Átlagos kislány 11 milliós nézettséggel

C. R. Claudiával (Csicsivel) találkoztam. Akiknek ismerősen cseng a neve, valószínűleg a pimpinkin/nyuszitánc nevű videó klipből ismerik, amit a Minimax gyerek csatornán játszottak egykor. A Youtubon már 11 millió felett jár a nézettsége, ami a magyar top 20 listában egész biztosan benne van, de a 18 évnél fiatalabb előadók közt mindenképpen listavezető. Nagyapja világhírű zongorista volt.

Mikor kezdtél el énekelni?

4 éves korom óta énekelek, kb. 4-5 éve olyan emberrel, aki képzi a hangomat.

A nagy népszerűség nem motivált téged arra, hogy híres akarj lenni?

Bár a kettő nem zárja ki egymást, de nem híres, hanem inkább előadóművész szeretnék lenni.  Ugyanis a hírnév megszerzése előtt az első és legfontosabb lépés, az, hogy abban a műfajban, amit képviselsz, profi legyél.

Mesélnél kicsit a nagypapádról, hiszen ő is a zene iparban volt, magas színvonalon zenélt.

Nagypapámat Dr. Garay Attilának hívták, sajnos már 2 éve nincs köztünk. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított, de az emberek inkább Jazz zongorista, és zeneszerzői oldaláról ismerték. Rengeteg olyan külföldi fesztiválon lépett fel, mint a Varsói Jazz Jamboree. 1962-ben például Karlovy Vary-ban egy jazzfesztivál-verseny fődíját is elvitte.  Kapott Szabó Gábor díjat is, akivel zenélt is korábban, és énekversenyt is neveztek el róla (a Garay Attila énekversenyt). Egyik ilyen eseményre Al Jarreau (hétszeres Grammy díjas jazzénekes - a szerk.) is eljött vendégként énekelni, akit én nagyon kedvelek. Ezen kívül sok ismert, világhírű művésszel és előadóval zenélt együtt, így például Quincy Jonesszal is, akit 79-szer jelöltek Grammy díjra (27-szer el is nyerte). 

A gyerekkori videód népszerűségének okán sokat léptél fel. Vannak még fellépéseid?

Igen, szokott lenni. Régebben rengeteg külföldi fellépésem volt Párizsban és Dubaiban is egyaránt, azonban ez pimpinkines, nyuszi táncos kislány már, akit megismertek a videóban, nem elég nekik. Mostmár - ami teljesen érthető - inkább egy 11-12 éves lánytól elvárható műsort várnak. Persze, ha kérik, ami gyakran előfordul a régi dalaimat is eléneklem. 

Éneklésen kívül még mi az, amit szeretsz csinálni?

Van otthon egy zongoránk, amit nagyapámtól kaptam, 6 éve zongorázok. Azon szoktam gyakorolni - sokat. Ezen kívül zenetanárhoz is járok, beleértve a szolfézs, és zongoraórákat, de mivel szeretem a sokszínűséget, ezért a jazz balettet is űzöm, amit szintén nagyon szeretek, sok díjam is van belőle.

Hogyan tudtad feldolgozni, hogy már 5 évesen odamentek hozzád az utcán, közös képet, autogramot kérni, és ez a mai napig tart?

Az igazat megvallva, engem nem zavartak az emberek, mindenkivel szívesen fotózkodtam, adtam aláírást, akkor minden rózsaszín volt körülöttem.

Családodról, hétköznapjaidról mesélnél egy kicsit?

A mi kis családunk attól is eltér a többitől, hogy nem teljesen vagyunk magyarok. Apukám argentin, anyukám magyar. Lilike, a kishúgom, és én félig magyarok, félig argentinok vagyunk, de mind a ketten itt születtünk Magyarországon. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert tudunk spanyolul, otthon is spanyolul beszélünk, kivéve, ha apu nincs itthon. Nekem annyival könnyebb dolgom van talán a spanyol elsajátításával, hogy Spanyolországban jártam bölcsődébe, mivel a szüleim tudták, hogyha majd egy magyar intézménybe járok, akkor a spanyolhoz hasonlóan, a magyart is könnyen elsajátítom majd.

Jelenleg anyukád a menedzsered?

Így is mondhatjuk. Tulajdonképpen ő az, aki a legtöbb dolgot intézi nekem, és éppen ezért szeretem - úgymond - a menedzseremnek nevezni. Mindig figyel arra, hogy nekem mindig, mindenem a helyén legyen, kezdve a hangszínemtől, egészen az életem minden területéig.

Köszönöm a beszélgetést. Sikeres felnőtté válást, és zenei karriert kívánok!

Munkatársunktól

Posted on June 28, 2015 .