideig csupán cukros vizen élt – később ennek a tűrőképességnek is hasznát vette. Jó kapcsolatteremtő képessége volt, és a fényképezés művészetéhez szükséges adottságokkal is rendelkezett. Úgy tudott jelen lenni a helyszíneken, hogy nem vált az események cselekvő szereplőjévé; csupán megfigyelt, és megörökített mindent, amit látott, és úgy érezte, fontos, hogy mások is lássák. Úgy érezte, ha az áldozatokat megmutatja másoknak, éreztetheti velük, hogy nincsenek egyedül, van, aki törődik a sorsukkal. Munkájához való hozzáállását több interjúban is így fogalmazta meg:  „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Ő pedig nem csupán fizikailag, érzelmileg is igyekezett ezt megvalósítani. 

1954-ben halt meg, május 25-én. Egy fotókiállítás megszervezése miatt volt Indokínában, illetve hogy a francia gyarmati harcokról tudósítson egy magazin számára, mikor egy taposóaknára lépett. 

Posted on January 16, 2015 and filed under Történelem, 201303, Horváth Bianka.

Mi történik gimi után?

 

Rajnai Rebeka :  Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ’Divat- és textiltervezés’ MA szak, Larinne blog szerkesztője
Először a Budapesti Kommunikációs Főiskola kézműves-öltözék szakára jártam, itt szereztem meg a BA diplomámat. Nagyon szerettem ezt a szakot, és csak ajánlani tudom. A MOME BA szakjaira rettentő nehéz bekerülni, főleg első próbálkozásra, így kerültem én is a BKF-re, amit egy csöppet sem bánok. Mint a legtöbb kislányt, már engem is gyerekkoromtól fogva érdekelt a divattervezés. Először nem tartottam magam elég tehetségesnek ahhoz, hogy egy ilyen iskolába jelentkezzek, de azért gondoltam, hogy megpróbálom, és sikerült.

A blogomat még 2009-ben indítottam, először csak hobbiból, hogy megosszam az emberekkel azt a sok szépséget, ami az utamba kerül, de most már sokkal tudatosabban írom. Azóta rengeteg szakmabeli emberrel megismerkedtem, illetve hívtak meg különböző bemutatóra és rendezvényre. Így kerültem be az Elle magazin egyik számába. Aki ezen, vagy hasonló művészeti területen szeretne dolgozni, annak nagyon fontos aktívan jelen lenni az interneten.


Petrőcz Jordán, Elte bölcsészettudományi kar, történelem szak, 2. éves
Annak ellenére, hogy a közhangulat azt sugallja, hogy nincs sok értelme a bölcsész tudományoknak, sokkal több a lehetőség az itt megszerzett tudás felhasználására, mint azt sokan gondolják. Rendkívül univerzális ebből a szempontból az itt átvehető tudás és tapasztalat. Van, ahogy mások példájából is látom, ami szikrát gyújthat akár egy jó üzleti ötlethez is, míg mások számára a humán szakirány lesz életre szóló elhívatás. A történelem szakon például a legtöbb tanártól nem egy megrágott gondolatsort kapunk. Megadják nekünk a szabadságot, hogy a tényeket átgondolva más álláspontot válasszunk, mint ők. Szívesen veszik azt is, ha kritikus felvetéseket teszünk az adott teóriához. Ugyanakkor azt is elvárják, hogy kész érvekkel álljon elő az ember, ha valamit megkérdőjelez. Akik komolyabban érdeklődnek a történelem iránt, itt részletesen elmélyülhetnek egy adott témában. Akik szeretnek nyelvet tanulni és abban profi szintre jutni, azoknak temérdek lehetőség nyílik, hiszen szinte minden nyelvet tanítanak, rendkívül magas szinten. És azok számára, akik tanítani szeretnének, iskolában, gimnáziumban vagy egyetemen, a bölcsészkar kiváló lehetőségeket nyújt. 

