George Orwell - 1984

Mindenki ismeri George Orwell nevét, aki erős kritikát fogalmaz meg a kommunizmussal és szocializmussal szemben két nagyon híres könyvében, az Állatfarm-ban és az 1984-ben. Az utóbbiról olvashatnak most egy könyvajánlót.

Orwell 1903-ban született és 1950-ben halt meg, így az 1984 számára egy disztópikus (negatív utópikus) társadalomként jelent meg. Mint azt sokan tudják, Orwell sokáig volt földönfutó az angol gyarmati politikával való szembemenése miatt, így komoly belelátása volt a nyomor legalsóbb rétegeibe is. 1933-ban ki is adott egy könyvet, amiben elmeséli tulajdonképpen saját viszontagságait, a könyv: Csavargóként Párizsban, Londonban (Down and out in Paris and London). Regényei, holott sikeresek voltak, a megélhetését nem viszont biztosították.

Kevesen tudják, hogy Orwell maga is baloldali volt. Olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság jellemezte a kommunizmussal és a sztálinista Szovjetunióval szemben, szinte élete végéig attól tartott, hogy Trockijhoz hasonlóan ő is egy merénylet áldozatává válik. Felesége halála után Jura szigetén telepedett le, ahol megírta szóban forgó regényét, az 1984-et.

A könyvről

A regény egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. Fő szereplője Winston Smith, egy átlagos angol polgár, aki ugyanúgy, mint minden másik átlagos angol polgár, alá van vetve a hatalomnak. Sokunkban felrémlik ekkor a kép, hogy a hatalmat egy bizonyos Big Brother (Nagy Testvér) képviseli, aki egyfajta megváltóként vagy istenként jelenik meg a könyvben.

Már-már szarkasztikus vagy cinikus hangnemet üt meg maga a könyv, ahogy ez az egy átlagos angol polgár próbál lázadni az egységes és erős Big Brother ellen, ahogy próbálja levetni korlátait és egy új világot teremteni. Naplóját egy utópikus társadalomnak írja, egy olyan jövőnek, amely szerinte nem fog soha eljönni. Felrémlik bennünk egy viszonylag ismertebb idézet:

“A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”

 Most megkérem a kedves olvasókat, hogy hunyják le a szemüket, és képzeljék el, hogy egy olyan helyen élnek, ahol nem létezik "magánélet", nem létezik szabadság. Ahol nem tehetik meg büntetés nélkül, hogy kimondják ezt: kettő meg kettő az négy. Erős fejfájást okoz ez egy olyan embernek, aki olyan világban él, ahol azt hiszi, szabad.

Big Brother a napjainkban

A mai világunk sem sokban különbözik Orwell világától, csak itt ahelyett, hogy akaratunk ellenére hatalmas képernyők lógnak a falon, amelyek 0-24 működnek mint adó-vevő készülékek, magunk vesszük kezünkbe a sok kütyüt, magunk regisztrálunk fel oldalakra, ahol 0-24 megfigyelhetnek minket. 

A könyvből újabb idézet ugrik be nekünk:

“A Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.”

Micsoda ellentmondások, nem? Az ember azt gondolná, hogy egy szervezett, erős hatalom olyan talapzattal kell hogy rendelkezzen, amely megingathatatlan. A csúfos valóság azonban az, hogy minden olyan államhatalom, amely erősnek és szervezettnek tűnt kívülről, belül csupa szenny, korrupció, hazugság, merem feltételezni, ármánykodások. Kérdéses, hogy Big Brother ki vagy mi lehet, létezik-e vagy csupán egy fiktív megszemélyesítője a hatalomnak, esetleg a Párt legelső alapítója, ezzel kapcsolatban sok kérdést vet fel a könyv, de egyértelműen nem derül ki.

