Egyenlőség vagy egyenlőbbség?

Feminizmus: Fogalom, mely manapság megoszt osztályközösséget, baráti kört, fiú - és leánytársadalmat. Ideológia, amely nemes célokat tűzött egykoron zászlajára, azonban kétségkívül alternatív pályára állt. Mozgalom, melyet közel-keleti hölggyel ne próbáljunk megértetni. Foglalkozzunk hát vele, kezdjük az alapoktól!

Mint mozgalom, a 19. század végén - 20. század elején jelent meg a feminizmus a fejlődő polgári, demokratikus társadalmakban. Emlékezünk ugyan nőkre korábbról - leginkább uralkodókra, esetenként egyházi személyekre, írókra – akik hatottak korukra (velük foglalkozik a herstory), ők azonban nem nevezhetőek klasszikus feministáknak, mivel nem voltak egy szervezet, egy irányított mozgalom részei (ők a protofeministák).

Angliában az 1900-as években tűnt fel az „Új Nők” nevű szervezet, ami elsősorban választójogi követelésekkel állt elő, valamint más területeken is (magánéleti, gyermekvállalási szabadság) változásokat kívántak kieszközölni. Hamarosan aktivizálták Európa és az USA női társadalmát, egyre inkább nőtt a támogatottságuk. Csatlakoztak hozzájuk olyan híressé vált aktivisták, mint Emmeline Pankhurst (Anglia) vagy  Lucy Stone (USA), kialakult a szüfrazsett mozgalom. A szüfrezsettek kivonultak az utcára, tüntettek, és ha nem találtak halló fülekre, agresszívabb módszerekhez folyamodtak. Néhány év lezajlása alatt körülbelül 300 gyújtogatást, merényletet hajtottak végre ott, ahol a polgári módszerek alkalmazása nem bizonyult elegendőnek. Kisebb, nagyobb nyomásra 1907-től kezdve az európai államok sorra megadták a teljes jogegyenlőséget a nők számára. A mozgalom elérte fő célját, új idők köszöntek be a liberális demokrácia történetében. Ám de e változással nem zárult le a feminizmus története (ellentétben az afroamerikaiak jogaiért folytatott küzdelemmel, mely a jogi egyenlőség elnyerésével véget ért szervezett formájában), hanem egészen új fejezet kezdődött.

Egyesek úgy látják, ekkor bontakozott ki a feminizmus, mások szerint ugyanazon a néven indult útjára egy új mozgalom, melynek kezdete a 60-70-es évekre tehető. Ennek előzménye: a második világháború alatt az amerikai iparban és gazdaságban hatalmas munkaerőhiány alakult ki. 1945-re több mint 12 millióan szolgáltak az USA hadseregében, többnyire fiatal férfiak. Ezzel óriási térnyeréshez jutottak a dolgozni kívánó nők, akik értékes munkaerejükkel életben tartották az amerikai gazdaságot és hadigépezetet, míg a férfiak a frontvonalokon küzdöttek. A háború végeztével azonban, ahogy visszatértek a sorozott katonák Európából és a Csendes-óceán térségéből, sok nő visszaszorult a háziasszony szerepbe. Ezidőtájt - az új típusú feminizmussal egyidőben - bontakozott ki Amerikában a hippi- és szexforradalom is, ami áttörte a társadalom addigi kötelékeit. A szabadság újraértelmezése, valamint az újból felvetett „háztartásbeli” szerep sok nőben heves ellenállást fejtett ki a klasszikus női szerepekkel szemben és hamarosan felemelték a hangjukat a nyilvános szférában való szereplés ügyében is. Nem mentek el szó nélkül mesterséges megtermékenyítés és az abortusz ügyében sem, ahol szintén forradalmi változások nyertek teret. Hatásukra megváltozott az abortusz társadalmi megítélése, és a fogamzásgátlás is elfogadottabbá vált. Megújított eszméjük elválasztotta egymástól a biológiai, valamint a társadalmi nemi megkülönböztetést. Eszerint azt, hogy valaki „nőies” vagy „férfias”, nem a biológiai nemiségéből határozzuk, csupán a társadalomban tanult előítéletekből állapítjuk meg. A második feminista hullám már ekkor kezdett a homoszexuális forradalom érvrendszerével szimpatizálni.

A 90-es években a mozgalom új megvilágításban mutatta be a munka világában lévő különbségeket. Addigra jogilag teljes egyenlőség honolt az USA-ban, azonban a munkaerőpiacon jelen volt (a feministák szerint) egy úgy nevezett „üvegplafon”, ami láthatatlanul visszatartotta a nőket karrierjükben. Továbbá az azonos munkát végzők közül a nők kevesebbet kerestek állításuk szerint, így ezen is változtatni kívántak. (Megjegyezném mellékesen, hogy az „emancipációt a munkahelyekre!” valamint ehhez hasonló jelszavakat jellemzően a politikai, irodai és üzleti világában hangoztatták/hangoztatják, keveset hallani olyan szerveződésről, amely azért küzd, hogy a nőknek is joga legyen részt vállalni a mezőgazdaságban vagy az építőiparban)  Ez az „üvegplafon” mind a mai napig áll, a küzdelem is tart, a feminista mozgalom is él és virul.

·        Honnan indult tehát a mozgalom?  A nők elnyomva, megaláztatva éltek, a férfiaknak az állam által sokkal több elismert joguk volt.

·       Mit értek el?  A kezdeti célok mindegyikét, Európában és Amerikában férfiak és nők ugyanazon jogokkal bírnak, szabadon választhatnak pályát, karriert, házastársat.

Felvetődik tehát a kérdés: Miért egyre radikálisabb a feministák tábora (vegyük például a Bikini Kill punk-rock bandát), és miért veszélyes szimpatizálni napjainkban a mozgalommal?

Azokat a célokat, amelyek a feminista mozgalom kezdetben megfogalmazott, már elérte (ez rendjén is van). A jogegyenlőségi harccal a mai amazonok közel 100 évet késtek, jogelődjeik már megvalósították azt, nem is lehet tehát téma (a világ számos más helyén nagyon is az kellene, hogy legyen, de valamiért erről sajnos nem esik szó nyugati világ aktivistái körében). Azok az eszmék pedig, amiért a mai modern, 21. századi feministák csoportosulnak, a család, ezen keresztül pedig a társadalom felbomlásához vezetnek. Azáltal, hogy a meleglobbival sokszor karöltve támogatják a nőket (és ezzel együtt a férfiakat) nemiségük feladására, felforgatják a családokat, relativizálják a családalapítást, mint az élet alapvető feladatát. Sőt, azokat a nőket, akik karrier helyett inkább a családalapításra, gyermeknevelésre helyezik a hangsúlyt, negatív színben tűntetik fel, mondván: ez a fajta nő már a múlté. Nem is csoda, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati, fejlett társadalmakban a születési arány katasztrofálisan csökkent, és elindult a lakosság általános elöregedése. A fellépő munkaerőhiányt ezek az országok többnyire bevándorlók munkaerejével próbálják pótolni (USA-ban spanyol ajkú, Európában közel-keleti munkásokkal), ami újabb társadalmi, kulturális dilemmákhoz vezet…

(Soós Barnabás)

Posted on October 26, 2015 .