Horváth Máté: Corvinus Egyetem, Gazdaság informatika szak
Gimnáziumban nem tudtam eldönteni, hogy merre menjek. Azt tudtam, hogy informatikához kötődő dologgal szeretnék foglalkozni. Szülői inspirációra megnéztem a Corvinuson a gazdaság-informatikus szakot. Ez a szak egy olyan jellegű informatikai tudást nyújt, ami ki van bővítve gazdasági látókörrel. Mikor üzleti szférával találkozol megérted a nyelvüket, annyira, hogy megfelelő informatikát tudjál nekik biztosítani. Mi egy hidat képzünk az informatikusok és a közgazdászok között. Maga az egyetem az ország talán legszabadabb légkörű, talán a legliberálisabb egyeteme. A diákélet rendkívül pezsgő. Sok a neves szakkollégium és a diákszervezet. Mindegyik szervezet része a bulizás, de változó, hogy mennyire tolerálják, ha nem veszel részt benne. A Corvinust olyanoknak ajánlanám, akinek van valamilyen szintű gazdasági affinitása, és úgy érzi, hogy van vezetői ambíciója. Olyan sok szak van az egyetemen, hogy azon belül már teljesen egyén függő, hogy mit választasz.  

Surjányi Dávid: ELTE Jogi Kar
A gimnázium utolsó előtti évében sikerült eldöntenem, hogy jogra megyek. Fel kellett mérnem, hogy megéri-e ez nekem, akarok-e ilyesmivel foglalkozni, és mikor rájöttem, hogy nagyon sok érdekes és fontos irányba lehet jogi ismeretekkel elindulni, akkor ráálltam a tanulásra. Ha valaki jogra akar jönni, érdemes minden korábbi lemaradást behozni, és előre szokni a nagy mennyiségű tanulást. Ugyanis elhihetitek azt, amit én nem hittem el annak idején: az egész érettségi könnyebb, mint a jogon egy vizsgaidőszak. A ELTE jogi karának gyenge pontja, hogy személytelen tömegoktatás zajlik - alig van tanár, aki hajlandó leszállni a diákok szintjére, hogy mentorként támogassa őket. De azért így is akadnak oktatók, akikkel jól jársz, ha rájuk lelsz. Önképző körök, szakkollégiumok és tudományos diákkörök működnek az egyetemen. Jómagam is része vagyok egy önképző körnek (immár egyesületnek), de ez heti szintű időbefektetést igényel. Az ELTE diploma a legnagyobb presztízsű a magyar jogászi életben, éppen ezért meg kell érte dolgozni. Bekerülni sem könnyű, bennmaradni még nehezebb. De a szorgalmat és kegyelmet párosítva csak jó sülhet ki belőle!

Kartali Kitti: Szent István Egyetem, Állatorvosi Kar, Állatorvosi Szak
Már gyerek koromban is nagyon szerettem az állatokat, de az nem tudatosult bennem, hogy velük szeretnék foglalkozni. Mikor a gimnáziumban tagozat választásra került sor, nem tudtam dönteni. Sokan mondták, hogy menjek általánosra, mert onnan bármi lehetek, de addig nem volt békességem, amíg át nem írattam magam biosz-kémiára. Gimnázium alatt már tudtam, hogy állatorvos szeretnék lenni, mert egyszer egy ismerősömnél megnéztem, hogy pontosan mit csinálnak, és rájöttem, hogy nekem való. Az első évem mámoros volt, aztán egyre jobban kezdtem belelátni az egyetem rosszabb dolgaiba is. Nem tud mindenki praxisban elhelyezkedni, van, aki élelmiszer higiénikus lesz. Ez az egyetem egész más, mint a többi, sokkal magának valóbb, zártabb. Nehéz szavakkal leírni. Néha úgy érzem, hogy a gravitáció is másképp működik. Csak annak ajánlom az egyetemet, aki elhívatottságból állatorvosira szeretne menni.

Vári Sándor: NKE-RTK Gazdaságvédelmi Nyomozó Szak
Én eredetileg közgazdász pályára készültem, de az utolsó évben megváltoztak a továbbtanulási lehetőségek, ezért más szakirányok, szakok felé is nyitnom kellett, így került első helyre a Rendőrtiszti Főiskola, a mai NKE-RTK. A sport eredményeim kiemelkedőek voltak, mellyel a fizikai alkalmassági nem jelentett gondot, emellett a pontszámaim is meg voltak a kiválasztott gazdaságvédelmi szakra, melyen belül a bűnügy mellett a közgazdaságra is nagy hangsúly van fektetve. A képzés alatt és a végzést követően az egyéb szakok mellett a nyomozáson belül is lehet specializálódni különböző területekre, például bűnügyi (pl. életellenes, vagyonellenes, gyermek-, ifjúsági bűncselekmények), gazdaságvédelmi (korrupció, pénzhamisítás) és pénzügyi, ami többek között adócsalással is foglalkozik. Ez az iskola speciális, mivel egy alapkiképzéssel kezdődik, amely egy fizikai, alaki és főleg mentális kiképzés, mint a katonaságnál. A szakaszok ez alatt hamar összeszoknak, egység és összetartás alakul ki, mert ha valaki elront vagy elhibáz valamit, akkor mindenki büntetést kap. A 3 éves képzés alatt az átlagostól eltérő mind fizikailag, mind tematikailag összetettebb testnevelés óráink vannak. Tanulunk önvédelmet, bilincselési,fogási, elvezetési technikákat, illetve más tantárgy keretein belül természetesen lövészetet is. A rendőrség biztos munkahelyet, egzisztencia kialakítási lehetőséget kínál, mindenkinek biztosítva van az elhelyezése a cégnél, amelyről szerződésünk is van. Én csak ajánlanitudom ezt az iskolát azoknak, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól.

