Szeretet, hála, segítség, empátia

A Down-szindróma egy kromoszóma rendellenesség, amit az esetek 95%-ában az okozza, hogy a 21-es kromoszómából a normál 2 helyett 3 van. Ezért a Down-szindróma világnapját 03.21.-én tartják. Az ebből az alkalomból megrendezésre kerülő  "0321-es Kihívás" c. játéknak március 19.-én volt a bemutatója a Vígszínházban, ahol a színtársulat tagjai próbálhatták ki az ötféle feladatból álló játékot. 

A kiválasztott országos 10 helyszín közül, egy másik budapesti helyszínen is megrendezésre kerülhetett az „előítéletek nélküli játék” : a Bornemisza Péter Gimnáziumban.

A gimnáziumban a Down-szindróma világnapjához igazodva, március 20.-án, pénteken tartott „Ability” napot a Hit Gyülekezete Tikva szolgálata és a Blankadi Társaság a 11. évfolyam részvételével.

 A program kezdésének időpontja éppen a részleges napfogyatkozással esett egybe, ami miatt a diákok jelentős része az udvarról késéssel érkezett.  A nyitóbeszédet dr. Ruff Tibor lelkész ebből kifolyólag így kezdte:

Tehát a csillagoknak is előfordul, hogy van fogyatkozásuk, de annál sokkal lényegesebb, amikor az embertársainknak van fogyatkozásuk. És ilyen szempontból kicsit prófétikusnak tartom – ne haragudjatok, hogy most egy kicsit szigorúbb hangot fogok megütni, – hogy az, hogy ennyire nehezen sikerült ezt a rendezvényt elkezdeni..........., hogy a még el sem kezdődő napfogyatkozás csodálatából sikerüljön a fiatalokat behozni ebbe a terembe, azért, hogy a körülöttük levő ember-csillagoknak a fogyatékosságára is egy kicsit ráirányítsák a figyelmüket. Ha ezen elgondolkodtok, hogy hogy kezdődött el az a program, akkor már nagyon messze menő következtetéseket vonhattok le abból, hogy miért tartjuk meg azt a programot. Mert tulajdonképpen azért tartjuk meg, mert így kezdődött el.

Arról beszélt, hogy az evangélium tele van fogyatékossággal élőkről szóló történetekkel, míg a napfogyatkozás nincs még csak megemlítve sem. Nekünk is át kell alakítanunk az értékrendünket: többet kell törődnünk környezetünkben a segítséggel élő honfitársainkkal. A betegségek gyógyulásának hiánya az egyházban Jézus Krisztus szemével nézve a mi hitünk fogyatékossága, ilyen módon mindannyian fogyatékosok vagyunk, közös felelősséggel tartozunk az ilyen segítségre szoruló emberekért.

A Tikva szolgálat vezetője, Kiss István is hasonló üzenetű beszédet mondott. „120%-ban egyetértett” Ruff Tiborral. Felhívta a figyelmet a gyülekezetben működő Tikva szolgálat alapvető fontosságára. Azokat az embereket, akiknek közeli hozzátartozójuk segítséggel él, akadályoztatva van, támogatnunk kell. Az ő ügyük mindannyiunk ügye.

Mindketten elmondták, hogy öncélúan a betegségek miatt bűnbakokat keresni nem helyénvaló, nem keresztényi magatartás. A társadalomnak befogadóan kell viselkednie.

A beszédek után a diákok különféle csapatjátékokban vettek részt, melyben megtapasztalhatták, milyen látás-, hallás-, vagy halmozottan sérültnek lenni. A program körülbelül egyharmadát a 0321 Kihívás adta.

A játékot háromfős csapatokban kell játszani. Minden feladatnál az egyik résztvevő a 0321-es játékos, aki nehezített feladatokat kap, a másik két játékos a segítő. A játék célja elsősorban nem az, hogy bemutassa a Down-os emberek nehézségeit, hanem, hogy megmutassa, mi hogyan viszonyuljunk hozzájuk, hogyan lehetünk segítségükre. Türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennünk.

Beszélgettem szervezőkkel, résztvevőkkel, tanárokkal, diákokkal, és mindenki arra jutott, többet kell foglalkoznunk ezzel a témával, hiszen a mindennapi életünket érinti, nem megkerülhető, és a társadalomban még mindig túl sok az előítélet ezen a téren.

IMG_6482.JPG

Petrőcz Katalin, gimnáziumunk tanára elmondta, a nap célja az „érzékenyítés”, a segítséggel élők kérdésére való nyitott és érzékeny hozzáállás kiépítése volt. Azt kell nézni, hogy mi az ami egy embernek van, nem pedig azt, hogy mi hiányzik. A társadalmi együttélést nem a körülmények, hanem az együttélésre való készség, vagy annak hiánya determinálja. Fontos továbbá, hogy a sérült diákokat is elsősorban diákoknak és csak másodsorban sérülteknek szabad látni.

A K!áltójel diákszervezet elnöke, Diósy Mihály is részt vett a programokon több szervezeti taggal, és elmondta, hogy ő lényegesnek tartja, hogy egyesületi szinten foglalkozzanak a társadalom empátiakészségének kiépítésével. „Próbáltál már mályvacukorral a szádban egy olyan fogalmat elmagyarázni, amit anélkül is nehéz? Down-szindrómásként ezzel az érzéssel kell élned minden nap. Nagyon fontosnak, sőt kötelességemnek érzem, hogy az ilyen korlátokkal élő honfitársaimnak segítsek. Az ő elfogadásukat támogatom, elősegítem, amiért a jövőben egyesületi szinten is mindent meg fogunk tenni.” Nem csak a 11. évfolyam diákjai számára, hanem az egész gimnáziumnak fognak tematikus és projektnapokat szervezni annak érdekében, hogy a diákok megtanulják előítéletektől mentesen kezelni a szituációkat, és befogadóan viselkedni segítséggel élő társaikkal.

IMG_6618a.jpg

A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy ne csak a Down-szindrómások világnapja alkalmával, hanem az év minden napján szem előtt legyen az esélyegyenlőség és a segítségnyújtás kérdése.

A különféle állomások végén minden résztvevő leírhatta gondolatait, a nap zárásaként pedig mindenki mikrofonba mondta azt az egyetlen szót, ami először eszébe jutott a mai nappal kapcsolatosan. Szeretet, hála, segítség, empátia.

Varga Dominika

Posted on March 22, 2015 .