Szakma kontra diploma

Törekvések és intézkedések


Egy átlagos tizenéves, aki a pályaválasztás küszöbén áll, de nem tudja, tulajdonképpen merre is szeretne elmozdulni, egyet biztosan tud: jó egyetemre akar menni, és legalább egy diplomát szerezni. Ha valaki céltudatos fiatalt kérdez, a következő válaszokat kapja: „Ügyvéd, mérnök, gyógyszerész, számítástechnikus, programozó akarok lenni.” Mind-mind olyan, amihez egy neves egyetem elvégzése szükséges. No de ott a kihaló félben lévő szakmák kérdése.

Felborul- e az egyensúly, vagy elbillen a mérleg? Diplomata elité, vagy szakembereké a jövő?
A hatalomban lévők nem titkolt szándéka, hogy a fiatalok ahelyett, hogy egyetemekre menjenek jogtan hallgatónak, menjenek szakmát tanulni. Növelni szeretnék a szakképzésben tanulók ösztöndíját, és nem pénzbeli támogatásokat is szeretnének bevezetni. A statisztikák nem épp arról tanúskodnak, hogy egy fiatal mindenáron kisgépszerelő, ács, villanyszerelő, szobafestő, asztalos szeretne lenni. Ezek alantas szakmáknak vannak titulálva, holott nélkülözhetetlenek. Csak képzeljük el azt a helyzetet, hogy 10-20 év múlva az oknyomozó riporter mosogatógépe tönkre megy, és senkit nem tud felhívni, vagy csak csillagászati áron, mivel nincs munkaerő a piacon. 


Még egy, a szakmák mellett szóló szomorú tény, hogy diplomás, magasan képzett történészek jelentkeznek könyvtárosnak, raktárpakolónak, mert egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni máshol. 


A vezetők ilyen fajta törekvéseire élő példa az új javaslat, miszerint a középiskolába egy kompetencia alapú felvételivel lehet bekerülni. Az újítás lényege az lenne, hogy ne a bemagolt, sablonokat véssük a papírra. Az új feladatsor kevesebb feladatot tartalmazna, és inkább a készségeket, összefüggések felismerését és azok alkalmazását teszteli. Az eredmények alapján mehetnének a tanulók, a saját képességeikhez illő gimnáziumba. Az újítók biztosították a rémült szülőket, hogy ennek ellenére választhatnak majd a gyerekeik, csak egyfajta útmutatást, segítséget szeretnének adni. Jó elképzelés, és akár pozitívan is hathatna, habár felmerül a gyanú, hogy ez nem egy újabb törekvés-e arra, hogy az álmokkal, tervekkel teljes fiatalokat szakmunkásképzőbe dugjuk? Törekvés arra, hogy a fiatalok ne gondolkozzanak, ne ábrándozzanak nagyokról?


Ha valóban így lenne, akkor hogy nő majd ki az új, friss értelmiségi réteg, vagy szolgáltató szektor? Példának okáért, a virágzó, fejlett társadalmakban, mint Németországban, Svédországban, Japánban az emberek többsége nem autószerelő, vagy háztartási kisgépszerelő, hanem a vendéglátói iparban, egészségügyben, államigazgatásban, banki szektorban mozognak.


Iskolánk szintén arra sarkallja a diákjait, hogy gondolkozzanak, tervezzenek, no meg keményen dolgozzanak. A most gimnáziumba felvételizők szüleinek el kell fogadniuk azt a „határozatot”, valamint aláírásukkal szentesíteni, hogy amennyiben a gyerekük nem éri el (félévkor, év végén) a 3.5-ös átlagot, minden további nélkül eltanácsolható az iskolából. A vezetőség határozottan kijelentette, hogy az előbb említett szint a nulla. Szigorúnak tűnik, de hát tanulás nélkül nincs ELTE, se Corvinus!


Konklúziónak én azt vonnám le, hogy mindegy: varrónő, gépészmérnök, vegyész, jogász szeretne lenni valaki, tudatosan kell rá készülni, már a gimi első évében is. A szakma sem lebecsülendő dolog, ha valaki becsületes, jól képzett szakember lesz, ugyanúgy el fog tudni helyezkedni, mint egy gyógyszerész. Manapság nagy a nyomás rajtunk fiatalokon, de ha engedjük, hogy ez a nehéz prés kisajtolja a legjobbat belőlünk, nem fogjuk megbánni. Fontos a szorgalom és a céltudatos felkészülés.

Czine Sára írása

Posted on March 12, 2015 .