Az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz?

A Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett terrortámadásról szóló két részes Elte Vitaklub által szervezett vitasorozat második részére nagyságrendekkel többen jöttek el, mint az első alkalomra. Már fél órával kezdés előtt megtelt a terem, több százan gyűltek össze a meglehetősen izgalmasnak ígérkező vitára.
Fotók: H. Viktor, R. Levente

 A szabályok változatlanok, a tételmondat a következő: „A Ház szerint nem a vallási és társadalmi közeg a terrorcselekmények kiváltó oka.” A támogató oldalon egy muzulmán vallású orientalista és egy biztonsági szakértő, az ellenző oldalon egy teológus és szintén egy biztonságpolitikai szakértő foglalt helyet.

 A vita előtti véleménynyilvánítást egy kicsit jobban át kellett gondolnom, mint a múlt hetit, hiszen a tételmondat nem úgy szólt, hogy „iszlám vallás” vagy „csak vallás”, hanem egy kalap alá vonta a kereszténységet, júdaizmust is. Végül, átgondolva a dolgot, mégis nemmel szavaztam, hiszen a vallási motívum sok esetben közrejátszik a terrorizmusnál, ahogy ezt a Charlienál is láthattuk.

 A vitát M. Soós Tamás nyitotta meg: „Béke legyen veletek, fiatalok és kedves egybegyűltek.” – mondta mindezt arabul. Érvei nem voltak számomra teljesen világosak, inkább a téma általános felvezetése volt a célja, lelkesedésből és érzelemből próbált hatni a hallgatóságra. Először felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény, júdaista és iszlám vallások azonos gyökerűek, tudniillik a próféták idejéből származnak. Elmondta továbbá, hogy az iszlám szó jelentése megbékélés, egyik alapvető tétele pedig, hogy a problémákat párbeszéd útján kell megoldani. Ezután mesélt a törökországi szent hegyről, ahol még a vallások születése előtti időből származó szoborcsoport szimbolizálja a kelet-nyugat konfliktusát, ebből következik, hogy problémánk nem vallási alapú. A Charlie Hebdo nem csak az iszlám, hanem a többi vallást is súlyosan megsértette, provokálta, de sajnálattal kell tudomásul venni, hogy az eredeti karikatúrákat valójában a tiltakozók közül sokan nem is látták. Beszédét azzal zárta, hogy a vallás egy lyukas köntös, nem célszerű mindenre ráhúzni.

M. Soós Tamás: "Salem alejkum!"

M. Soós Tamás: "Salem alejkum!"

A következő felszólaló Ruff Tibor, teológus volt az ellenző oldalról, aki szakmájából fakadóan teológiai megközelítését választotta a témának. A közönség tartós morajjal reagált a Simon Róbert fordítású Koránból (erre egyébként később M. Soós Tamás azt válaszolta, hogy a fordítás csupán szépirodalmi alkotás) hosszan tartó felolvasására, kivétel nélkül „hitetlenek ellen” való fegyveres fellépésre buzdító szúrákat hallhattunk. Ezek után ismertette a University of Oxford által kiadott, arab tudósok által megírt Korán hivatalos elemzéséről szóló mű részleteit. Azt a következtetést vonta le, hogy a Korán alapján a vallás és az állam nem szétválasztható, a mai demokrácia nem működőképes. Továbbá azt, hogy az Iszlám Állam háborúkkal való terjeszkedésének jogalapja a vallásuk. Megoldásként azt javasolta, hogy a muzulmán vallásúak döntő része, akik a mérsékelt ágat követik, egyértelműen határolódjanak el a terroristáktól, mondják ki: nem tekintik testvérüknek a gyilkosokat.

Ruff Tibor: "Azt mondani pedig, hogy az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz, olyan, mint azt állítani, hogy az alkoholnak nincs köze az alkoholizmushoz."

Ruff Tibor: "Azt mondani pedig, hogy az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz, olyan, mint azt állítani, hogy az alkoholnak nincs köze az alkoholizmushoz."

Tálas Péter egy fontos megállapítást tett, tisztázta a terrorizmus fogalmát: a terrorizmus egy politikai erőszaktétel. Annak is egy alacsonyabb szintű formája, hiszen, a terrorizmus a gyengék fegyvere. Kifejtette, hogy ugyan sokszor vallási és társadalmi problémák köntösébe van burkolva, mindig politikai célja van. Hangsúlyozta továbbá, hogy egy terrorista önmagát sosem tekinti terroristának, hanem leginkább szabadságharcosnak, aki a jó ügyet képviseli egy adott rendszerrel szemben. Következő kijelentését derültség fogadta, egy pillanatra feloldott a komolyság feszült légköre, ugyanis a L’ecsó c. rajzfilm egyik mondatát idézte. „Főzni bárki tud.” Mivel nem volt mindenki számára egyértelmű, hogy is kapcsolódik a kedves rajzfilm a patkánnyal a témánkhoz, azonnal megmagyarázta: „Ez nem azt jelenti, hogy mindenkiből Michelin-csillagos szakács lesz, de a szakács, aki a Michelin-csillagot kapja, jöhet bárhonnan. Na, ugyanez igaz a terroristákra.” Számadatokkal is alátámasztotta álláspontját, azzal nyugtatva a közönséget, hogy a muzulmán országokban sokkal több terrorcselekmény van, mint a világ más pontjain. Végezetül, megint heves reakciókat kiváltva, egy újabb tanulmányra hivatkozott, mely azt vizsgálta, hogy hogyan is lett vége a legtöbb –általunk ismert- terrorszervezetnek. A válasz számomra elfogadhatatlan volt; úgy, hogy engedünk nekik, bevéve őket a hatalomba teljesítettük követeléseiket.

