„A férfi jó angyala”?

Kik voltak a szüfrazsettek?

A fenti mondattal a viktoriánus Anglia jellemezte a nőket. A tömör jellemzésből kitűnik a korabeli Európában uralkodó szemlélet, miszerint a nő szerepe a konyhában való bájos tevékenykedés, egyfajta láthatatlan jótevőként őrizve a család jólétét.

Minden bizonnyal a férfiak elégedetten nyugtázták ezt a megközelítést, gondolván, ez majd nagyon kényelmes és optimális lesz, amíg ők igazgatják a világot. Ekkor még nem sejtették, hogy ezt a komfortos berendezkedést nem is olyan sokára a feje tetejére állítja egy csapat mindenre elszánt hölgy, akikhez hamarosan tömegek csatlakoznak (valószínűleg még a fentebb említett urak feleségei is).

A 19. század közepétől folytak már harcok a nők választójogáért, és a reformerek, habár mindenre elszántak voltak, mégis falakba ütköztek. Angliában például Viktória királynőbe is, aki annak ellenére, hogy ugyanolyan kromoszómákkal rendelkezett, mint a jogaikért küzdő nők, mégsem támogatta törekvéseiket.

A 20. század elején csúcsára jutó szüfrazsett mozgalom mottója a „Deeds not words” volt, amit a hölgyek elég jól be is mutattak. Amikor kitört az első világháború és a nők beálltak a fronton harcoló férfiak helyére a gyárakba férfimunkát végezni, romba döntve ezzel az addig követeléseik ellen felhozott érvek többségét, hiszen, aki el tudja végezni ugyanazt a munkát, amit a férfiak, miért ne szavazhatna ugyanúgy, mint ők?

Téves lenne azt hinnünk, hogy a szüfrazsettek egy csapat agitáló, kántáló és menetelő nő volt csupán. Meglepő módon semmitől sem riadtak vissza. Gyújtogattak, robbantgattak, és, ha börtönbe kerültek éhségsztrájkoltak. Ezt valamiért az illetékesek nem nézték jó szemmel, ezért úgy döntöttek jó megoldás lehet erőszakkal, az orron ledugott csövekkel etetni a sztrájkoló hölgyeket, akik ezekbe az etetési metódusokba rendszerint beleőrültek.

Néhányan talán erőszakosnak bélyegezhetik a szüfrazsetteket, de vezetőjük, Emmelin Pankhurst számára az emberi élet szent volt. Egy idős tag 1975-ös visszaemlékezése szerint: „Mrs. Pankhurst szigorú parancsokat adott nekünk, egy macskát, egy kanárit se foszthatunk meg életétől, csak a saját életünket áldozhatjuk fel.”

1918-ban végre minden 32. évét betöltött nő szavazati jogot kapott, amit hamarosan további jogok garantálása is követett.

Magyarországon az 1848-as törvényekkel beindult a polgári átalakulás, de a szavazati jogból továbbra is kizárták a hazaárulókat, gyújtogatókat, csempészeket és a nőket:

„Az országnak s kapcsolt részeknek mindazon bennszületett vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül választók”

A kiegyezés utáni időkben ismét előkerült a kérdés, de az ötletet, miszerint a nőket is megilletné a választójog, a képviselőház naplója szerint „derültség fogadta” vagyis feltehetőleg nem vették túl komolyan a dolgot.

A 20. század elején megalakult Feministák Egyesülete komoly lépést jelentett, hiszen végre a nők együtt hallathatták a hangjukat összefogva, tömörülve.

Az általános jogegyenlőség elvét már 1903-ban megfogalmazta a Magyar Szociáldemokrata Párt, majd 1917-ben a Polgári Demokrata Párt egy tervezetben szavazati jogot adott volna minden nőnek, aki elmúlt 24, 4 elemit végzett vagy gyermekkel bíró hadiözvegy, vagy legalább 2 év óta működő tudományos/művészeti egyesület tagja.

A következő években folyamatosan az asztalon volt a nők jogainak kérdése, ám törvény nem született. Végül 1938-ban megkapták a választójogot azok a nők, akik

  • 30. életévüket betöltötték,
  • 10 év óta magyar állampolgárok,

  • 6 éve ugyanabban a községben laknak,

  • a 6 elemit elvégezték,

  • saját vagyonukból vagy keresetükből tartják el magukat,

  • olyan ember a férjük, akinek van választójoga,

  • választójogot kaphat az a nő is, aki tud írni-olvasni, négy vagy több törvényes gyermeke van (háborúban hősi halált halt gyermek élőnek számít).

Szigorú feltételekkel ugyan, de ez végre igazi választójog volt, 20 évvel Anglia után, de jóval Svájc előtt ahol 1971-ben kaptak a nők választójogot, a nyugati demokráciák között utolsóként…

Kőszegi Anna írása

Posted on February 22, 2015 and filed under Közélet.