Szilágyi Annamária
Általános iskola óta motoszkált bennem a gondolat, hogy orvosira jelentkezzek, ám nem szerettem volna magamat hamar elkötelezni, így sokáig nyitott maradtam más területekre is. Végül csupán végzősként döntöttem el, hogy az ide fogok jelentkezni. Meglepőnek tűnhet, ám én mégis azt gondolom, hogy az orvosi diplomával rengeteg különböző helyen lehet elhelyezkedni. A hallgatók legnagyobb százaléka, a klinikumban, tehát beteg ellátással fog foglalkozni. Már önmagában ez is nagy variációs lehetőséget hordoz, hiszen egészen más egy szívsebész és egy bőrgyógyász munkája. Ezen felül izgalmas kutatási lehetőségek is vannak, illetve többen a gazdasági szektorban, például gyógyszergyáraknál helyezkednek el.  Rengeteg külföldi hallgatóval találkozunk az egyetemen, hiszen a világ számos országából érkeznek ide tanulni Ázsiától Amerikáig. Amit én kifejezetten szeretek, hogy a nagynak mondható évfolyam kisebb 15-20 fős csoportokra van osztva, akikkel minden gyakorlatunk együtt van. Így idővel nagyon jó közösségek alakulhatnak ki, így jó hangulatban telnek a közös órák és segíthetjük egymást a tanulásban is. A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének segítségével lehetőség van arra, hogy a  kötelező nyári gyakorlatokat külföldön, szinte a világ bármely pontján végezzük el. Ezeken túl én tagja vagyok a Hallgatói Önkormányzatnak, ahol rendezvények szervezése mellett fontos szerepet kap a hallgatói érdekek képviselete az oktatók felé. 

 
Posted on January 16, 2015 and filed under Továbbtanulás, 201303, Pogácsás Vera.

Inspiráció - interjú Üveges Bálinttal és Sárával

Miért örültök, hogy a Bornemiszába járhattatok?

Bálint: Ha az ember keresztény családba születik is, a megtéréséről saját maga hozza meg a döntést, és ennek van egy folyamata. Ha már rájött arra, hogy meg akar térni, akkor a keresztény iskola jó terepet biztosít a megerősödésre. Keresztény iskolában kisebb az esélye annak, hogy az ember rossz társaságba keveredik. Nekem a legnagyobb segítség az volt, hogy a keresztény közegben sikerült olyan kapcsolatrendszert kialakítanom, ami ebből a szempontból is védelmet biztosított. Talán ez az iskola egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon sok maradandó barátot lehet szerezni. Kialakulhat egy olyan stabil keresztény kapcsolatrendszer, ami évek múlva is biztosítja, hogy az ember otthon érezze magát Magyarországon és a gyülekezetben is.