Az államnak az a célja, hogy mindenki szeresse és szolgálja Big Brothert, és ehhez mindent felhasznál, amit csak lehet, de azért van egy valami, ami végig böki a csőrünket, mégpedig a történelem-hamisítás. Winston Smith ugyanis az Igazság-minisztériumban dolgozik, és azzal tölti az idejét, hog régebbi cikkekből, amelyek látszólag ellentmondásosak Big Brother előrejelzéseivel, újakat gyártson, amelyek pontosan Big Brother akaratát, szavát erősítik. Ha Big Brother azt mondta, de nem úgy volt, akkor kijavítja, hogy Big Brother ezt mondta. A folyamatos hazudozások, hitetések és propaganda úgy emészti fel a népet, mint tűz az erdőt a szárazság idején.

Gondolatrendőrség

És akkor még nem beszéltünk a Gondolatrendőrségről, Emmanuel Goldstein-ről és a Testvériségről, illetve a három jelmondatáról a Pártnak. A Gondolatrendőrség tulajdonképpen a gondolataidat befolyásolja, általában kínzással, majd a legvégén halállal büntetik a Gondolatbűnt. Ilyenkor egy keresztény felkapja a fejét és felkiált: ez olyan, mint az inkvizíció! Igen, drága barátom, pontosan. A Gondolatbűn tulajdonképpen minden, ami csak egy kicsit is utalhat arra, hogy te Pártellenes vagy és nem szereted Big Brother-t. Korábban már említettem, hogy Big Brother egyfajta megváltóként jelenik meg...

Emmanuel Goldstein és a Testvériség tulajdonképpen a jó oldal-ként jelenik meg, a Párt és Big Brother legfőbb ellenségei. Emmanuel Goldsteinről sem tudjuk, hogy egy tényleg létező személy-e, nem csak propagandaként lengetik-e a birkanép előtt. Mindenesetre a Párt tagja volt, de fellázadt a rendszer ellen és létrehozta a Testvériséget, ahol elméletileg senki nem ismer senkit, csupán egy-két ember ismer szintén egy-két embert, hogy maga a teljes Testvériség sose lepleződjön le. A Testvériségről sem derül ki, hogy nem-e fiktív... A könyvben igazából nem sok minden derül ki, annál inkább kérdéseket vet fel és teóriákat dönt meg.

Végezetül a három jelmondat:

"A HÁBORÚ: BÉKE.

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG.

A TUDATLANSÁG: ERŐ."

 Milyen meglepő, hogy most is milyen ellentétek lépnek fel. Normális, épeszű ember rákérdez, de itt, a Párt és Big Brother által kormányzott világban ez abszurdum lenne. Amikor a világ állandó háború állapotában van, senki se szabad és mindenki tudatlan. Tulajdonképpen azt sem lehet tudni, hogy abban az időben, amikor a könyv játszódik, vajon tényleg folynak-e még a háborúk, tényleg hősiesen harcolnak Óceánia hős katonái, már ha vannak... Ezt is említettem már, hogy a könyv folyamatos kételyeket hagy bennünk, folyamatos gondolkodásra, odafigyelésre ingerel.

Legutolsó gondolatként had jelenítsem meg a két ellenséges oldalt: Eurázsiát és Kelet-Ázsiát. Eurázsia ideológiája a neobolsevizmus, míg Kelet-Ázsia ideológiai nézete a halálimádat, vagy talán pontosabb, ha önirtás-t írok. Igazából a könyvben megemlített három nagyhatalom ideológiája megegyezik, de fontos, hogy a nagyközönség erről ne tudjon, inkább a másik két nagyhatalom látszólagos nézeteit utálatossá teszik, így propagálva a Párt által vallott nézetek helyességét.

Na, de ha mindent elmondok, nem lesz értelme elolvasni a könyvet. A könyv maga erősen fogalmaz, sok filozófiai kérdést vet fel és elgondolkodtató. Kifejezetten nem egy végigfalomegynapalatt könyv, ha igazán élvezni akarjátok, lassabban kell végigrágni magatokat rajta. Én nem ajánlom ezt a kisiskolás korosztálynak, mivel megjelennek benne szexuális tartalmak is, de alapvetően egy nagyon gondolatébresztő, provokatív könyv. Elsősorban ajánlom azoknak, akik szeretnek filozofálni.

Kálmán Hanna

Posted on June 3, 2015 .