Én vagyok Malala

Malala Yousafzai, aki kiállt a lányok oktatáshoz való jogáért a pakisztáni szélsőséges tálib rezsim ellenében, akit ezért fejbe lőttek, és akinek a túlélésért annyian imádkoztak. Túlélte és tovább folytatta munkáját. Kiadta az életéről szóló könyvet, a legfiatalabb személy lett, aki valaha béke Nobel-díjat kapott, és nemrégiben volt az életéről szóló film premiere. Ennek a cikknek nem célja új információkat közölni, csupán egy áttekintést szeretne nyújtani arról, hogy ki is Malala, honnan jött és hova tart.

Ziauddin és Tor Pekai Yousafzai legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot a pakisztáni Swat völgyben. Családja, főként édesapja vallását tekintve liberális muzulmán, ezt az is mutatja, hogy mikor lánya megszületett Ziauddin Yousafzai felírta Malala nevét a család 300 évre visszanyúló családfájára, amin eddig csak férfiak szerepeltek. Lányát Malalának nevezte, egy nemzeti hős után, aki a pakisztáni sereget az angolok ellen vezette még a gyarmati időkben. A név, nem mellesleg, bátorságot jelent, ami szerencse, mert viselőjének jó adagra volt szüksége ezen erényből már életének eddigi 18 éve alatt is.

Édesapja több iskolát alapított és igazgatott, így Malala már kicsi korától láthatta mennyire alapvető szükséglet az oktatás. Családi életük szorosan összefonódott az iskola intézményével, egy ideig még ott is laktak. Amikor 2008-ban a tálib rezsim iskolákat rombolt le (négyszázat egy év leforgása alatt) és megtiltotta a lányoknak az iskolába járást, Malala kiállt a lányok jogaiért a pakisztáni tévében, ahol elhangzott azóta híressé vált mondata: „Hogy merik a tálibok elvenni az oktatáshoz való alapvető jogomat?”. Nagyjából ekkor válhatott a tálib rezsim számára kellemetlen tényezővé.

Később, 11 éves korában a BBC számára tudósított a háborús helyzetről Gul Makai álnéven, napló formájában. Beszámolt a félelemről, ami mindennapossá vált, amikor otthona, mit addig paradicsomként jellemzett, háborús övezetté lett.

Ellentmondásos módon a magát erősnek és istentől valónak mutató tálib rezsim mégis veszélyben érezte magát egy tizenéves lány szavai miatt, így Malala, ki közben volt háborús övezetből kitelepített lakos, majd visszatért, kampányolt és díjak mellett kapott egyre növő publicitást is, 15 éves korára véglegesen likvidálandó célpont lett számukra.

Egy nap iskolából hazamenet az iskolabuszon ült több barátnőjével, amikor a tálibok megállították a buszt, megkérdezték melyikőjük Malala, majd, mikor a név viselője nevéhez méltó bátor módon válaszolt, lelőtték, nem csak őt, de a mellette ülőket is megsebezve. A súlyos agysérülést elszenvedő Malalát egy pakisztáni katonai kórházból az Arab Emirátusok segítségével szállították át Birminghambe, ahol családjával azóta is lakik, mivel a tálibok egyértelművé tették, hogy ha visszatért, végeznek vele. Számos életmentő műtéten esett át, hogy az arca baloldalát megmenthessék a lebénulástól. Bár bal fülére nem hall és az arca bal oldalával a mosolygás nehézkes, mégis csodával határos, hogy nem szenvedett maradandó agykárosodást.

A tálibok tette nyilvánvalóan kontra-produktívnak bizonyult, mivel Malala relatíve gyors felépülés után tizenhatodik születésnapját már az ENSZ-ben mondott beszéddel ünnepelte és saját elmondása szerint minden gyengesége, félelme és reménytelensége meghalt a támadás során és most erősebb, mint valaha, hogy folytassa a harcot, amit elkezdett.

„Én vagyok az a 66 millió oktatástól megfosztott lány. Nem vagyok egyedül, sokan vagyunk és a hangunk a legerősebb fegyverünk. Egy gyermek, egy tanár, egy könyv, egy toll meg tudja változtatni a világot.”

Tanulmányait jelenleg Birminghamben folytatja és nemrég tette le az érettségihez hasonlítható SAT vizsgáit kiváló eredménnyel. A folytatást a Stanfordon, vagy az Oxfordon képzeli el, ahol szeretne politológiát és filozófiát tanulni, hogy később politikus lehessen, országa miniszterelnöke.

De mit mond és ad nekünk Malala története az önmagukban is lenyűgöző és inspiráló tényeken túl? Gyakran unatkozó gimnazistaként motivációt mindenképpen, hogy lányként megbecsüljem az oktatást, amiben alanyi jogom részesülni. Eszembe jut, amit Malala mondott arról, hogy ő nemcsak a saját oktatásáért harcol, hanem minden lányért, akinek ez nem adatik meg. Az ő szavaival: „Én vagyok az a 66 millió oktatástól megfosztott lány. Nem vagyok egyedül, sokan vagyunk és a hangunk a legerősebb fegyverünk. Egy gyermek, egy tanár, egy könyv, egy toll meg tudja változtatni a világot.”

Kőszegi Anna