Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekünk

A Heti Válasz szerkesztőségében jártunk

Fellelkesülve a DUE díjátadón tapasztalt Éter-sikereken, úgy döntöttem, mint a soha meg nem elégedés költője, Babits, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben ülve babérjainkon. A szerkesztőség színvonalát emelni kell, itt az ideje egy újabb szintre lépni. Még aznap délután, egy hirtelen ötlettől vezérelve, írtam a Heti Válasz szerkesztőségébe, hogy szívesen részt vennénk egy szerkesztőségi látogatáson. Gondoltam, ha ők nem is válaszolnak, majd válaszol valaki más, valahogy csak eljutunk majd egy szerkesztőségbe. Kellemes meglepetésként ért, hogy a rákövetkező munkanapon már választ is kaptam Szőnyi Szilárdtól, a Heti Válasz felelős szerkesztőjétől.

Néhány email-váltás után, 15 diák, nyolcadikostól végzősig minden évfolyamból, akiket elsősorban az eddigi aktivitásuk és megbízhatóságuk alapján választottunk ki, május 27-én, szerdán elindult az iskolából. Tulajdonképpen nem tudtuk, mire számítsunk. Okostelefonjaink GPS funkciójának segítségével megérkeztünk egy csili-vili irodaépület elé. Mondhatnám, hogy nem izgultunk, de nem lenne igaz, de végül összeszedtünk bátorságunkat és behatoltunk az épületbe. A recepciós úr és kisasszony határtalan kedvességgel azonnal beengedték az egész csapatot, majd gyorsan intézkedtek és feltelefonáltak a Heti Válasz irodájába, hogy megjöttünk. „Liftek a folyosón balra, az ötödiken már várják Önöket.”

Valóban így volt. Szőnyi Szilárd úr kedves mosollyal már várt ránk, készen arra, hogy az előre elküldött kérdéseinkre válaszoljon, és feltárja a szerkesztőség életének rejtelmeit. „Kivel leveleztem?” – kérdezte. Kezet fogtunk, bemutatkoztunk, és megkezdődött az idegenvezetés. „Jobbra láthatjátok, ha mindenki közelebb jött, a szerkesztőség legfontosabb helyét: a konyhát és étkezőt. Nem nagy hely, ahogy mondani szoktuk, sok kis ember, jó helyen elfér, de azért megoldjuk valahogy...” Folyamatos szóviccei, szarkazmussal fűszerezett beszéde hamar feloldotta a feszült hangulatot és egyre jobban vártuk, hogy a tárgyalóba érjünk.

Útközben elhaladtunk „A Fal” mellett, ahol a következő, éppen készülő szám fejlődését követhetik egyszerűen végig. A határozat azonnal megszületett: Kell nekünk egy Fal! Közben elérkeztünk a tárgyalóba. Leültünk az egyszerűen, mégis ízlésesen berendezett szobában, és kaptunk egy feladatot. „Újságíró az, akinek van témája.” Így aztán párokban mindenki tervezze meg, milyen témákról írna, mit rakna bele a következő Heti Válaszba – vagy Hetekbe. Egy negyed óra múlva már rengeteg jó téma született, újdonsült mentorunk csodálkozott a tájékozottságunkon, megdicsérte a csoportot, hogy ifjú korunk ellenére, mennyire foglalkoztat minket a közélet.

Rengeteg jó tanácsot kaptunk, és igazi szakembertől tanultunk. Elmagyarázta, hogy nincs rossz téma, csak jól kell megragadni. Ha felkapott, akkor valami új szemszögből kell megvilágítani, ha „bármikor bárhol” megjelentető írás, akkor valami aktuális dologhoz kell kapcsolni, különben sose lesz megírva. Az olvasószerkesztő hivatalból rosszindulatú, és a korrektor akkor dolgozik hatékonyan, ha nem tudja, miről szól a cikk. Egy szemléletes hasonlattal magyarázta el a szerkesztési folyamatot: a fa a cikk, az erdő az újság. A korrektor a fa erezetét vizsgálja, az olvasószerkesztő a fákat nézi, míg a felelős szerkesztő az egész erdőt átlátja.

A beszélgetés inspiráló volt, és kötetlen. Az a pozitív fogadtatás, amiben részesültünk rózsaszín felhőben láttatta velünk a világot. Munkára ösztönzött, és bátorított. Reméljük, a jövőben még több hasonló élményben lesz részünk, és az ÉTER csapata egyre színvonalasabb kiadványt ad majd ki a kezei közül a nagyérdeműnek.

Varga Dominika

Posted on June 1, 2015 and filed under Programok.