Futáson túl

A Hit Gyülekezete ,,szent” szokásához híven idén is nagy létszámban képviseltette magát a Jeruzsálemben megrendezett maratonon. Azonban ez többről szól, mint a futás.

Idén negyedszerre vett részt a HIT Gyülekezete csapata a Jeruzsálem Maratonon egy kb. 100 fős delegációval a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány képviseletében, Magyarország színeiben.

A résztvevők célja minden évben kiállni Jeruzsálemért, mint Izrael osztatlan fővárosáért. 
Az idei futás más jelentőséggel is bírt, mint az eddigiek: márciusban zárult  a holokauszt 70. évfordulója miatt meghirdetett emlékév Magyarországon. Ezért a Yad Vashem Intézet szervezésében a Csapatnak lehetősége nyílt megismerni a Múzeum megdöbbentő kiállításán túl két előadást – ami annál sokkal több lett, talán az út csúcspontja….de erre mindjárt visszatérek.

Szerdán indult a kis társaság (ami nem is volt olyan kicsi). A reptéren  Hagai Mev-Zahav, az izraeli nagykövet helyettes, és Mészáros István, a Hit Gyülekezete lelkésze ,,búcsúztatta” a csapatot.  

"Már most elkezdek készülni, hogy jövőre veletek tudjak futni” - Mev-Zahav

Mindkét felszólaló kiemelte a rendezvény fontosságát.

"A futók életében, nyilvánvalóan ez az év legkiemelkedőbb eseménye” - Mészáros István

Öt órával később már Yafo (Jaffa) utcáin ámult és bámult a csapat. Itt fogadta a csoportot, az izraeli magyar konzul. A vacsora már Jeruzsálemben az elegáns Ramada hotelben került az asztalra és mire mindenki befejezte az étkezést a poggyászok már a szobákban várták tulajaikat. Első napot nem máshol, mint a Nyugati Falnál (Sirató Fal) végződött. Az Óvárosban a Zenei Fesztivál barikádjain áttörve jutott haza az aludni vágyók serege.

Másnap, egy kiadós reggeli után, álmosan bár mégis reménnyel, egy újabb remek nap reményével indult útnak a társaság. Az út pedig nem máshova vezetett, mint a Yad Vashembe, ahol két érdekfeszítő előadást is lehetett hallani. Szalay Anna nyelvész professzor hölgy történészi előadása magyarországi zsidóság életéről, az utolsó 300 évben. Innen Eszter egy túlélő hölgy vette át a szót, és nagyon személyes hangon a saját gyerekkorába, családjába vezetett be minket visszaemlékezésével. Igazán fiatal lány volt, amikor szinte minden összedőlt körülötte: elvesztette családját, szabadságát, a saját élete feletti hatalmat. Az előadás végén nem csak megajándékozta köszönetképpen a csapat az előadókat, hanem Magyarország, Gyülekezetünk és persze a jelenlévők nevében bocsánatot is kért a rémséges tettekért.

Délután volt a regisztráció az ICC (International Convention Center) épületében. Aki nem volt még ilyen eseményen az el se tudja képzelni. Mindenütt nyüzsgés, a legnagyobb futó márkák standjain kiállított jobbnál jobb cípők, melyek arra várnak, hogy megvegyék őket. Nagyon hangulatos volt. Itt kapta meg mindenki a rajtszámát, és egy csomagot, amely több kisebb ajándékot tartalmazott.

Másnap elérkezett a futás. Mindenki nagyon izgatott volt. Mivel nem mindenki ugyanazt a távot futotta, ezért különböző időpontokban volt a rajt. Az a hangulat, ami ott volt leírhatatlan

"Jeruzsálemben a legkülönbözőbb módon üdvözölték, biztatták a futókat” - Hermann Pasitka

Mindenki tolong, mindenki izgul, aztán eldördül a rajt, és több ezer ember egyszerre kezd el futni. Mindenhol vakuk villognak, és már folynak a találgatások ki lesz az első? ,,Biztos etióp nyer” hallatszik valahonnan angolul. Ahány ember annyi nyelv, a bábeli zűrzavarban alig lehet kiigazodni, persze azért, nem volt lehetetlen.

A csapatra felfigyelt a sajtó is. Nem csoda, nem minden nap lehet látni 100 boldog arcot egyen mezben. Ráadásul Csere Gáspár a 10km-es táv abszolút 2. helyezettje lett.

"Hálát adok Istennek ezért a csodaszereplésért, és köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon támogatott, szurkolt!” - Csere Gáspár

Mindenki elégedetten térhetett vissza a szállodába. Istennek hála nem történt sérülés. Este pedig egy magyar származású rabbi feleségével és tündéri kislányával mutatta be, hogyis néz ki, egy igazi sabbathi vacsora.

Szombaton elég forró dolognak néztünk elébe, a sivatagnak. Na de mi az azoknak, akik hősiesen futották le a maratont? Először Ein Gedi-t, azt az oázist látogattuk meg, amely környéken Dávid király bujkált embereivel Saul elől, és hol annyi gyönyörű zsoltár íródott. Onnan az út egyenesen Massadaba vezetett, mit nagy Heródes építetett, ez az a hely hol zsidó katonák évekig álltak ellen Rómának és a császárnak. ,,Massada egy csoda” állítják sokan, ha ugyan csoda nem is, de az biztos, hogy magával ragadó egy hely.

Miután mindent megcsodáltunk nem volt más hátra, mint fürödni a Holt-tengerben. Ez senkinek nem okozott gondot. Mindnyájan felfrissülve indultunk vissza Jeruzsálembe. Hazafele bejelentkeztünk a Hit Rádióba, hogy Oláh Sándor a Jeruzsálemi út szervezője röviden beszámoljon az addig történtekről, és Mihály József a Gödöllői Hit Gyülekezete pásztora elmondjon egy áldást, azokra, akik hallgatják a műsort. Mikor vissza értünk Jeruzsálembe nem tétlenkedtünk, a falnál adtunk hálát a napért, és azért, hogy megőrzött minket egy olyan országban, ahol rendszeresek a háborús események.

Elérkezett az utolsó nap. Ez érződött a levegőben is. Szomorkodni azonban nem volt idő, mert a két busznak indulni kellett. Nem, nem a reptérre, hanem az Izrael Múzeumba és Dávid városába.

"Bár már voltam korábban is Izraelben, most mentem először szervezetten, és meg kell mondjam fantasztikus élmény volt.” - Rimay Zoé

Miután végeztünk mindenki kapott egy kis szabadságot. Akinek még maradt pénze az a piacon vásárolgatott, mások meg még utoljára körbe mentek a városban. A búcsú, mindig ez a legnehezebb rész, és bár fájó szívvel sikerült felülni a buszra, amelynek a végállomása a reptér volt, ahogy nekünk is. 

"Hihetetlen mit tud okozni egy ilyen Jeruzsálemi út. Az ember szívének, testének, lelkének és szellemének is egyaránt felüdülés” - Solti Noémi Rebeka

Vissza, vissza Magyarországra, talán csak akkor fogtam fel, hogy vége van, amikor haza értem. Újra minden a régi kivéve egy valamit: Jövőre Jeruzsálemben!

Kalmár Dani

Posted on May 17, 2015 .