Toszkánában tanulni...

Fabini Borbála, iskolánk tanulója nem csak szokványos módon tanulja a nyelveket. Idén hatodszorra utazik ki Olaszországba több hónapra, hogy könnyebben elsajátítsa az olasz nyelvet. Tapasztalatairól, élményiről és tanácsairól kérdezzük.

Már nem először mész ki Olaszországba, mi a célja az útjaidnak? Honnan jött az ötlet?

Az egész hat évvel ezelőtt kezdődött. Nagynéném családja már régóta tervezte, kiköltöznének külföldre, hogy a gyerekeik könnyebben megtanuljanak egy másik nyelvet. Olaszországra esett a választásuk, mivel a nagynéném kiválóan tud olaszul. Ekkor (2009-ben) ötödikes voltam. A szüleimben  is felmerült az ötlet, hogy ezt mi is megcsinálhatnánk, csak nem teljesen költöznénk ki, hanem egy rövidebb időszakra mennénk, ami alatt iskolába is járhatnánk. Így rá leszünk kényszerítve arra, hogy olaszul beszéljünk. Otthon anyukám már harmadikos korom óta tanította az olasz nyelvet nekem és a bátyámnak délutánonként, így amikor kikerültünk, rendelkeztünk már az alapokkal, amire el tudtunk kezdeni építkezni.

Hogyan tudod megoldani, hogy tanév közben utazol el?

Általában márciusban vagy áprilisban szoktam kiutazni. A tanévnek arról a részéről, amiről hiányzok, számot kell adnom osztályozó vizsgák formájában. Mielőtt kimegyek, levizsgázom minden tantárgyból, befejezem a tanévet. Eleinte, amikor általános iskolás voltam, a vizsgák előtt hiányoztam néhány hetet, hogy készüljek, de most, középiskolásként bejártam rendesen az órákra, a vizsgákra hétvégeken és délutánonként készültem fel.

Milyen az olasz oktatási rendszer? Kapsz jegyeket, írsz dolgozatokat?

Az oktatási rendszer kicsit eltér a magyartól. A gyerekek egy évvel hamarabb, öt évesen kezdik az iskolát. Az általános iskola két részre van osztva, az alsó tagozat öt éves, a felső pedig három. Az általános iskola elvégzésekor záróvizsgát kell tenni, a tanulók így juthatnak tovább a gimnáziumba, ahol öt évet töltenek el. Én ebben az évben a gimnázium negyedik osztályába járok és mivel a tanévet már befejeztem, van bizonyítványom, ezért nekem ott nem feltétlenül kell jegyeket szereznem, ha kapok is, nincs jelentősége. Az iskolában van olyan tanár, aki velem is ugyanúgy megíratja a dolgozatokat, bár tankönyveim nincsenek a tanév végére való tekintettel, ezért az eddigi tudásomat, az órán hallottakat és a jegyzeteimet kell felhasználnom. Ők már most azt a tananyagot tanulják, amit én csak jövőre fogok itt Magyarországon. Van olyan, hogy az egész osztály stresszel a közeledő dolgozat miatt az adott napon, én meg nyugodtan várom a dolgozatot, mert nincsen számomra semmi tétje. Az osztályzatok 4-10-ig vannak, a 4-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb, de azt nagyon ritkán adnak a tanárok, ezért ha valaki 8-as vagy 9-es osztályzatot kap, az már olyan, mintha Magyarországon 5-öst kapna.

Milyenek az olasz emberek? Miben tér el a kultúrájuk a miénktől?