Sára: Főleg a gimnázium alatt tartom fontosnak ezt a védelmet, mivel a gyerekek identitása a szüleikhez kötődik, az ő véleményük határozza meg a személyiségét. Addig elég, hogy hiteles kereszténységet lát otthon, mikor viszont tinédzser lesz, elkezd mindent megkérdőjelezni, elkezdi érdekelni mások véleménye, az, hogy a kortársai mit mondanak róla. Nekem sokat számított, hogy láttam mindig hiteles példákat, voltak velem egyidős fiatalok, diákok, akiknél láttam, hogy működik a kereszténység. Ezért tudtam én is úgy indulni, hogy „akkor nekem is menni fog”. Sőt, a tanárok is hitelesen képviselték, amiről beszéltek. A világi iskolában ütköznek a világnézetek, így nagyon sok csoporttársam elmondta, hogy gimiben elnyomták őket. Vagy, mert jó tanulók, vagy, mert előtte külföldön éltek; mindenkit valamiért hátrány ért. Nekem a suliban magától értetődő volt, hogy keresztény vagyok, és ezt nem kell szégyellnem, és ezért amikor kikerültem az egyetemre, akkor is ilyen magától értetődőnek tudtam kezelni .Ezért tudtam magabiztosan nekivágni az egyetemnek: tudtam, hogy nagyon sokan vannak akik, ha nem is itt az egyetemen, de hozzám hasonlóan keresztények, és ez adott egy stabilitást. A csoporttársaim sokszor megdöbbentek, hogy milyen sok barátom van, hogy mennyire erősen képes kötődni az ember az igaz barátokhoz. Amikor beszélgettünk, kiderült, hogy nekik csak 1-2 közeli barátjuk van és azokkal is hol összevesznek, hol kibékülnek. 

Hogyan vált egyértelművé, hogy merre mentek tovább?

Bálint: Azt gondolom, hogy ebben is, mint mindenben, elsősorban a Szent Szellem vezetését kell kérni. Azonban fontos, hogy emellett az ember aktívan keressen.  Például, ha vannak gimis korban olyan ismerősök, akik már felsőoktatási intézményben tanulnak, tőlük lehet kérdezgetni. Érdemes kipróbálni a szóba jöhető lehetőségeket, beülni órákra, megnézni milyenek a tanárok, végigsétálni a folyosón, megnézni milyen emberek járnak oda. Ez tud adni egy olyan végső benyomást, ami alapján tudunk dönteni. Én is elmentem egy ismerősömmel az adott egyetem nyílt napjára, és végighallgattam a szokásos tájékozatót, majd az alapján választottam szakot. Haza is mentem volna, de az ismerősöm szólt, hogy szerinte még van egy rész. Ott hangzott el igazából, ami személyre szabott volt és végül egy teljesen más szakra jelentkeztem, mint amire a nyílt nap előtt szerettem volna. Sokszor úgy tűnik mintha véletleneken múlna, de én hiszem, hogy Isten keze benne van abban a folyamatban, ahogy az ember végül meghozza a döntéseit, csak meg kell tanulni együttműködni vele.

Sára: Mivel humán érdeklődésű vagyok, elég sokáig gondolkodtam a jogon, mégis éreztem, hogy nem nekem való. Egyszer Corvinusosok előadást tartottak az egyetemükről a Bornemiszában. Bár azt hittem, hogy ott csak közgazdasági képzés van, mégis beültem. Akkor tudtam meg, hogy a közgázon van társadalomtudományi kar is. Elkezdtem utánanézni. Azért imádkoztam, hogy amikor bemegyek nyílt napokra, az Úr éreztesse, ha ott vagyok, ahol Ő látni akar. Nem kell arra várni, hogy megnyíljon az ég, ezt érzi belül az ember. Volt olyan egyetem ahol éreztem, hogy nem tudnék tanulni, vagy vizsgázni, de mikor bementem a közgazdasági egyetemre tudtam, hogy ott a helyem. Ott dőlt el véglegesen. Az Úr mindannyiunknak eltervezett egy pályát. Ennek a nyomait már fiatalon föl tudjuk fedezni. Abban az irányban kell tapogatózni, amerre visz a nyomvonal, amire tehetséget adott Isten, ami felé vonzódást érzel. Nem csak azt kell nézni, hogy mennyit lehet keresni azon a területen, mert lehet, hogy 100-ból 99 ember nem tud abból nagy pénzt csinálni, amire az Úr téged elhívott, de te fogsz tudni. Természetesen fontos a józanság is, hogy versenyképes tudást szerezzünk meg, főleg, ha családalapításban gondolkodunk.

Olyan volt az egyetem, mint amilyenre számítottatok?

