Hittel megyek előre

A 2015. április 14-i Bornemisza Hangja hangszerverseny, valamint a Dalszerzői Pályázat győztesével, Bogdán Mártával beszélgettünk.

Mikor és hogyan kezdtél el zenélni?

Harmadikban kezdtem el zenélni, most már nyolc éve csinálom. Zongorázom, gitároztam, pár éve énekelni tanulok, és nagyon remélem, hogy még más hangszereket is kipróbálhatok.

Milyen hangszereken szeretnél még ezen kívül megtanulni?

Fuvolázni szeretnék jövőre. Tetszik még az oboa meg ezek a fúvós hangszerek, de nem valószínű, hogy mindent be tudok zsúfolni így az érettségi mellett.

És később?

Én nem tudnám elképzelni az életemet a zene nélkül. Azért sem fogom abbahagyni a zongorát, mert nem tudom, hogy mi lenne velem…

Szép eredményt értél el a hangszerversenyen. Van valamilyen terved, hogy hogyan folytasd?

Jövőre is megpróbálom. A hangszert már nem, mert abban most első lettem - aminek nagyon örülök, - de az éneket mindenképpen, talán kicsit máshogyan, más műfajban. Lehet, hogy dicséret lesz, lehet, hogy nem, majd meglátjuk.

A dalszerzői pályázatra az ötletet a diákzenekarotok próbái adták. Mégis hogyan kezdődött? Mi késztetett arra, hogy zenekart alapítsatok?

Ez nagyon érdekes dolog. Két éve történt, hogy még nem ismertük egymást Kovács Mirtillel csak távolról szimpatizáltunk, és ő jött oda hozzám, hogy ő nem ismer engem, de tudja, hogy énekelek. Ő is énekel, és van egy ötlete, megmutathatja–e? Ez egy dalfoszlány volt, egy sor. Annyira tetszett, hogy leültem a zongorához. Unyi Roberta is leült mellém. Elkezdtem pötyögni, jött belőle a dallam, és megírtuk az első dalunkat, ami elég kezdetleges volt, meg minden… de így indult. 
A zenekar pedig úgy jött, hogy hárman voltunk, és ugye a zongora nem elég egy zenekarba. Kellett valaki, aki tud gitározni (arra nem gondoltunk, hogy dobos is jöhet…). Harmath Benire gondoltunk. Megkérdeztük, megmutattuk neki a dalt, és tetszett. Puka Károly is ott volt, róla ott derült ki, hogy tud dobolni. Megkérdeztük, hogy lenne-e kedve csatlakozni. Volt kedve hozzá, tetszettek neki is a dalaink, és így összeálltunk páran.
Van még egy fontos tagja a zenekarnak, (van még több is, de ő nagyon fontos) Szabados Márk. Ő az érdi dicséretvezető. Igazából ő tartja nagyon össze a csapatot. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy legyen egy érett felnőtt a csapatban, mert sok mindent jobban lát, mint mi.  Aztán van még szaxisunk, van trombitás, van hegedűs meg dobos, gitárosok és egy nagyszerű hangtechnikusunk. Úgyhogy nagyjából megvagyunk. Mindig nagyon jó  hangulat van a próbán. Egyre jobb!

Az hogy jött, hogy te vagy a szóvivő? Spontán?

Nem beszéltük, meg hogy ki legyen a szóvivő. Általában spontán dől el, hogy ki érez indíttatást arra, hogy mondjon pár szót a dalokról. A koncerteken legtöbbször Szabados Márk szokott beszélni. Olyankor fontos, hogy összekössük a dalokat néhány szóval. Volt már, hogy egy dal kapcsán elmondunk egy bizonyságot, hozzáfűztük a gondolatainkat - ez ilyen spontán dolog.

Hogyan érintett a dalszerzői pályázat eredménye? Van valami konkrét terv a dalaitokkal?

Nagyon-nagyon örültünk neki persze. Nem gondoltuk, hogy mind a három dal helyezést fog elérni. A sorrend is meglepett, mert azt hittük, hogy majd a leggyorsabb, legütősebb lesz az első, ehhez képest a leglassúbb, legimádóbb nyert.
Igazából voltak már fellépéseink az érdi gyülekezetben, evangelizációs táborban. Talán az evangelizáció a legfőbb célunk, meg a dalaink is olyanok. Van, ami inkább dicséret jellegű. Semmiképpen sem világi számokat írunk, hanem evangelizációs céljaink vannak. Szeretnénk a zenénkkel minél több embert megszólítani. 
Jövőre is elindítjuk majd őket, remélem, hogy születnek még ilyen dalok… Nem tudom. Ezt igazából az Úr tudja, hogy mi a zenekarral a célja. Mi pedig nagyon szeretjük ezt csinálni. Bízom benne, hogy egyre jobb gyümölcsei lesznek ennek rövid- és hosszútávon is. 

Köszönöm, hogy megosztottad velünk. Sok sikert kívánunk!

Murányi Eszter

Posted on May 7, 2015 and filed under Interjú.