Az olasz emberek mások, mint a magyarok. Nagyon sokat gesztikulálnak, hangosan beszélnek és közvetlenek. Az első évben, amikor kimentem, csak az alapokat tudtam olaszul (köszönni, számolni, bemutatkozni és volt egy kis szókincsem) Osztálytársaim nagyon sokat segítettek. Ha nem értettem valamit, lerajzolták nekem a padtársaim. A tanárok sokszor próbálkoztak az angollal, de nem örültem neki, mert olaszul akartam tanulni és nem angolul, ezért ilyenkor mindig meg kellett mondanom nekik, hogy olaszul értessék meg magukat. Ha az utcán segítséget kellett kérnünk mindenhogy igyekeztek segíteni, és anélkül nem engedtek el, hogy biztosak ne lettek volna abban, hogy megértettük hova kell mennünk.
 A kultúrájukban erősen benne van a katolicizmus, az iskolákban mindenhol van hittan óra, ami nem kötelező. A katolikus szertartásokat betartják, de a hétköznapokban nem nagyon foglalkoznak Istennel. Ez főleg a fiatalokra jellemző. A felső tagozat harmadik osztályában volt egy olyan nap, amikor csak én maradtam egy albán diákkal az osztályban, mert a többi gyerek mind elment bérmálkozásra. 
Az olaszok a közösségi életben nagyon aktívan részt vesznek. Az idős nénik és bácsik általában kiülnek a térre vagy egy padocskára a házuk előtt és megtárgyalják az aznapi híreket, pletykálkodnak a szomszédról, vagy a macskáikról. Mindig tudnak valamiről fecsegni. Toszkánában szinte minden faluban és városkában van egy ház, amit közösségi háznak hívnak, itt lehet kávézni, billiárdozni, beszélgetni. A fiatalok is itt szokták eltölteni a szabadidejüket.

Milyen nehézségekkel találkoztál külföldön? Nehéz volt a beilleszkedés?


Az olaszok nagyon nyitottak, mosolyognak a megismerkedésnél. Azonban, 
egy olyan kis faluban, ahol az osztálylétszám nyolc fő, a gyerekek együtt nőnek fel, az ő kis körükbe beilleszkedni már nem volt könnyű. Lehet, hogy furcsán hangzik, mert ugyan kedvesek voltak, nekem nehéz volt velük őszintén beszélni. Engem egy idő után már bosszantott, ha megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor találkozzunk vagy mit csináljunk együtt, általában késtek, valamit mindig halogatták és nehéz volt őket rávenni, hogy végre elmenjünk egy bizonyos helyre. Ezért volt az, hogy eddig mindig azokkal az osztálytársaimmal jöttem ki a legjobban, akik nem is olasz származásúak voltak, csak már régóta kint éltek, persze velük is olaszul beszéltem.

Mit ajánlasz azoknak a diákoknak, akik rövidebb-hosszabb távon külföldön szeretnének tanulni?

Azt ajánlom nekik, hogy nagy alkalmazkodó készséggel rendelkezzenek, legyenek nyitottak, és készüljenek fel a legextrémebb helyzetekre is, és ami a legfontosabb, mindig legyen náluk elég pénz, mert az sosem árt. 

IMG_20150315_131907.jpg

Kiköltöznél véglegesen külföldre? Miért?

Én véglegesen nem költöznék ki, mert nem gondolom, hogy ott lenne a helyem. Tanulás céljából jó külföldre menni, bár a vége felé nekem mindig honvágyam van. Lehet, hogy Olaszországban nagyon jó, kedvesek az emberrel, de számomra mégis jobb itt Magyarországon. Lehet, hogy a magyar emberek nem olyan kedvesek, mint az olaszok, sokat zsörtölődnek, de amikor az ember bajban van, mégis segítenek, ha mérgelődve is. Az olaszok pedig kedveskednek, meg szeretnek, de amikor igazán kellene a segítségük, valahogy soha nincsenek ott. Persze vannak akik megtalálják a helyüket külföldön és az is igaz, hogy az olaszok se mind ilyenek, de én inkább Magyarországot választom.

Mi pedig további sok sikert kívánunk a nyelvtanuláshoz!


Dékány Dóra

Posted on March 22, 2015 and filed under Interjú, #nyelvtanulás.