Bálint: Megmondom őszintén én egy kicsit féltem attól, hogy mivel nem vettem részt a gólyatáborban, kiközösítenek, és az első hetekben volt is egy ilyen hangulat. Sokszor azonban nem is azok az emberek gondolják ezt, akik részt vettek benne, hanem van egy ilyen szellemiség az egyetemeken. Ezt az általános hangulatot a felsőbb évesek és az úgynevezett partyarcok generálják:„csak az a jó fej, csak az tud érvényesülni,aki az összes hülyeséget megcsinálja”. Az is igaz, hogy az első hetekben ők már ismerik egymást, de teljes kifutásában nézve, egyáltalán nem azok érvényesültek, akik anno a gólyatáborban a leghangosabbak voltak. Sőt, sokan közülük, végül le se diplomáznak. Ezen az első szakaszon túl kell lépni és az Úr fog adni olyan kapcsolatokat, akikkel az ember tud együtt dolgozni. Akkor fogod megtalálni ezeket az értékes embereket az egyetemen, ha te is megtartod a saját értékeidet. Például, ha van értelmes véleményed a politikáról, a közéletről, az eseményekről, ki tudsz alakítani jó kapcsolatokat ezek mentén.

Sára: A Bornemisza egy jó értelemben vett burok. Ez alatt azt értem, hogy egyrészről ad egy hatalmas védelmet, amiben lehetőségünk van megerősödni a hitben és karakterünkben is, de másrészről el is fedi az ember gyengeségeit. Keresztény közegben mindenki, aki nem lázadó igyekszik jó keresztényként viselkedni, de ha csak azért veszi fel ezt a magatartásformát, hogy a környezetének megfeleljen, akkor világi közegben a külső nyomás miatt a világi magatartást fogja követni. Amúgy én sem tapasztaltam semmi hátrányt abból, hogy nem voltam gólyatáborban. Amikor első nap körbevittek a suliban, egyből odamentem emberekhez, elkezdtünk beszélgetni, és máris kiderült, hogy nagyon sokan szintén nem voltak, mert belázasodtak, nem volt kedvük, nyaraltak stb. Tehát nem igaz, hogy oda mindenki elmegy, aki nem keresztény. Ezután meg úgyis jönnek az órák, amikor már teljesíteni is kell, nem csak arcoskodni, és elkezdenek megmutatkozni az eredmények. Nagyon érdemes kezdeményezőnek lenni, hogyha például vannak jó jegyzeteid, el kell küldeni másoknak, így felfigyelnek, hogy „ő az, akinek tök jó jegyzetei vannak, mellé ülök”. Így még több emberrel, több társasággal is meg lehet ismerkedni, mint a gólyatáborban, és inkább az intelligens, tanulós emberekkel lehet kiépíteni a kapcsolatot, ami vizsgaidőszakban különösen hasznos. Bár az egyetemen amúgy sem a barátságokért adják a diplomát, hanem a teljesítményért.

Hogyan fogadták, hogy keresztények vagytok?

Természetesen nem tagadtuk le, hogy keresztények vagyunk, de nem is tetováltuk magunkra. Tudták rólunk, hogy a Hit Gyülekezetébe járunk, de nem tettünk egyből mindenkinek bizonyságot. Eleinte leginkább az életmintával tudtunk jó bizonyságok lenni. Az nem jó stratégia, mikor valaki először úgy lép be az ajtón, hogy „térjetek meg, mert elkárhoztok!”, aztán átesik a cipőfűzőjén, mert nem veszik komolyan. Először fej pozícióba kell kerülni, hitelesnek kell lenni ahhoz, hogy figyeljenek arra, amit mondunk. Amikor később fokozatosan kiderül az emberről, hogy jó fej, egészséges kapcsolatai vannak, ügyes, normális életet él, intelligens, az órákon figyel, jó jegyzetei vannak, jól teljesít, stb. Akkor hiteles tud lenni. Ha már vannak személyes kapcsolatok és már nyitottak az emberek, akkor lehet bizonyságot tenni, az élet hozza a lehetőségeket. Nagyköveteknek kell lennünk, mert ha tudják, hogy keresztények vagyunk és a gyülekezetbe járunk, akkor a mi viselkedésünket vetítik ki az egész gyülekezetre és a kereszténységre. Igaz, hogy ez sok munkát és fegyelmezettséget igényel, de nagyon megéri, ezt több volt Bornemiszás is tanúsíthatja. A Corvinusos gyülisek bizonyságára már megtért egy srác, aki azóta is stabilan jár a gyülekezetbe. Vannak sokan akikkel diplomázás után is tartjuk a kapcsolatot, érdeklődnek, mert látják, hogy működik a kereszténység. 

Mit tanácsoltok a jelenlegi Bornemiszásoknak?

A nyelveket olyan fontosnak tartjuk, hogy mást nem is mondunk. Érdemes két „szokványos” nyelv mellett valamilyen extrát is elsajátítani a gimnáziumi évek alatt. Óriási előny származik a jó nyelvtudásból szinte minden munkaterületen.

