Mit tehetnek a nők Európáért? Gyereket vállalnak és betöltik a természettől nekik szánt szerepet

Sokszor ellenállásba ütközik, ha egyik-másik tehetséges lány erélyesebben áll ki a jogaiért, esetleg megemlíti, hogy komoly munkát is szeretne a jövőben. A női szerepekről, feminizmusról, egyenjogúságról gondolkodva felkerestem Szobota Orsolyát, a Nők Európa Jövőjéért és a Nők a Politikában egyesületek alapítóját, hogy a témáról beszélgessek vele.

„Több nőt a politikába! A nők közéleti szerepvállalását támogatók és a politikára affinis nők oldala. A politika és közélet iránt érdeklődő nők találkozóhelye.”- áll a Nők a Politikában szervezet oldalán. Mikor érezted úgy, hogy létre kell hoznod ezt a csoportot?

Egyelőre ez csak egy „újraosztós” Facebook oldal, de reméljük, majd fejlődünk. 2008 körül volt egy aktív, inspirált időszakom, mikor éjszakánként kisfiam miatt nem tudtam aludni, akkor jöttek ilyen vad ötleteim… (nevet) Több ötletem támadt, így egyben: tudtam a szervezet nevét, mi a célja, ki a célcsoport, hogy kell összeszedni, felépíteni, minden részletet: kész csomagként jött. Azért mondom, hogy inspirált volt, mert amikor az ember elkezd agyalni, hogy jó lenne csinálni valamit, akkor ki kell izzadni minden részletet, nem egyszerre jön.

Hogy történt a szervezetek alapítása? Melyik volt előbb?

Először a Nők Európa Jövőéért (NEJ) egyesületet alapítottam. Éppen azon gondolkodtam, mit lehet nőként Európáért tenni, ez akkor nem volt olyan egyszerű, de ma már a migránshullám után látjuk: azt, hogy a nők gyereket vállalnak és betöltik a természettől nekik szánt szerepet. Amellett, hogy nyilván dolgozhatnak, eljuthatnak akármilyen magas rangú vezetői, tudományos pozícióig. Sokan vannak, akik a munkát és családot összeegyeztetik. Szóval éppen ezen gondolkoztam, és arra jutottam, hogy valahogy szervezetbe kellene rendeződni. Akár nem csak Magyarországon, idővel majd határon túl is.

Utána következett a Nők a Politikában, ezt leginkább a politikai vákuum miatt hoztam létre. Láttam, hogy a Fidesz mennyi szavazót veszített, és, hogy az ellenzékiek meg nem tértek magukhoz – azóta sem. Akkoriban még a kormány politikájával semmilyen szinten nem tudtam egyetérteni, most már azért ezt nem tudnám állítani, és gondolkoztam, hogy milyen más jellemvonást lehetne megragadni, amivel meg lehetne szólítani a politikából kiábrándult embereket, ez lett a női szerepvállalás. Jöttek a választások, a 2014-es, megkeresett egy női párt vezetője, hogy halott rólam, fogjunk össze egy harmadik női párttal, és induljunk együtt. Meg is próbáltuk, kilenc aláíráson múlt, hogy elindulhassak a választáson. Hétszázvalamennyit összegyűjtöttem, ötszáznak kellett lenni, és 493 volt érvényes. Akkor nem örültem neki, nem hittem el ezt a pechet, de ma már látom, hogy talán jobb így. A másik két párt elég balos, nem biztos, hogy mindenben egyet tudnánk érteni. Arra jó volt, hogy megtanuljam, mi a logisztikája a folyamatnak, hogy kell az aláírásokat összeszedni stb. Ezért mikor az LMP megkeresett az önkormányzati választásokkor (Orsolya Gödöllőn indult az LMP színeiben – a szerk.), pik-pakk megcsináltam mindent.

Van ezeknek a szervezeteknek tagságuk, találkozók, szerveztek előadásokat, vagy egyelőre inkább csak Facebookon vagytok jelen?

Van minden. Most ősszel-tél elején is lesz egy újfajta program, foglalkozás, amit először magunkon fogunk tesztelni, aztán majd meglátjuk. Az egyesületépítés nem egy öncélú valami. Az a célunk, hogy azokat a bibliai értékeket, amelyeket vallunk és megélünk, társadalmi szinten képviseljük. Keressük a politika iránt érdeklődő lányokat, nőket, pártszimpátiától függetlenül. Segítünk nekik képezni magukat és felkészíteni a jövő politikushölgyeit.

Mi a véleményed a feminizmusról? Van olyan feminizmus, például a klasszikus szüfrazsetti, amivel egyetértesz?

