Élet a dzsungelben

Isten munkája a bennszülöttek között

Gondoltál már valaha arra, milyen lehet egy dzsungelben élni? Milyen elzárva lenni a nyugati civilizációtól, bennszülöttek között nomád módon élni és új furcsa ételeket kipróbálni? A Wild család tudja, hiszen misszionáriusként a Dél-kelet ázsiai dzsungelben élik mindennapjaikat.

2003 őszén Mike és Libby Wild úgy döntött, hogy három fiukkal (Morgan, Hudson és Kian) hátrahagyják Amerikát és útnak indulnak az ismeretlen Ázsiába, hogy a dzsungelben elszigetelten élő törzseknek is elvigyék az evangélium örömhírét. Negyedik gyermekük már a dzsungelben született. Az utazás előtt alaposan felkészültek, bibliaiskolába és nyelvtanfolyamokra jártak. A misszió partnerein keresztül sikerült találniuk egy törzset, ahol örömmel fogadták őket az üzenetükkel. 

A beilleszkedéshez meg kellett ismerniük a bennszülöttek kultúráját, el kellett sajátítani a nyelvüket. A családnak egyéb nehézségekkel is szembe kellett néznie, a dzsungelben borzalmas egészségügyi állapotok uralkodtak. Nem volt kórház, orvosi ellátás, sok kisgyerek meghalt gyógyszerhiány miatt. Wildék minden reggel órákat töltöttek a betegek ellátásával. Kitartó, szorgalmas munkájuk más területeken is megmutatkozott. Miután elsajátították a törzs nyelvét, meg kellett alkotniuk annak az ábécéjét, hogy a dzsungellakók saját nyelvükön olvashassák Isten igéjét. Elindítottak egy hat hónapos kurzust, mely során megtanították az embereket írni, olvasni. Küldetésük legfontosabb feladatának természetesen azt tartották, hogy megismertessék a bennszülöttekkel Isten igazságait. Mindez nem volt könnyű feladat, mert a törzs tagjai mind animisták voltak, abban hittek, hogy a gonosz szellemek befolyásolják az életüket, ezért különböző okkult praktikákat alkalmaztak, hogy elűzzék őket a lakhelyükről. Fáradhatatlan tanítás után meg tudták győzni őket, hogy honnan származnak a gonosz szellemek, és hogy van egy sokkal hatalmasabb személy, aki szereti őket és a vérével fizetett a bűneikért. A bennszülöttek hittek Isten beszédének és hat hónappal a Wild család megérkezése után már hatvanan megtértek és megkeresztelkedtek. Sőt, azóta maguk is misszionáriusokká lettek, elmentek más kicsi ’’városokba’’ hirdetni Isten igéjét. 

Felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy miközben a Wild házaspár a bennszülöttek felé szolgált, mit csináltak a gyerekeik? Hol tanultak, egyáltalán mit ettek, hogyan teltek a napjaik?

A Wild testvérek nagyon talpraesettek, ahol csak tudnak, segítenek a szüleiknek a szolgálatban, de különben ugyanúgy élnek, mint más átlagos fiatal. Tanulnak, de otthon. Szüleiknek már Amerikában megtetszett az otthonoktatás módszere, hiszen így több időt tudnak eltölteni a gyerekeikkel és a Biblia útmutatásai szerint tudják őket nevelni. Libby Wild szerint nem azért tanulnak keményen, mert okos, vagy elismert emberek szeretnének lenni, hanem, hogy az életükkel is Istent dicsőítsék. A tanulás egy kiváltság, amin keresztül meg lehet ismerni Istent, a Teremtőt és a világot, amibe behelyezett minket. A dzsungelben megteremteni a tanulás feltételeit nem egyszerű, de közös munkával megvalósítható. Az áramot a Nap energiájából nyerik, figyelniük kell, hogy akkor mossák ki a ruhákat, amikor az akkumulátorok teli vannak és leszedjék a ruhákat a szárítóról, mielőtt a délutáni esőzuhatag eléri őket. Az ételek elkészítése sem egyszerű, hiszen egy szendvicsért nem elég elugorni a pékségbe, meg kell sütni hozzá a kenyeret. Reggeli után a fiúk elkezdik a tanulást, anyjuk kilencig a saját munkáját végzi, majd csatlakozik a fiúkhoz, hogy együtt imádkozzanak, Bibliát, történelmet tanuljanak. A gyerekek ebéd után a hobbijukkal foglalkoznak, olvasnak, gitároznak vagy a bogár gyűjteményüket gyarapítják. Esetleg legóznak vagy kedvenc háziállatukkal, New-tal, töltik az idejüket, aki egy kuszkusz.

Egy anyának sok helyen helyt kell állnia, nincs ez másképp Libby Wilddel sem. Libby mottója ezzel kapcsolatban a következő: ,,Mint feleség, anya, misszionárius mindig elérhető szeretnék lenni arra, hogy áldást jelentsek azok számára, akiket Isten adott nekem.” Így, ha úgy érzi, többet kell foglalkoznia a körülötte lévőkkel, akkor változat az időbeosztásán, hogy ott legyen azok mellett, akiknek éppen szükségük van rá: betegeket ápol, több időt tölt a gyerekeivel vagy meglepi a férjét kedvenc ebédjével. 

Az ebéd elkészítéséhez a vizet az eső biztosítja, ami szerencsére bőven van. A saját maguk által épített házban van vízvezeték, elektromos áram és internet is. Természetesen közlekedési eszközre is szükségük van, ami leginkább a lábuk, vagy ha távolabbra utaznak, akkor a helikopterük. A gyerekek sem hiányolnak semmit, a dzsungel az otthonuk. Könnyen megbarátkoztak a törzs lakóival, akiknek bizonyságot jelent a viselkedésük, szüleik iránti engedelmességük. A család sok mindent megtanult a bennszülöttektől, például hogyan lehet megfigyelni az állatokat, hogyan kell tüzet rakni, kunyhót építeni vagy növényeket ültetni. 

Háromévente rövid időre visszautaznak Amerikába, hogy meglátogassák rokonaikat, barátaikat, aztán pedig újult erővel folytassák tovább szolgálatukat.

Videó itt

Dékány Dóra

Posted on April 21, 2015 .