Posted on January 16, 2015 and filed under 201303, Bornemisza, Interjú, Vracsarity Noémi.

Csak az ember olvas

Felmérések szerint a tizenévesek szövegértési képessége jelentősen romlott az utóbbi években.  Sokan emlegetik, hogy a képi kommunikáció egyre inkább átveszi a betű szerepét. A szókincs további romlását a hozzáállásunkkal tudjuk leginkább korrigálni. 

  ,,Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” (Mark Twain) 

A jó agyműködés és az éles elme létfontosságú ahhoz, hogy értéket képviseljünk. Ehhez agyunk folyamatos edzésére van szükségünk, és az olvasás az egyik legalkalmasabb tevékenység agyműködésünk formában tartásához.

     Ez az „edzésforma” hasznosabb, mint a filmnézés vagy a zenehallgatás, hiszen a két utóbbi tevékenység során az információk tálcán érkeznek agyunkba, ellenben olvasás közben agyunk mindig a megfelelő információk után kutat, rákényszerül arra, hogy koncentráljon, és igyekszik megfejteni a tökéletes jelentést. A könyvben mi vagyunk a rendezők. Minél többet olvasunk, elménk egyre élesebbé és frissebbé válik, emellett a képzelőerőnk, fantáziánk is fejlődik. 

         ,,Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, mit olvas.” (Vavyan Fable)

Fontos, hogy értelmezd, amit olvasol. Ha van számodra értelmetlen szó a sorok között, akkor azt keresd ki a szótárban, mert ha nem érted meg a mondanivaló lényegét, elveszítheted az érdeklődésed, és nem lesz kedved tovább olvasni a szöveget.

              ,,Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.”(Vavyan Fable)

A könyvek jótékony és káros hatással is lehetnek az emberre, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg mit is veszünk ki a könyvtárból. A mondattá kovácsolt betűk nagymértékben befolyásolhatják az érzelmeinket, az értelmünket, sőt a világnézetünket is. 

Rendkívül jó érzelem, értelem és világnézet formáló könyv például a Biblia. Amire figyel az ember, az mindig változtatja. Emiatt minél többet olvassuk az Igét, annál jobban fogunk hasonlítani Istenre.

  Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől. (Efézus 3:4)

Úgyhogy olvasásra fel!


-A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket. (Móra Ferenc)

- Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek.

- Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet.

(Clairvaux-i Szent Bernát)

- Az afroamerikai rabszolgáknak évszázadokon át rendkívül kemény ellenállást kellett leküzdeniük, hogy olvasni tanulhassanak. Akit először kaptak azon, hogy írni vagy olvasni tanul, azt szíjjal verték el, akit másodszor, azt kilencfarkú macskával korbácsolták meg, akit pedig harmadszor, annak levágták a mutatóujja utolsó percét. Délen általános szokás volt, hogy az ültetvényesek felakasztották azt a rabszolgát, aki olvasásra próbálta tanítani a többieket. Innen is látszik, hogy a rabszolgatartók mélységesen hittek az írott szó hatalmában.

-„Gyakran hallottam, amint úrnőm fennhangon olvassa a Bibliát (...), ez felébresztette kíváncsiságomat az olvasás titka iránt és felkeltette bennem a tanulás vágyát.” (Frederick Douglas amerikai író, aki rabszolgának született, és az abolicionista mozgalom egyik legékesebben szóló képviselője lett)

-„A könyvek eloszlatják a tudatlanságot, minden tisztességesen megregulázott állam oltalmazóját és őrzőjét.” (Voltaire írta „Az olvasás szörnyű veszélyeiről” című szatirikus röpiratában)

- Az első tényleges cenzori testületnek - az Egyesült Államok történetében- a „Bűnök Elfojtásának Társasága” nevet adták.

- A pápaszem feltalálása előtt legalább minden negyedik olvasó csak akkor tudta megfejteni a szöveget, ha öklömnyi betűkkel írták.

- Az első töredékeiben fennmaradt ábécéskönyv címe: „A keresztyéni tudománynak fundamentuma. Rövid és hosszan való kérdésekbe befoglaltatott, a magyar (írás) olvasásnak módjával egyetemben. A gyermekecskéknek és egyéb együgyű keresztyéneknek épülésére. Kolozsvárban, MDLIII.”

Posted on January 16, 2015 and filed under Könyv, Eggendorfer Noémi, 201303, Vracsarity Dóra.