Az élmezőnyben

Dóri nem kis megmérettetésnek állt elébe mikor elindult egy igen nehéz, országos történelem versenyen. Ám alapos felkészüléssel, végtelen türelemmel és odaszánással, mégis csak eljutott a döntőig, ahonnan nagyon szép eredménnyel tért haza. Vele beszélgettem a versenyről, felkészülésről és tapasztalatokról.

Ha jól tudom Dr. Kulcsár Árpád tanár úr készített fel a versenyre. Mesélnél egy kicsit a felkészítő órákról? Milyen volt a hangulat, a követelmény?

A tanár úr már az első forduló előtt is tartott felkészítő órákat. Mivel sokan voltunk, ezek inkább tanórákhoz hasonlítottak. Nem sokat beszéltünk, csak figyeltünk és jegyzeteltünk. A döntő előtti felkészítők már sokkal izgalmasabbak voltak. Általában hárman voltunk, Kulcsár tanár úr, Olivér és én, de volt olyan is, hogy külön-külön mehettünk. 
A legnehezebb talán az volt, hogy közel nyolcszáz évet kellett (volna) átlátnom térben és időben, mivel a döntőben a kiemelt korszak 1000-1790 közti magyar és egyetemes történelem volt. Egy alkalom alatt is előfordult, hogy 100- 200 évet „ugráltunk” időben és így néha teljesen „elvesztem az évszámokban”. Ez általában abban nyilvánult meg, hogy, fontos események, csaták évszámát sem tudtam jól megmondani. De a tanár úr mindig nagyon türelmes volt: kedvesen javított ki akkor is, amikor száz-kétszáz éveket tévedtem.
A felkészítők nagyon hasznosak voltak: megértettem olyan alapvető összefüggéseket, amikre a tankönyv segítségével sem jöttem volna rá, gyakoroltam előadni, elmondani mások előtt azt, amit otthon megtanultam. 

Volt valami a mi váratlanul ért, ha igen mi volt az?

Nos, igen, a döntő első, írásbeli fordulóján olyan esszétémát adtak, amire egyáltalán nem számítottam. Ugyanis, megadtak bizonyos forrásokat, például Mária Teréziáról, II. Rákóczi Ferencről, és én biztos voltam benne, hogy ezek egyikéből fogok esszét írni. Nagy meglepetésemre azonban Magyarország XVIII. századi demográfiai változásainak jellemzése volt a feladat. Ez egy kicsit megijesztett először, de szerencsére sikerült összeszednem a gondolataimat, és ha nem is tökéletesen, de azért valahogyan sikerült az esszét megírnom. 

Versenyzős típus vagy, olyan, aki bírja a kihívást, izgalmakat? Szerinted mibe kellene még fejlődnöd, változnod?

Alapvetően nem szeretem az izgalmakat, a váratlan helyzeteket, így ez a verseny elég nagy kihívást jelentett számomra. Különösen azért, mert két szóbeli vizsga is volt, ahol pontot kaptunk az előadásmódra, a gondolataink logikus felépítésére, szép kifejezésmódra, tehát a retorikai részére is. Szerintem ez az, amiben fejlődnöm kéne, hogy ne rettenjek meg a szóbeli megnyilvánulásoktól, tudjak bátran, felszabadultabban beszélni mások előtt. 

Mi a legemlékezetesebb tapasztalatod, élményed, amit a felkészülés vagy akár a verseny során szereztél?

A második szóbeli vizsga nagyon jó bizonyság volt számomra. Ebben a részben egy megadott témát kellett öt perc alatt kifejteni. Nem nagyon tudtam milyen tételekre számítsak, így azt sem tudtam mit lenne érdemes átolvasni. Azért imádkoztam, hogy olyan részeket nézzek át, amik kellhetnek a versenyen. Ahogy lapozgattam a jegyzeteimet, eszembe jutott, hogy II. Józsefet el kéne újra olvasnom. Elővettem és jó alaposan áttanulmányoztam, felmondtam azt a részt.
Behívtak, hogy válasszak négy megadott tétel közül. Az első három nagyon nehéznek tűnt, a negyedik viszont éppen II. József uralkodása volt. Nagyon hálás voltam Istennek, mert szerintem, ha előtte nem olvastam volna át, nagy bajban lettem volna, így viszont sikerült jól elmondanom a tételt, éppen Szárai Miklós tanár úrnak, aki a könyvemet írta- így többnyire nagyon egyetértett mondandómmal. 

Szerinted miért fontosak a versenyek? Hogyan bátorítanád kortársaidat, hogy ők is vegyenek részt megmérettetéseken?

A versenyek sok mindenre megtanítanak. Versenyre készülve megtanulunk tanulni, sok ismeretet elraktározni, a stresszhelyzetet jól kezelni, ami később, egyetemen is nagyon fontos lehet. Versenyeken az ember saját magát is jobban megismeri, kiderül, hogy mik a motivációink, milyen az értékrendünk- mit tartunk fontosnak (csak a győzelem számít, vagy tudunk örülni kisebb sikereknek, örömöt okoz-e a felkészülés stb.). Egy verseny jó alkalom arra is, hogy kifejezzük Istennek, hogy hálásak vagyunk azért, amit kaptunk, használjuk azokat a talentumokat, amiket belénk helyezett. Fontos, hogy szem előtt tartsuk, hogy mindent Istentől kaptunk és így hatalmas öröm a versenyzés, hiszen ilyenkor tudjuk teljesen kihasználni azt, amink van, az összes képességünket, tudásunkat.  

Mit ajánlanál azoknak, akik jövőre szeretnének indulni ezen a versenyen? Mire készüljenek, figyeljenek, mit tartsanak szem előtt?

A savaria versenyt csak azoknak ajánlom, akik tudják, hogy szeretnének a történelemmel a későbbiekben is foglalkozni, például emelt szintű érettségire készülnek. A verseny lényege az, hogy a 9, 10. osztályos tanulókat felkészítse az OKTV-re, érettségire. A felkészülést fontos időben kezdeni, itt kevés egy héttel előtte nekiállni készülésnek, nagyon nagy anyagot kell megtanulni, és ehhez szerintem még a legokosabb tanulóknak is idő kell. 
Néhány gyakorlati tanács: a versenyen 90%ban a magyar történelmet kérik, erre érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni. Hasznos alaposan megnézni a régebbi feladatsorokat is, mivel sokszor ismétlődnek a kérdések, korábbi évek feladatsoraiból, újra összeválogatnak néhányat. A versenyen a lexikális tudást kérik elsősorban számon, tehát a fogalmakat, neveket, évszámokat.

Köszönjük és további sok sikert kívánunk!

Czine Sára


Posted on June 14, 2015 and filed under Interjú.