 Utolsó felszólalóként, ismét az ellenzők szónoka, Kis Benedek József beszélt. Módosító javaslatot tett a tételmondatot tekintve: „A Ház szerint nem csak a vallási és társadalmi közeg a terrorcselekmények kiváltó oka” Egy friss hírt is megosztott hallgatóival: a délelőtt folyamán újabb, körübelül 100 keresztényt fogtak össze Szíriában az ISIS terroristái. Csendesen hozzátette, hogy a sorsukat az elmúlt hónapok eseményei alapján megpróbálhatjuk kitalálni. Folytatta: nem minden muszlim fundamentalista, és nem minden fundamentalista terrorista, de a politikai motívum mindig társul ideológiával, ami sokszor vallási. Szintén adatokra hivatkozva mondta, hogy a legtöbb terrorcslekmény vallási indítékú, és túlnyomó többségük iszlamista, példaként pedig a 9/11 new york-i terrortámadást hozta fel. A Korán groteszk félreértelmezéséből származnak ezek a gyilkosságok, hiszen, magyarázta, úgy olvassák, hogy nem kell támadásra várni, hanem védekező harc helyett, nekik kell letámadni az „ellenséget”. Azt is elmondta, hogy nem hiszi, hogy ez az iszlám vallás fő iránya lenne, sokkal inkább valamilyen öngyilkos szektának számítanak. Összegezve gondolatmenetét, újra a módosított tételmondatra tért vissza. Különböző okok léteznek arra, hogy valakiből terrorista legyen, de a vallás mindig szerepel ezek között. Megoldásnak pedig az oktatást javasolta, ami által megérthetjük a negatív folyamatok lényegét, és csak így tudunk fellépni ellenük.

A hivatalos vita azon részéhez értünk, amikor a két oldal egy-egy felszólalója, 3-3 percben összegezhette az eddig elhangzottakat és újra pontokba szedhette álláspontját. M. Soós Tamás a támogatók közül megköszönte Ruff Tibornak a Koránból felolvasott részeket, hiszen így neki már nem kellett ezt megtenni. Írásmagyarázásba kezdett, elmondva, hogy a felolvasott részek, mind akkor keletkeztek, amikor Mohamed prófétát üldözték, saját híveit szólította fel a harcra. A mai világban csak allegorikusan kell értelmezni az idézetet. Három perc elteltével felállt Ruff Tibor, habár eredetileg nem ő tervezett beszélni, a személyes megszólítás miatt mégis inkább ő beszélt. Világossá tette, hogy az iszlámban a vallási és politikai célokat lehetetlen szétválasztani, akkor is, ha ez egy európai gondolkozású embernek felfoghatatlan. „Azt mondani pedig, hogy az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz, olyan, mint azt állítani, hogy az alkoholnak nincs köze az alkoholizmushoz.”- mondata után még röviden elmondta, hogy nagyjából 100 évvel (2-3 generáció) Mohamed után léptek át a Gibraltáron a muzulmán hódítók. Így azt mondani, hogy a Korán háborúra buzdító részei csak Mohamed üldözésére vonatkoznak, nem helytálló, hiszen az európai hadjárat idején még sokkal intenzívebben élt Mohamed emléke. 

Ekkor következett a vita talán legizgalmasabb része, amikor a közönség kérdez. A kérdezett 2 percben válaszolhat a 30 mp-ben feltett kérédsre, a másik oldal pedig, ha kíván, másfél percben reagálhat. Kisebb technikai nehézségek ellenére folyamatosan özönlöttek a kérdések. Ruff Tibor tisztázta a fundamentalizmus fogalmát: az eredeti vallási szöveghez való visszatérés. Ebből azt vezette le, hogy, ha az eredeti szöveg könnyen félreértelmezve erőszaktételre buzdító, akkor a fundamentalista bűntetteknek „jogalapja van”. Nem mindegy, hangsúlyozta, hogy a vallási terrorizmus magából az alapszövegből, vagy annak egy interpretációjából származtatható.  Tálas Péter konszolidációra intett mindenkit: amíg jogkorlátozás nélkül orvosolni tudjuk a problémáinkat, addig ne nyúljunk a jogkorlátozás eszközéhez. Ezen kívül hozzátette, hogy a terrorizmus az egyetlen olyan politikai erőszakforma, melyet mind a belső, mind a nemzetközi jog illegitimnek ítél. Ezt Ruff Tibor is helyben hagyta, hozzátéve, hogy a terrorizmus, puccs és háború közel sem azonos fogalmak. A terror a civilek megfélemlítését tűzi ki célul. M. Soós Tamás még elmondta, hogy a Korán helytelen értelmezése vezethet gyilkossághoz, hiszen Allah kegyelmes isten. Egy másik kérdésre, hogy a Korán elítéli-e a Charlie Hebdoban történteket, azt válaszolta, hogy az iszlám nem liberális vallás. A jót jutalmazza, de a rosszat bünteti. Ruff Tibornak ehhez annyi hozzáfűzése volt, hogy a karikatúrákra, legyenek bár akármennyire undorítóak is, nem ekvivalens büntetés a szerkesztőség és rendőrök lemészárlása.

A vitát lezárva, még elmondta, az iszlám közösségen belül kellene a belső immunrendszernek hatékonyabban működni, és azonnal kész álláspontot változtatni, amint a jelenlévő muzulmán hívők kimondják, nem tekintik testvéreiknek a gyilkosokat.

 Tapintható volt a feszültség, mikor a moderátori panel berekesztette a vitát. A szavazás eredménye pedig nemsokára nyilvánvaló lesz, amiből majd meglátjuk, az érvek melyik irányba tolták a közvéleményt...

Varga Dominika írása

Posted on February 26, 2015 and filed under Közélet.