Igen. Szerintem van olyan, amivel egyet lehet érteni. Amikor a nőknek nem voltak jogaik, hanem „szülő-gépek” voltak, a feminizmusnak volt helye. Ma az iszlám országokban lenne szükség hasonló mozgalmakra, hogy a nők magukhoz térjenek. Ez ugyanolyan, mint a liberalizmus: a klasszikus liberalizmus az teljesen elfogadható volt, amivé lett, az egy elfajult változata. A radikál-feminizmussal van baj: kékharisnya, hisztis, harcias nőszemélyek. Ez nem jó; a lényege: mindennek ellentmondani, a klasszikus értékekkel és a természettel szembemenni. Az, hogy egy nőnek legyen lehetősége iskolába járni, szavazni, dolgozni, az viszont abszolút okés.

A szüfrazsetteket sokan terroristáknak tartják, felháborodnak azon, hogy micsoda bűncselekményeket, túlkapásokat követtek el. Én személy szerint úgy gondolom, hogy konkrét lépések, a „túlkapásaik” nélkül, ha nem robbantottak volna, törtek volna kirakatot, akkor lehet, hogy a mai napig nem jutottunk volna el odáig, hogy szavazati jogot kaptunk volna mi, nők.

A robbantást azért elítélem. (nevet) A módszerek nem feltétlen voltak helyesek, de örülök, hogy ez a mozgalom kirobbant. Amikor valami elindul, akkor erős dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy meglegyen az áttörés. Ha mindennel nem is értek egyet, végső soron elkerülhetetlenek voltak ezek a lépések is. A folyamatok elején keményebbnek kell lenni.

Nemrégiben találkoztam az interneten a Nők a Feminizmus Ellen szervezettel. Alapvetően úgy találtam, hogy ők sem akarják visszaadni a szavazati jogaikat, csak a radikál feminizmussal, gyakorlatilag a férfiak diszkriminálásával nem értenek egyet.

Én is figyelem a tevékenységüket, amit igazából látok belőlük az a mozgalom, hogy nők kiállnak egy táblával, hogy „Én is feminizmus ellenes vagyok”. Ez az a jelenség, amikor kileng egy inga a szélsőségekig, aztán szépen visszaáll a normálisba, ez a „Women Against Feminism”. A véleményem az, hogy ha valakinek joga van beszélni a feminizmus ellen, akkor azok maguk a nők.

A vallásokban különféle szerepük van a nőknek. A Biblia alapján egyenlő a nő?

Igen, teljesen. Nyílván van a férfi-női szerepek között különbség, de emberileg, értéket tekintve, ugyanolyan értékű a nő is, mint a férfi, de a férfinek az Úr szánt egy vezetői szerepet. Ha a férfi betölti a „fej” szerepét, akkor nincs az a nő, az a normális feleség, aki ez ellen ágálna.

Ha a derék asszonyt a Példabeszédek 31-ben megnézzük, ő nem egy elnyomott nő. Sőt! Ő a családja motorja, és nem igaz, hogy otthon ül. Boldognak mondják a gyerekei, mindig van eledel, de vannak szolgálóleányai, sikeres és boldog. Vállalkozik: gondolkozik mező felől és megveszi. Itt nem arról van szó, hogy megkapja a férjtől a zsebpénzt tejre meg kenyérre, hanem, hogy gondolkozik mező felől, meg akarja venni, úgyhogy megveszi. Tehát önálló döntéseket hoz, bizniszel, jótékonykodik, nincs hiány a családjában. 

Debóra és Jáhel történetéből látjuk, hogy Isten nem úgy tekint a nőkre, mint akik eszébe sem jutnak, hanem igenis egyenrangúként kezeli őket. A Bibliában, ha nem is ezrével, de szerepelnek nők, akik ugyanúgy ki voltak választva, mint Jeremiás, Zakariás vagy a többi próféta. A „kitöltendő formanyomtatványukban” benne voltak cselekedetek, amiket el kellett végezniük. Ha nem lett volna előre elrendelve, Debóra és Jáhel sem tudták volna megtenni, amiket megtettek.

Nőként az ember nem is akar beleülni a férfi székébe. Érdekes például, hogy kimutatások szerint Amerikában sokkal kevesebb nő szeretne vezető szerepet betölteni, mint Európában. Általában egy nő nem arra vágyik, hogy egész nap melózzon, küzdjön, aztán este hazaessen, mire kész a vacsora.

Szerinted a 21. században összeegyeztethető a család és munka?

Ez döntés kérdése. Aki úgy látja, hogy teljes értékű feleségként és anyaként csak úgy boldog, ha nem kínozza magát céges feladatokkal és stresszel, nagyon jól teszi. Aki pedig a családját ellátva többre is vágyik, és össze tudja hangolni a munkahelyi feladatait a családi kötelezettségekkel, és sikereket ér el a munka, vagy tudományos területen, az is jól teszi. Mindenkinek máshoz van étvágya és másra van beállva a személyisége. Nekem ez utóbbi sikerült.

Ez jó hír. Köszönöm a beszélgetést!

Varga Dominika

Posted on October 13, 2015 and filed under Interjú, Közélet.